– Na, én mentem.

A férjem rám emeli a tekintetét a telefonjáról. Pislog. Rajtam melegítőalsó, krémszínű selyemblúz.

– Hova?

– Értekezletre.

Átsétálok az étkezőasztalhoz, bekapcsolom a laptopot.

Sorra jelentkeznek be a kollégák, bár a nevük mellett egyelőre csak a fényképüket látom, valószínűleg kapkodva javítják egy cikk utolsó mondatait. Kivéve Szegő Andrást, aki élő egyenes adásban almát hámoz.

Még mindig olyan jól ismeri az interjúalanyait, hogy nem is kell magnóval rögzítenie az elhangzottakat, emlékezetből dolgozik.

V. Kulcsár Ildi ma délután is az olvasóval találkozik, Schaffer Erzsinek útközben eszébe jut egy történet, Árvai Magdi ismeri a megfelelő szakembert, Saci most ért vissza az élet bugyrából, a hajléktalanszállóról vagy a gyerekszobából, nem tudni. Bus István be van havazva, de bevállal még egy riportot, ahogy Lilla, Cili, Emese, Rita, Dia, Szilvi, Andi, Ágota, az online szerkesztők mind.

A leadási határidő természetesen mindig vállalhatatlan. 

A nyilatkozatot engedélyeztetni kell az illetékes elvtárssal (lehet, hogy az értekezletek már virtuálisak, de az illetékes elvtársak nagyon is valóságosak), a művésznőt nem lehet elérni. A kolléga könyvet ír, gyengélkedik, keresi a szavakat, Messengeren tudatja, hogy akadozik az internet…

Az említett cikkek már kint vannak a standokon, és én újra azt kérdem: most min dolgoztok?

Több mint hetven éve hangzik el ez a kérdés a Nők Lapja szerkesztőségében.

Déjá vu, déjá vu…

Olyan unalmas, hogy Szegő kolléga a kérdés hallatán elkalandozik.

A következő pillanatban a szemét dörzsöli: mi történt?

Tulajdonképpen nem sok minden.

Még mindig makacsul hisszük, hogy a dolgunk néhány ezer karakterbe rögzíteni a pillanatot, az emberi összefüggéseket, az érthetetlent, az életet.

Nem nagyon hisszük, hogy az újságot, a Nők Lapját valaha is pótolni tudja a Netflix, a YouTube, a Facebook.

A lap, amelyet a kezében tart, tárgyi, személyes kapocs az újságíró és olvasója között, de a nőklapja.hu is ugyanazt a bensőséges élményt, a „csak neked mondom” élményét kínálja. (16. oldal)

Erről beszélgetünk az online értekezleteken, szenvedélyesen. Virtuálisan, nagyon is valóságosan.