Színpompás Amerika

Amerikában minden grandiózus, tökéletes, színpompás, lélegzetelállító. Ilyen az a hatalmas karácsonyfa is, melyet minden december elején felállítanak a New York-i Rockefeller Square közepén.

A tél a keleti parton kiszámíthatatlan. Néha lágy és simogató, mintha október lenne. Máskor vad, kíméletlen, gyalázatosán kegyetlen. Az ember dermedten kóvályog a fogcsikorgató szélben, egyik üzletből a másikba szédül. Ó, a hatalmas áruházakban ilyenkor béke van, szeretet és megbocsátás. Testvér lészen minden ember, legyen bár fehér, fekete vagy köztes színes bőrű, A Macy’s nevű áruház első emeleti csarnokában fekete bőrű zongorista játszik békebeli dallamokat, míg a helyes pufók Mikulás kedvesen körbejár. Az árubőség káprázatos, van itt minden, mi szem szájnak ingere, ó igen, ez a létező világok legjobbika.

És az Ötödik Sugárúton tovább süvít a szél. Ott ülnek a földön az elesettek, az esélytelenek, a végérvényesen kitaszítottak. Egy-két nejlonszatyor és pár újságpapír az otthonuk. A demokrácia furcsa dolog. Várná őket a menedékhely, tiszta ággyal, meleg levessel. Ők a szabadságot választják. God bless you! Isten áldjon meg, Amerika!

Kecsua mise

Amíg Peru óceánparti fővárosa, Lima katedrálisában a főpap spanyolul mondja a szentbeszédet az éjféli misén, 3800 méterrel magasabban, a Titicaca tó partján az ajmara és az uro indiánok síppal, dobbal, pogány időkből maradt táncokkal üdvözlik a Megváltót. Vallási életük keresztény zománcán át-áttörnek az ősi napistenimádat elemei. Cuzco, a valaha volt inka főváros környékén nem spanyol a liturgia nyelve, hanem kecsua indián. Képünkön egy kisváros, Pisaq indián polgármestere igyekszik hagyományos ruhájában a misére.