Negyvenéves korunk körül – jó esetben – elmondhatjuk magunkról, hogy révbe értünk: felépítettünk egy karriert, stabil az anyagi hátterünk, családot alapítottunk, a gyerekeink talán lassan ki is repülnek. Mégsem hagy minket nyugodni a gondolat, hogy valami nincs rendben. Hiába vagyunk büszkék arra, amit elértünk, a hétköznapok rutinja egyszerűen maga alá gyűr minket. Könnyen lehet, hogy nem motivál már bennünket semmi, vagy egyszerűen rájövünk, egyáltalán nem azt az életet éljük, amit valaha elképzeltünk magunknak. Ha így érzünk, nem kizárt, hogy utolért bennünket a midlife crisis, vagyis az életközepi válság.

Erik Erikson német fejlődéspszichológus nyolc szakaszra osztotta az emberi fejlődést a csecsemőkortól az öregkorig. Ezeknek a szakaszoknak mind megvan a maguk kihívása, krízise, amivel vagy sikerül szembenéznünk és megküzdenünk, vagy tovább cipeljük a megoldatlanságukból fakadó problémákat.

„Ilyen krízis az életközepi válság is. Ahogy az ember felnő és megállapodik, egyre szűkül a perspektívája. Ez nem egy negatívum, ez csak egy tény.

Például amíg egyetemistaként minden hétvégén buliztunk a haverokkal, negyvenévesen valószínűleg már nem tesszük, már máshol van a fókusz” – mutat rá Makai Míra pszichológus. „Ebben az életkorban felmerülhet bennünk a kérdés, hogy eddigi életünk során képesek voltunk-e maradandót alkotni. Ha úgy látjuk, hogy igen, sokkal könnyebben tudunk új kihívások felé fordulni; ha viszont a válaszunk nemleges, a bennünk keletkezett feszültség miatt úgy érezhetjük, az életünk véget ért, hogy felesleges új dolgokba belevágnunk, vagy a bennünk keletkezett feszültség irreális célkitűzésekhez vezethet.”

A jó hír az, hogy sosem késő fejlődni, új célokat kitűzni. Nem, még negyvenévesen sem! Önmagunk fejlesztése egyáltalán nincs életkorhoz kötve, akár kilencvenévesen is dönthetünk úgy, hogy belevágunk valamibe, amit azelőtt sosem próbáltunk.

Sosincs késő ahhoz, hogy új célokat tűzzünk ki (Fotó: Getty Images)

„Nem véletlenül kezd egyre nagyobb népszerűségre szert tenni a lifelong learning, azaz az élethosszig tartó tanulás” – mondja Míra. „Amellett, hogy az új dolgok elsajátítása egyben szórakoztató is, elképesztően jó hatással van ránk anatómiai és pszichofiziológiai szempontból.

Ha új dolgokat tanulunk meg, új idegpályák, új kapcsolódások jönnek létre az agyunkban, ez pedig azt eredményezi, hogy mentálisan frissek maradunk.”

Arról nem is beszélve, hogy a tanulás motiválhat bennünket a céltalannak tűnő hétköznapokban, megerősítheti az önbizalmunkat, közösségi élményt nyújthat. Ennek a hatalmas csomagnak pedig minden eleme segíthet csökkenteni a stresszt. „Akár egy karrierváltás lehetőségét is magában hordozhatja – teszi hozzá Míra, de megjegyezi, érdemes reális kihívásokat keresnünk. – Be kell látnunk, hogy negyvenévesen valószínűleg nem leszünk prímabalerinák az Orosz Balettben, de ettől én még elmehetünk balettozni.”

Ha tehát nyakunkon midlife crisis, és kiüresedettnek érezzünk az életünket, eljött az ideje, hogy új dolgokat tanuljunk meg. Még akkor is, ha azt hisszük, hogy már kifutottunk az időből. Főleg akkor!

Kreatív meditáció

„Az ember folyton a kötelességeinek él. Ha jól választottunk munkát, akkor öröm csinálni, de negyven-ötven fölött már elkezd rutinszerűvé válni – mondja Csuvár Erzsébet. – Én olyan pályát választottam, amit nagyon szerettem: tanítottam, de ötvenéves korom körül már nem találtam benne kihívást. Ha elkezdjük rutinból élni az életünket, kell valamilyen motiváció, amitől a világ megint érdekesebb lesz. Magunkba kell néznünk, hogy mi az, amire vágyunk, és ha már tudjuk, meg kell valósítanunk, mert ahogyan mondani szokás, az élet rövid.”

Erzsébet elmúlt ötvenéves, amikor festeni kezdett. Gyerekkorában szeretett rajzolni, de sokáig nem volt rá ideje, hogy komolyabban foglalkozzon a művészettel.

Aztán egy nap egy ismerőse javaslatára csatlakozott egy alkotó csoporthoz, és azóta újabb és újabb művek kerülnek ki a keze alól „Szerintem bármit meg lehet tanulni bármilyen életkorban, nem kell hozzá őstehetségnek lenni – véli Erzsébet. – A klasszikusan vett tanulási folyamatot én sosem szerettem. Mindig a magam útját járom, és kísérletezéssel tanultam. Ha visszanézem a tíz évvel ezelőtt készült képeimet, látom, hogy fejlődtem, és ez engem boldoggá tesz. Persze örülök, ha másnak is tetszenek a műveim, de az csak hab a tortán. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy mi magunk örömet leljünk abban, amit csinálunk” Erzsébet számára a festés kikapcsolódás. Miközben egy képen dolgozik, megszűnik körülötte a világ, elmúlik a szorongás. „Az alkotás tulajdonképpen egyfajta meditáció, maga a szabadság.”

Pipa vagy? Spiccelj!

„Az egy hatalmas sztereotípia, hogy csak azok vághatnak bele a balettbe, akik fiatalok” – szögezi le Lukács Annamária, a Több mint Balett oktatója. Náluk, a tánciskolában életkorra és nemre való tekintet nélkül bárki belekóstolhat a klasszikus balettbe. „A tanítványaim közül sokan megtapasztalták gyerekkorukban, hogy mire oda jutottak, hogy elkezdjék, azt mondták nekik, túl öregek a baletthez. Manapság viszont már van lehetőség arra is, hogy felnőttként vágjunk bele.”

Annamari azért hozzáteszi, hogy nem egy új karrier lehetőségét kínálják, a náluk tanulókat sokkal inkább egy olyan mozgásformával ismertetik meg, amire kellemes kikapcsolódásként, hobbiként gondolhatnak. „Valaki a Margitszigetre jár futni, más aerobikozik, és van, aki balettozik.” Ahhoz, hogy ezt a mozgásformát válasszuk, nem kell sem madárcsontúnak születnünk, sem emberfelettien hajlékonynak lennünk – előnyeit, mint a tartás javulása, az izomzat és egyensúlyérzék fejlesztése, mindenképpen érezni fogjuk.

„Persze jó tudni, hogy a testünknek vannak határai – teszi hozzá Annamari. – De ahogy élet minden területén, a balett esetében is az a kérdés, hogy mekkora kitartással és motivációval viszonyulunk hozzá.” Ha rászánjuk az időt és az energiát, a spárga sem elérhetetlen cél.

„Simán lehet negyvenévesen spárgázni! Idősebb korban is láttam erre példát, akár hetven pluszosan sem lehetetlen. A nyújtásnak egyetlen titka van: a türelem.

Ha van türelmed, nagyon magas komfortszintet érhetsz el a testedben. Könnyedén le tudsz hajolni megkötni a cipőfűződet vagy fel tudod húzni a ruhád hátán a cipzárt.”

Ma már felnőtt fejjel is elkezdhetünk balettozni (Fotó: Getty Images)

Csapjunk a húrok közé!

„Ha valaki negyvenévesen azzal fordulna hozzám, hogy szeretne gitárt tanulni, azt válaszolnám neki, hogy ha igazán érdekli, akkor érdemes belevágnia. Kitartó gyakorlással elég hamar látványos eredményt lehet elérni” – mondja Steinbach Marcell, gitároktató.

Marcell állítja, hogy nem jelenthet akadályt, ha valakinek nincsenek zenei alapjai, ugyanis azokat sosem késő elsajátítani. „Annak nincs sok értelme, ha elkezdünk vakon pengetni. Először meg kell ismerkedni a hangszerrel, a zenei ábécével, ritmusokkal. Ha ez megvan, el lehet kezdeni megtanulni a gitárakkordokat.” Marcell azt javasolja, hogy hetente többször vegyük elő a hangszert.

