Mikor jössz haza? – Erről ment a vita 1981-ben

Vitazáró a Nők Lapja archívumából.

Vitazáró 

Mielőtt a vitára érkezett sok, érdekes és egymásnak bizony néha homlokegyenest ellentmondó levelet összefoglalnám és megpróbálnék válaszolni, kérem, hadd mondjak el egy történetet. Ma már harmincnegyedik éve élünk békés, boldog házasságban. Ez a történet nagyon az elején esett meg.

Férjem vidékre utazott, előadást tartani. Kérdeztem-e vagy kérdezés nélkül mondta-e, de mondta, hogy este hatkor érkezik a Keletibe. Közel lakunk a Keleti pályaudvarhoz,, tehát én este hatkor odatettem a vacsorát melegíteni, megterítettem az asztalt és vártam. Háromnegyed hétkor kezdtem türelmetlenkedni. Felhívtam a MÁV-tudakozót, megérdeklődtem, mennyit késik a vonat. „Semmit” — hangzott a válasz. „Hatkor pontosan bejött.” Fél nyolckor már rémeket láttam. Valami baj történt. Lehet, hogy csak lekéste a vonatot, de az is lehet.. . istenem … Felhívtam a mentőket. Nem, nem tudnak ilyen esetről. Hogy gázolás? Kiesett volna valaki a vonatból? Nem, nem. Most a rendőrségre telefonáltam. Bejelentettem, hogy eltűnt a férjem. „Mikor?” „Másfél órával ezelőtt.” „Na, ne tessék szórakozni.” „De kérem én nem … én nem tréfálok” — sírtam el magam. „A férjem megmondta, hogy ezzel a vonattal, a vonat be is jött…” „Biztosan találkozott egy haverral, isznak egyet a kocsmában…” „De kérem, az én férjem nem iszik, az én férjem mindig egyenesen hazajön.” „Mióta házasok?” „Fél éve. És még sosem maradt ki.” „Fél éve, drága ifjú asszonyom, hát mi az? Majd ezután kezdi apuka. Gyorsan -tegye le a kagylót, mert csak szégyellni fogja, hogy felhívott minket. Majd ha négy nap múlva sem kerül elő, akkor szóljon ide…”

Fél kilenckor már nem bírtam ki a lakásban. Tudtam, hogy ostobaság, tudtam, hogy semmi értelme. Felkaptam a kabátomat, lerohantam az utcára, elszaladtam, egyenesen a Keletibe. Egy vasutast megszólítottam, kérem, melyik vagányra jött be hátikor a .. ,-i vonat. „Semelyikre” — hangzott a válasz. „Most fog csak bejönni, mert meghibásodott a fékje és kézifékkel hozzák be … tessék vigyázni a vágány mellett…”

Kilenckor ért be a vonat (istenem, tévedett az információt adó kislány, harmincnégy év alatt nem először, és nem is utoljára), a férjem elsőnek ugrott le a vonatról, rohant, ölelt, csókolt, ó, hát kijöttél elém, mennyit izgulhattál… 

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .