A járvány után úgy mulatunk majd, mint A nagy Gatsbyben?

A tudósok szerint nagyon is megvan rá az esély!

Hosszú ideje divat volt már a céges bulikat, szilveszteri és farsangi mulatságokat az 1920-as évek stílusában megrendezni, különösen a Chicago című musical, és pláne A nagy Gatsby filmre vitele után. A húszas évek szesztilalmának fülledt és illegális speakeasy klubjai szintén igen népszerűek voltak világszerte a pandémia előtt, tehát a korszaknak eddig is elég sok modern vonatkozása volt, de a társadalomtudósok szerint a koronavírus-járvány lecsengése után nemcsak külsőségeiben, de szellemiségében is visszatérhetnek azok az őrült, dübörgő, harsogó húszas évek. 

Dr. Nicholas Christakis szociológus és orvos, aki társadalmi epidemológiával is foglalkozik, a Yale Egyetem professzora. Tavaly decemberben jelent meg könyve, az Apolló nyila: A koronavírus mély és tartós hatása az életmódunkra ( Apollo’s Arrow: The Profound and Enduring Impact of Coronavirus on the Way We Live), amelyben a tudós arról értekezik, hogy a járvány után A nagy Gatsby dekadens világát fogják idézni a 2020-as évek is. Hogy miért? Mert, ahogy az arra epidemológus rámutatott,

a világjárványok után jellemző, hogy olyan időszak kezdődik, amelyben az emberek a szokottnál lelkesebben keresik a társas interakciókat, tehát várhatóan megint féktelen bulizásba kezd majd az emberiség.

A kutató szerint egyértelmű mintázatot követ az emberek viselkedése a kollektív élmények után, a járványokat rendszerint olyan időszakok követik, amelyekre a fokozott társas élet jellemző, így volt ez az 1918-19-es spanyolnátha-járvány után is az 1920-as években, amelyekeket ma roaring twenties, vagyis dübörgő, harsogó húszas évekként jegyez a történelem.

Hintalófutam 1925 körül Londonban. (Fotó: General Photographic Agency/Getty Images)

És mi várható még a kutató szerint? Például az, hogy 2024 környékén a járványidőszakot jellemző trendek (spórolás, kockázatkerülés, a vallásosság erősödése) az ellenkezőjükre fordulnak majd, ami pedig a korábbinál is erősebb vágyat hoz majd a szórakozásra, a szexuális szabadosságra, illetve a vallásosság visszaesésére is számítani lehet majd.

Magyarország és a táncőrület

Az a bizonyos roaring twenties névvel illetett korszak főként a nyugati kultúrában, azon belül is a nagyvárosokban volt igen mozgalmas. A dzsessz és az art deco időszaka volt ez, ekkor alakult ki a sztárkultusz, megindult a légi közlekedés, a háború és a járvány következtében visszaesett gazdaságok növekedni kezdtek. A nők sok helyen ekkor szereztek szavazati jogot, Coco Chanel merész újításaival visszaadta a női test szabadságát, és rövid idő alatt felforgatta minden nő ruhásszekrényét. A metropoliszok virágzásnak indultak, a modern nagyvárosok komplex jelenségekké, központokká váltak, a modern tánczenék, az önfeledt ünneplés vágya elképesztő sebességgel söpört végig a világon.

A tangó és a dzsessz Kínában is népszerű volt. Sanghaj fiataljai is gyakran gyűltek össze különféle kávézókban táncolni, a kép 1926-ban készült. (Fotó: Getty Images)

Megjelentek a flapper lányok, vagyis azok a független, szórakozást kedvelő, modern fiatal nők, akik elődeikkel ellentétben laza vonalú ruhákat hordtak, és hajukat is rövidre vágatták.

Flapper lányok egy charleston táncversenyen a New York-i The Parody Clubban 1926. január 22-én. (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

A modern tánc és zene természetesen Magyarországot is elérte, méghozzá már a századforduló idején: az orfeumokban, kávéházakban és zenés színházakban megjelent az afroamerikai gyökerű ragtime-kultúra, bejött a tangó. Ez persze már az első világháború és a spanyolnátha-járvány előtt sem tetszett mindenkinek, hiszen mindez együtt járt azzal is, hogy a nők megpróbálták újraalkotni a női testképet úgy, hogy az kifejezze a modern nő önbizalmát, a testéhez való újfajta viszonyt.

Táncoló párok Magyarországon 1928-ban. (Fotó: Fortepan)

Ezek már a feminizmus elsőhullámos értékrendszerének törekvései voltak, a táncok változása szorosan összefüggött a női egyenjogúsítással, illetve a ruhaviselet változásával is, hiszen a hosszú, kényelmetlen szoknyákban lehetetlen volt például tangózni vagy shimmyzni. A hatalmat birtoklók számára, akik nyilvánvalóan az elithez tartozó fehér férfiak voltak, az új tánc- és zenei irányzatok potenciális veszélyt jelentettek a saját identitásukra nézve, ezért (különösen a két világháború közötti autoriter államokban) megpróbálták ellenőrizni és korlátozni azokat.

Az első világháború utáni Magyarországon nemcsak a faji és a nemi határokat feszegette ez a fajta modernség, de Trianon után a nemzeti identitást is.

Az új zenei áramlatokra úgy tekintettek, mint a magyar nemzeti kultúra ellenségeire, ugyanis ebben a zavaros korszakban számos cigányzenésznek szűnt meg az állandó munkája. Márpedig a cigányzenészek helyzetét a társadalom egy része felkarolta, hiszen az előző században kialakított romantikus nemzeti toposz részei voltak, így a cigányzene védelme és az irredentizmus ideológiája (Magyarországon az az erős szellemi irányzat volt, amelynek célja az 1920-as trianoni békediktátum felülvizsgálata volt a Nagy-Magyarország helyreállításának eszménye alapján) összeforrt az 1920-as években.

Egy szilveszteri mulatság résztvevői Magyarországon 1929 körül. (Fotó: Székelyi Péter/Fortepan)

A háború vége után gyorsan terjedtek további az afroamerikai eredetű műfajok, mint például a dzsesszzene és -tánc, amelyek megint konkurenciát teremtettek a helyi muzsikusoknak. De ez sem tudta útját állni az új divatnak, ami nemcsak a fővárosban, de a vidéki városokban is egyre nagyobb közönséget szerzett, és ezzel Magyarországot is végérvényesen elérte a táncőrület. És ugyan az 1922-es farsangi szezon után a pécsi rendőrkapitányság betiltotta többek között a shimmyt, a tangót, a one-stepet, a two-stepet és a foxtrottot, mondván, sértik a közerkölcsöt és az erotikát szolgálják, semmi sem állíthatta meg az új stílusokat, elvégre Magyarország trendjeiben és szellemiségében mindig is a nyugat része volt.

Felkészül a 2020-as évek

Nicholas Christakis epidomológus jóslata szerint tehát az ünneplés és szabadosság utáni vágy hamarosan újra utolér bennünket, ennek jelei pedig már most, a járvány idején felbukkantak. A közösségi média egyik szlogenjévé vált szinte a „hot vax summer”, vagyis a „szexi beoltott nyár”, sorra jelennek meg a mémek, amelyek azt vetítik előre, hogy amikor már mindannyian védettséget szereztünk, milyen őrületes közösségi programok várhatók majd annak érdekében, hogy ne csak elfelejtsük, de be is pótoltjuk az elmúlt másfél év kihagyásait. És hogy vajon elérhetünk-e arra a szinte, amit A nagy Gatsby írója, F. Scott Fitzgerald mondott a az 1920-as évekről („a történelem legdrágább orgiája”), az még kérdéses, de hogy igény az van rá, az szinte teljesen biztos.

Kiemelt kép: flapper lány táncol a dzsessz-zenekar zongoráján a brooklyni Brighton Beachen 1922 nyarán (Fotó: Getty Images), forrás: Újkor.hu, Guardian, Wikipedia

Ez is érdekelhet