A kitartó gyakorlással csak nyerhetünk: csökkenthetjük a stresszszintünket, fejleszthetjük a memóriánkat, és közösségi élményt teremthetünk – gondoljunk csak a tábortűz körüli zenélésekre. Ráadásul az sem kizárt, hogy végül egy zenekarban kötünk ki.

Ez neked kínai?

„Negyvenévesen ugyanolyan jól meg lehet tanulni bármit, mint húszévesen, a különbség csak annyi, hogy negyvenévesen már munkahelyünk, családunk van, és kevesebb idő tudunk szakítani a tanulásra” – jelenti ki Dr. Pap Melinda, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Kínai Tanszékének adjunktusa.

Melinda szerint a kínai nyelv elsajátításának is nyugodtan nekiveselkedhetünk bármilyen életkorban.

Az, hogy mennyi időt szükséges ráfordítanunk, vagy hogy milyen időközönként érdemes foglalkoznunk vele, egyedül attól függ, hogy mi a célunk a tanulással. Tekinthetünk rá hobbiként, de akár a munkánkban is hasznos lehet. „El kell kezdeni, és az ember érezni fogja, hogy van-e hozzá tehetsége, kedve, ideje. Szerintem három-négy év alatt el lehet jutni egy stabil szintre, ha valaki komolyan gondolja. A multinacionális cégeknél nagyon jó néven veszik, ha valaki tud kínaiul, a globalizáció világában egyre nagyobb szerepet kap. Általános tapasztalat, hogy a kínaiak nem beszélik jól az angolt, könnyebb velük a saját nyelvükön üzletelni, és ők is jó néven veszik.”

A kínai nyelvnek sokkal rosszabb a hírneve, mint amilyen nehéz valójában, vallja Melinda. A nyelvtana ugyanis egyszerűbb a latin nyelvekénél. A kihívást leginkább az írásjegyek és a nyelv dallamosságát adó hangsúlyok elsajátítása jelentik. „Talán nem meglepő, hogy az írás nem könnyű. Minden szó új írásjegy. De ha az ember talál egy jó tanárt, ő elmagyarázza, hogy ezek az írásjegyek milyen elemekből állnak össze, amikből a jelentés is következhet: például az a szó, hogy fény, a nap és a hold írásjegyek elemeiből áll össze. Viszont azt gondolom, hogy az írás önmagában esztétikai élmény, ami örömet tud okozni az embernek.”

A kínai nyelv valóban kihívások elé állíthat bennünket, de nem lehetetlen megtanulni – negyven felett sem (Fotó: Getty Images)

Programozd át az életed!

Annak, aki sosem foglalkozott programozással, a kódok világa megfejthetetlennek tűnő rejtélyeket tartogat. Pedig ma már nem egy iskola kínál néhány hónapos képzést, ami akár egy új karrier felé is elindíthat bennünket. „A mi képzésünk szuperintenzív, ez nem csak egy marketingfogás. A hallgatók nálunk négy és fél hónapot, napi tizenegy-tizenkét órát töltenek tanulással, utána viszont azonnal dolgozni kezdhetnek” – mondja Szél Péter, a Green Fox vezető mentora.

Ha egy lazább tempóval is megelégednénk, Péter tapasztalatai szerint érdemes legalább heti három alkalmat rászánni, hogy meglegyen a kellő stimuláció ahhoz, hogy hasznosuljanak az új ismeretek.

Ahhoz, hogy nulláról tanuljunk meg programozni, nem árt, ha van készségünk a logikai gondolkodáshoz, de a többi már csak a kitartásunkon és a türelmünkön múlik.

„Ezen a területen jellemzően nem szoktak elsőre sikerülni a dolgok, de fontos, hogy az ember ennek ellenére se adja fel” – jegyzi meg Péter.

Azt pedig már említeni sem kell, hogy életkortól függetlenül bárki elmélyedhet a programozás rejtelmeiben. „Jelenleg van egy ötvenhat éves tanulónk” – mondja Péter – „ő is most kezdett bele.”

Képek forrása: Getty Images