„Öleld meg aput!” – És te mit tanácsolnál a múltbéli önmagadnak három szóban?

Egy internetes fórum felhasználója megkérdezte a többieket, mit tanácsolnának tizenhárom éves önmaguknak három szóban.

Mi lett volna, ha… Mentális jóllétünk érdekében az ilyen kezdetű gondolatokat érdemes még csírájukban elfojtani. A Reddit fórum egyik felhasználója, kiwipangolin viszont erre fittyet hányva azt kérdezte a többiektől, ha találkoznának tizenhárom éves önmagukkal, mit mondanának neki három szóban. Egyesek sorsfordító tanácsokat, mások egyszerű, a mindennapi életvezetéssel kapcsolatos intelmeket fogalmaztak meg, de felmerültek egészen komoly, személyes traumák is.

Miért pont 13?

Életünk egyik fontos fordulópontja a serdülőkor, ugyanis ekkor nemcsak a hormonjaink rendetlenkednek korábban nem tapasztalt mértékben (megváltozik a testünk, szerelmesek leszünk), hanem általában ilyenkor válunk iskolásból kisfelnőtt középiskolássá, és elkezdjük egyre árnyaltabban látni a világot. Az általánosságok mellett azonban mindenkit utolérnek egyéni problémák és dilemmák is ebben a korban.

Legtöbb gyerekkori baklövésünk nem okoz felnőttkori énünknek álmatlan éjszakákat, tizenéves korunkban elkövetett hibáink, és azoknak következményei azonban néha akár évtizedekben át kísérthetnek bennünket.

Mit kerülhettünk volna el és hogyan? Mit akadályozhattunk volna meg? Mit lehetett volna másképp csinálni? Mikor jött volna jól egy kis útmutatás? Ezekre a kérdésekre válaszolni mindössze három szóban nem egyszerű feladat. A fórum felhasználói tehát megpróbálkoztak ezzel, ennek eredményeképpen pedig kifejezetten elgondolkodtató, tömör és tanulságos válaszok érkeztek a kérdésre.

Mit bánunk meg a legjobban?

Legtöbben olyan tanácsokkal látták volna el szívesen korábbi önmagukat, amelyeket megtartva elkerülhettek volna szenvedélybetegségeket – cigarettától kezdve kábítószeren át a szerencsejátékig. Mások egy-egy rokonra figyeltek volna jobban – vagy épp szabadultak volna meg hamarabb bántalmazó (szülői) kapcsolatokból, ha tudják azt, amit akkor még nem tudtak. 

Fotó: ceciangiocchi/Getty Images

Mire jó ez az egész?

Gyakran érezhetjük, hogy jól jönne egy varázsgömb, amiből jövőnket olvashatnánk, felkészülhetnénk a jóra, elkerülhetnénk a rosszat, és azt gondoljuk, hogy annak birtokában mindig a megfelelő utat választanánk. Ugyanakkor az is megeshet, hogy a a varázsgömb épp magát a varázslatot tüntetné el életünkből – soha többé nem lennénk kíváncsiak, izgatottak, érdeklődők, hisz mindent előre tudnánk. Még azt is, hogy mikor találkozunk valakivel utoljára.

A három szavas tanácsok nem kizárólag szívünk fájdítására jöttek létre, hanem arra hivatottak emlékeztetni bennünket, hogy vigyázzunk a valóban fontos dolgokra, mint például az egészségünk, a szeretetteljes társas kapcsolataink, vagy egy később milliókat érő Pokémon-kártya…

Lássunk néhány emlékezetes választ!

(A válaszok persze angolul íródtak, de igyekeztünk mi is pont három magyar szóra fordítani ezeket úgy, hogy közben tartalmukban is az eredetit tükrözzék.)

„Sportolj, barátkozz, tanulj” – foglalta össze LesbianStan. Csak egyetérteni tudunk! 

„Rá ne gyújts!” – írta whateverathrowaway00 (aki eredetiben ennél erősebb kifejezéssel élt). 

„Bánj vele szebben” – VinFamous későbbi kommentjében kifejtette, nagyon megbánta, hogy nem volt elég kedves ahhoz a lányhoz, akibe akkoriban szerelmes volt.

