Az Apnoé alternatív zenekar néhány éve kitalálta, hogy újszerű módon dolgoz fel kötelező olvasmányokat, és állítja színpadra azokat, mégpedig Lackfi Jánossal közösen. Ennek az első állomása volt 2018-ban a Kincskereső Kisködmön, amiből született egy lemez, egy interaktív gyerekműsor és egy CD mellékletes könyv is, amely a Kossuth- és a Gryllus kiadók közös gondozásában jelent meg. Ennek a projektnek a folytatásaként született megy Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig regénye alapján a következő lemezük, illetve egy gyerekműsor, amiről az első, a könyvvel megegyező című dalt ma hallhatja először a közönség.

A premier apropójából kédeztük Lackfi Jánost és az Apnoé zenekar frontemberét, Takács Gergelyt a közös munkáról, a regény kiválasztásáról, zene és irodalom kapcsolatáról.

Hogyan kerül képbe egy alternatív zenekarnál a kötelező olvasmányok dallá alakítása?
Takács Gergely: Egy régi koncertszervező barátom kért meg rá évekkel ezelőtt, hogy a rokkendroller társaságunk muzsikáljon gyerekeknek is. Első gondolatra elég meredeknek tűnt bőrdzsekiben és tornacipőben kölyökműsort játszani, de hamar rájöttünk, hogy van mondanivalónk, és egy gyereksereg a legőszintébb közönség, akit csak egy zenész el tud képzelni.

Milyen volt a Kincskereső-turné fogadtatása, mik voltak a visszajelzések?
T.G.: Ahogy azt írjuk a honlapunkon is, „Mesés zenejátékunkat” játszottuk északon, délen, keleten és nyugaton is, és jellemzően újabb történetekre éhesen hívnak minket vissza. Ezért is született a folytatás a Légy jó mindhaláliggal.

Miért pont Lackfi Jánost vontátok be a projektbe?
T.G.: Remélem jól emlékszem vissza, de azt hiszem az ötlet, hogy kötelező olvasmányt vigyünk ilyen módon színpadra, azután következett, hogy megkerestük Jánost, írjon nekünk történetet és dalokat egy új gyerekműsorhoz. Klasszikusok újraértelmezésében, frissítésében pedig Ő az ÁSZ.

Lackfi János: Ismertem az Apnoét a kapolcsi Kaláka Versudvarról, ami amúgy a világ közepe. Onnan számolják a kilométereket, amint azt mindenki tudja. Aztán egyszer leültünk Gergővel egy óbudai kávézóban, s hopp, kiderült, nagyon hasonló dolgokon törjük a fejünket. Feltuningolni, mai gyerekek füléhez hangolni néhány remek, ősi sztorit.

Mennyire volt hasonló a munkafolyamat az előző közös munkához, a Kincskereső kisködmön elkészüléséhez? Volt esetleg olyasmi, amin változtattatok az előzőnél, levonva a tanulságot?
L.J.: Jól bevált módszerrel dolgozunk, többnyire a zene van először, az Apnoé feldobálja a jó kis demókat egy tárhelyre, én meg lehalászgatom, és a lalázós éneket kitöltöm szövegekkel. Olyan erős hangulatuk szokott lenni, hogy rögtön szinte magukhoz rántják a megfelelő jelenetet vagy motívumot a könyvből.

A covid miatti korlátozások, például hogy nem lehetett sokáig személyesen találkozni, mennyire befolyásolta a közös munkát? Emiatt csúszott egy évvel a megjelenés, és nem lett a századik évfordulóra kész?
L.J.: Annyira nem vagyunk évfordulófüggők, bár jó kis tisztelgés lehetett volna. Hiszem, hogy századik ide vagy oda, minden időben kíváncsiak leszünk rá, hogyan kell jónak lenni mindhalálig, s milyen akadályokon kell átugratni ennek érdekében.

Miért pont a Légy jó mindhaláligot dolgoztátok fel a Kincskereső kisködmön után?
L.J.: Haboztunk Móricz könyve és a Tüskevár között, ezért feldobtam a Facebookos rajongóknak szavazásra, és ők egyértelműen a Légy jó… mellett döntöttek. Meg hát mi is szeretjük a könyvet.

Mit üzen ez a mű a ma fiataljai számára, mennyire releváns számukra manapság egy száz éves történet?
L.J.: Ha jó a sztori, mindegy, hány éves. Ádám és Éva esete is minden nap megtörténik jújra. Meg a Rómeó és Júlia is. Utóbbiból karanténváltozatot is írtam.

Márpedig a Légy jó mindhalálig igen jó sztori, szól a szégyenről, a meg nem értésről, a ki nem mondott sebekről, vágyakról. Vagyis a kommunikációról, mellyel annyit bajlódunk manapság is.

Talán nem pont úgy, mint Nyilas Misi, de nagyon izgalmas látni az ő bukását. Egy mai sulis azt mondja: „de hiszen, Tankérem, ez egy lúzer!”. És akkor el lehet kezdeni beszélgetni lúzerségről, menőségről… Fontos dolgok.

A felnőtt közönséget is célozzátok ezekkel a szerzeményekkel?
T.G.: A Kincskeresőnél még inkább, de a Légy jó… dalainál kifejezetten nem volt szempont, hogy kizárólag gyerkőcöknek célzott dalokat szerezzünk. A téma vezérelt minket, így szívvel ajánljuk családi zenehallgatásra. Utazás közben a legjobb program. Tapasztalatból mondom.

Mennyire nehéz vagy éppen könnyű egy ilyen ismert műhöz nyúlni, „lefordítani” a ma nyelvére? Hogyan lesz egy egész regényből egy tucatnyi dal, hogyan lehet ennyi mindent besűríteni egy-egy dalba?
L.J.: Újraolvasással kezdem, ilyenkor mindig rájövök, mennyi kamaszkori vagy gyerekkori élmény maradt meg bennem a könyvből. És arra is, mennyi mindent nem vettem észre vagy láttam másként akkoriban. Elég gyorsan kiugranak a sűrűsödési pontok, azok a mozzanatok, amelyek kihagyhatatlanok, ha el akarjuk mesélni ezt a történetet. A sorsjegy, a kirúgatás, a felolvasás, és így tovább…

Költőként mennyire lehet, kell-e egyáltalán dalszerzőként gondolkozni alkotás közben?
L.J.: Mindenképpen, sőt, kell is. Refrént keresni, énekelhető szöveget létrehozni, prozódiára ügyelni… Ha nem alkalmazott műfajnak tekinteném, hanem valamiféle homályos önmegvalósításnak, akkor eléggé célt tévesztenék. Viszont ha valami módon az én saját hangomat is sikerül belecsempészni, megtartva mindenben a Móricz-féle hangulatot, az külön öröm.

Hol lehet látni/hallani a kész művet, van-e esetleg erről már valamilyen információ?
L.J.: Erről a zenekar tud mindent IS.

T.G.: A teljes lemez várhatóan nyár végén fog megjelenni, és meghívásokat a zenekar az előadással október elejétől fogad.