Kényelmetlen ágy

Az említett ágy olyan volt, mintha fűrészporral lett volna megtömve: rugalmatlanul keménynek éreztem. A párna méreteitől meg már ránézésre rosszul lettem, nem szeretek félig ülő helyzetben aludni. Borsószem hercegkisasszony lennék? Lehet, de arra jutottam, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy ne aludjak minden egyes éjjel kényelmes ágyban.

Máshol aludni

Ha már itt tartunk, megkockáztatom: a saját ágyamon kívül már nem nagyon alszom jól máshol. Csodálkozom, mert ez nem így volt régen. 

Idegenekkel egy apartmanban megszállni

Még mindig az említett kirándulásnál maradva: amikor este tízkor megérkeztek a másik szoba vendégei, és a házigazda hangos idegenvezetést tartott nekik, elhatároztam, hogy a jövőben csakis különálló lakrészben szeretnék megszállni.

Éjszakázni

Bagoly típus vagyok, aki este van igazán elemében, a szigorlatokra is éjszaka tudtam a legjobban készülni, életemben kétszer az is előfordult, hogy le sem feküdtem vizsga előtt. Bulikból hajnali háromkor-négykor hazamenni: meg se kottyant. Ma pedig? Tizenegykor, maximum éjfélkor lehúzzák nálam a rolót. És rendkívül rosszul viselem, ha éjszaka valami megzavarja az álmomat.

Elhinni, hogy „ó, rajtad nem látszik az idő múlása”!

Dehogynem, látom, amit látok. És azt is tudom, hogy ide már nem lesz elég egy kis hidratáló krém.

Az egyéjszakás kalandokhoz

Sajnos korábban túl fiatalnak éreztem magam hozzájuk. Most pedig már mindegy. 

Beleragadni sértődésekbe

Fiatalabb koromban hajlamos voltam megsértődni, és tehetetlenül elviselni, ha rám megsértődött valaki. Ma már van annyi bátorságom (legalábbis a régi, mély kapcsolataimban), hogy elébe menjek a dolgoknak, és ha engem bánt valami, szóba hozzam a dolgot. Ha a másiknál érzek passzív agressziót, rákérdezek: „Valami baj van? Megbántottalak?” Annyival egyszerűbbé vált minden!

Magamat rombolni

Fiatal koromban elszívtam néhány cigit, éjszakáztam, nem érdekelt, mit eszem, nem érdekelt, minek mi lesz a következménye. Ma már érdekel. Ma már az időskoromra is úgy gondolok, mint amibe most kell befektetnem: tornával, helyes táplálkozással, azzal, hogy élhető életet élek.

Nem gondolni a bolygónk jövőjére

Ismerek olyat, aki még mindig legyint arra, hogy egyéni felelősségünk van a klímakatasztrófa megelőzésében. Nekem ma már minden másodperc, amíg feleslegesen folyatjuk a vizet, minden feleslegesen elkért műanyag zacskó, minden égve hagyott lámpa fáj.

Nem kérdezni

Talán valami kisiskolás berögződés lehet az érzés, ami olyan mélyen belém ivódott: a félelem attól, hogy hülyeséget kérdezek. Emiatt sokáig nem kérdeztem vissza például egy előadáson vagy egy beszélgetésben, ha valamit nem értettem, vagy ha több információra volt szükségem. Ezt mára legyőztem, és kiderült: az esetek 99 százalékában jogos a kérdésem, sőt, olyasmi, ami a többieket is érdekelte, csak nem merték megkérdezni. Az esetek egy százalékában hülyeséget kérdeztem: és akkor mi van?

A TikTok

Plusz 5 dolog, amihez viszont még mindig nem vagyok elég öreg (bölcs, tapasztalt):

Határozottan döntéseket hozni

Lassan döntök, sokáig tépelődöm, és még a döntés után is azon tipródom, nem kellett volna-e a másik lehetőséget választanom. Rémálom.

Nem foglalkozni azzal, mit fognak szólni mások

Ehhez vajon mikor fogok felnőni?

Visszafogni a túlbuzgóságot

Hajlamos vagyok akkor is segíteni, ha nem kérik, akkor is tanácsot adni, ha nem kérdeztek, akkor is előrukkolni egy jobb megoldással, amikor a dolgok már mennek a maguk útján. Ebből számos bonyodalom származik, többek között az, hogy feleslegesen túlterhelem magam. 

Elhinni, hogy a kevesebb több

Kevesebb ruha, kevesebb ismerős, kevesebb feladat: a minőség diadala a mennyiség fölött. Elfogadom, de még nem teljesen tudok eszerint élni

Nemet mondani

Az egyik legnehezebb dolog számomra az életben. De folyamatosan törekszem rá, hogy sikerüljön. Mert azt már megértettem: amikor nemet mondok valamire, akkor valami másra mondok igent: magamra.

Kiemelt kép: Getty Images