„Szeresd jobban aput” – tanácsolja RealLifeHaxor, és hozzá hasonlóképp a mama_griff nevű felhasználó azt írta, „Öleld meg aput” – majd annyival egészítette ki; „18 voltam, mikor meghalt”. Sajnos azonban néhányan más okból emlékeztek nehéz szívvel szüleikre. 

„Nem fog megváltozni” – mondta volna Typical_Blonde_Witch, aki a következő, hosszabb kommentjében azt is kifejtette, hogy pontosan kire céloz a mondattal; édesanyjával való viszonya sosem volt felhőtlen.

„Apádtól ignorálj… mindent” – mondta volna tinikori önmagának MistraloysiusMithrax. – „Apám soha semmi olyat nem mondott, ami az én érdekeimet szolgálta volna”, és állításával meglepően sokan értettek egyet.

Más jellegű családi traumák is felszínre törtek azonban a hozzászólásokban: 

„Evie-nek segítség kell” – írta Space GeneralAmerica. – „Talán még mindig életben lenne a nővérem” – tette hozzá.

„Menj el terápiára” – tanácsolná régi önmagának cornygiraffe. 

„A drogok tönkretettek” – nyitná fel saját szemét a GizmoTheLion nevű felhasználó.

 „A boldogság nem lineáris” – írta Evangelion-02, akinek sokat segített volna, ha hamarabb rájön, az élet tele van hullámhegyekkel és -völgyekkel, és ha tudja, hogy ezek sosem tartanak örökké. Hasonló módon a Pretenderrender nevű felhasználó annyit mondana fiatalkori énjének:

„minden rendben lesz”.

 „Te autista vagy” – nem cifrázná kelcamer. – „Ez a három szavam. Annyira sok istenverte gondomat megoldotta volna, ha tudom, ki vagyok”.

„Inkább ne quadozz” – Cloudkicker91 azt mesélte, tizenhat éves kora óta nincs rendben a lába a sok quadozás következtében. Egy másik, egészségügyben dolgozó felhasználó, YamGroundbreaking953 elmesélte, meglátása szerint a legtöbb sürgősségi eset, amivel találkozik, fiatalok quadozásához köthető. 

„Sose kezdj szerencsejátékozni” – hangoznának elegantBullfrog2417 baljós szavai önmagához.

„Zenélj csak tovább” – mondaná douglas_yancie a tizenhárom éves önmagának. Lehet, hogy mostanra világhírű rocksztár lett volna? 

„Ne másolj másokat” – írta Kyndron, és valószínűleg nem csak a matekházi járt az eszében. 

„Mosd a fogad” – a fogászatban dolgozók bizonyára hevesen bólogatnak mynameisusama tanácsát olvasva. 

„Maradj a suliban” – fogalmazott Julie-Andrews a (tovább)tanulás fontosságát hangsúlyozva.

 „Csak semmi diákhitel!” – utalt viszont a felsőoktatás árnyoldalára TravelingGleeman87. 

„Legyen rajtad gumi” – NicksterPro nem cifrázta túl (és talán nem is bánjuk ezt). 

 „Őrizd meg Charizardot” – facepwnage ezzel egy olyan, ritka Pokémon-kártyára utal, amilyeneket a gyerekek az iskolaudvaron szoktak cserélgetni egymással az óraközi szünetekben. A poén az egészben csupán annyi, hogy egy az általa említett mesefigurát (Charizardot) ábrázoló, tökéletes állapotú kártyalap körülbelül 134 363 970 magyar forintnak megfelelő összegért kelt el néhány évvel ezelőtt.

Többen aztán azzal zárták eszmefuttatásukat, hogy bármit is mondanának, valószínűleg csak falra hányt borsó lenne az egész, hiszen önmagukat ismerve (no pláne tizenhárom éves önmagukat) bizonyára legyintetéssel nyugtázták volna ezeket a jótanácsokat. Összegzésül tehát talán mégis arra juthatunk, hogy nem érdemes a régmúlton bánkódni – tanulni azonban mindenből lehet (és érdemes)!

Kiemelt kép: Tetra Images/Getty Images