— Jaj, fiam, úgy szeretnék egyszer végre egy igazán színes, érdekes Szilveszter estét. Van valami ötleted?

— Várj csak… Működésbe hozom a szürke agysejtjeimet… Megvan! Az esti űrhajó járattal átszaladunk a Holdba és a Kráter vendéglőben csapunk egy finom vacsorát!

— Tudtam. Tudtam, hogy ezzel jössz. A könyökömön jön már ki a Kráter vendéglő. Minden szombat esténket ott töltjük. Sejtem különben, miért akarsz pont odamenni. Biztosan megbeszélted a Szeniceiékkel. Én halálra unhatom magam Szeniceinével, — nem tudod elképzelni, micsoda maradi asszony. Még mindig az ócska televízióhoz ragaszkodik, a plasztikus teleillat helyett és autóban jár, mert szerinte egy rendes családanya nem vezet helikoptert… S mialatt én vele gyötrődöm, te hajnalig vered majd a műanyag blattot a Szeniceivel.

— Igazságtalan vagy. Nem beszéltem meg semmit Szeniceiékkel. De ha már itt van a szomszédban az a jó öreg Hold, nem tudom miért csúszkálnánk máshova szórakozni? Jó, hagyjuk a Kráter vendéglőt. Menjünk a Hold másik oldalára. Most nyitottak egy önkiszolgáló éttermet. Előbb sétálunk egyet, nagyon szépen süt ilyenkor a Föld és utána beülünk … Állítólag kitűnő bécsiszelet- és halászlé- pasztillájuk van,

— Rémes, Aladár, már magad sem veszed észre, micsoda unalmas nyárspolgár lettél. Mindig ugyanaz, mindig ugyanaz! Elegem van a Holdból! 

— Jó, jó, Rózsi, csak ne kezd a régi lemezt. És a ha Marson táncolnánk egyet? Nagyon dicsérik a szférák zenéjét.

— Tudod, Aladár, hogy milyen pocsék a közlekedés. Több mint egy óráig is eltart, míg odajutunk. Na, és micsoda savanyú alakok azok la Marslakók! Elmegy az ember kedve mindentől, ahogy mind a két fejüket a hónuk alá csapva sóhajtoznak, hogy így nincs élet a Marson, úgy nincs élet a Marson…

— Na, és ha a Vénusra mennénk? A turista szállóban szilveszterezhetnénk. Hallottam, hegy valami pompás az export levegőjük. Valódi norvég fenyőerdő-levegő.