A vörös ételszínezék eredetét jobb lett volna, ha nem tudjuk meg.

Sokak kedvenc süteménye a vörös bársony torta, aminek élénkpiros színét ételfesték adja. De ez az esztétikai élvezet elég csúnya titokkal jár, ugyanis az élelmiszerekben használt vörös színezék nagy része valójában zúzott tetvekből készül.

A kárminvörös (E120, carmines, Crimson Lake, Cochineal, Natural Red 4, C.I. 75470, egyes esetekben kárminsav neveken is kereshetjük a csomagolásokon) egy adalékanyag, amit elsősorban a művirágok színezése, festékgyártás, rúzsok, kozmetikumok színezése során használnak, valamint élelmiszer-színező adalékanyag is, ami szép színt kölcsönöz az ételeknek.

Ősi anyag

Lehet, hogy gusztustalanul hangzik, de az emberek évszázadok óta használják a nőstény bíbortetűk összezúzott testét az életük megszínesítésére.

Csak óvatosan!

Mivel állati eredetű, a vegánoknak érdemes átbogarászni a rózsaszín, piros, lila stb az élelmiszerek címkéit, hogy mivel színezték azokat. Egyes esetekben allergiás reakciókat, egyes esetekben anafilaxiás sokkot is kiválthat az arra érzékenyeknél.

Mexikóban az őslakos mixték népcsoport tagjai kifejezetten tenyésztették is ezeket a kis ízeltlábúakat, hogy befessék a ruháikat – ez a társadalmi státuszukat is jelezte. Az 1900-as évekre az amerikai kontinens új lakói is használni kezdték a bíbortetű-festéket különböző élelmiszerek színezésére, beleértve a kolbászokat, pitéket, szárított garnélarákot, cukorkákat és lekvárokat. A bíbortetű egyedeit kiszárítva, majd kiforralva kinyerhető belőlük a kárminsav (lásd lejjebb), amelyet ezt követően timsóval, tisztított borkővel, vagy kálium-hidrogén-oxaláttal finomítanak. Ennek hatására az állati fehérjék kicsapódnak. Más módszerek tojásfehérje, enyv, vagy zselatin hozzáadását javasolják még a kicsapatás előtt. A kármin minősége nagyban függ az előállítás során elért hőmérséklettől, a hozzáadott timsó mennyiségétől és az eljárás idejétől.

Természetes összetevő

Sokáig senki nem kapta fel a fejét a „bogaras” ételekre, de amikor 2012-ben kiderült, hogy a Starbucks kedvelt eper és tejszín frappuccinójában zúzott bogárfesték van, sokan felháborodtak rajta. Végül a Starbucks teljesen elhagyta ezt a színezéket, de az élelmiszeriparban továbbra is népszerű adalékanyag. Olyannyira, hogy valószínűleg már legalább fél kiló vörös színezéket fogyasztottunk el életünk során, ami egyenlő 70 ezer rovarral, legalábbis ez a bíbortetűkért indított petíció ezt állítja.

Fotó: Getty Images

A bíbortetű, bár valóban émelytőnek hangzik, az alternatívái szintetikus eredetűek. Az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeum munkatársa, Bob Alderink szerint van olyan piros színezék, amit kőszénkátrányból készült iszapból állítanak elő. „A bíbortetű-festék évszázadok óta létezik, és ez egy természetes, megújuló erőforrás” – idézi Alderinket a Huffingtonpost. „Véleményem szerint ez nagyon menő.” Tehát bár a tetvek fogyasztásának gondolata kissé riasztó lehet, vigasztalhat a tudat, hogy ez a természetesebb megoldás.

Fura összetevők

Nem csak a vörös színezék jön érdekes helyről. A vanília és a málna ízét fokozhatja az ún. castoreum, azaz hódok anális váladékának és vizeletének keveréke, ami ételek mellett többek között parfümökben is megtalálható, és az FDA (amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) által jóváhagyott termék a természetes aroma kategóriába van sorolva.

Sokan kiakadtak, miután Jamie Oliver sztárszakács David Letterman show-műsorában említette meg a castoreum jelenlétét a vaníliafagylaltban. „Ha szereted ezt a cuccot, legközelebb, amikor a szádba teszed, gondolj a végbélmirigyre” – mondta.

A lanolint – a juhgyapjúban található ragacsos, olajos váladékot – szintén sok területen használják (például kozmetikumokban, naptejekben és babatermékekben), de a legérdekesebb kétség kívül az élelmiszeripar, ahol a rágógumi lágyítására használják.

Kiemelt kép: Getty Images