Ugyan már, ez csak egy pofon! – Felismerni, segíteni – igen, te is tehetsz a gyermekbántalmazás ellen (X)

A koronavírus-járvány okozta bezártság, félelem, egzisztenciális bizonytalanság 2020-ban még veszélyesebbé tette a világot a gyermekek számára. A kiskorúak egyes kutatások szerint hozzávetőlegesen 30%-kal nagyobb eséllyel válnak bántalmazás áldozatává a pandémia alatt, mint előtte.

De hogy ismerjük fel, és mit tegyünk, ha gyermekbántalmazással állunk szemben? Jó-e egyáltalán, ha közbeavatkozunk? Az UNICEF Magyarország társadalmi edukációs kampány keretében hívja fel a figyelmet, hogy a gyermekek védelme mindannyiunk közös felelőssége. Az „Ismerd fel és tegyél ellene” program főtámogatója a Magyar Suzuki Zrt.

Szóban szidni nem bántás. Vagy mégis?!

Valószínűleg többen találkoztunk már a szituációval: bevásárlóközpontban távoli gyereksírást hallunk. Elsőre talán csak az tűnik fel, zavar a hiszti – aztán közelebb érve kibontakozik a szemünk előtt a jelenet: bömbölő gyermek, dühöngő szülő, szidalmazás, megalázó helyzet. A gyomrunk összeszorul. Ismerős érzés? „Ugyan már, ez csak egy legyintés! Egy maflás nem árt neki! Néha helyre kell pofozni!” – bizonyára ezekkel a kifejezésekkel is találkoztunk már legtöbben, ha gyereknevelésre vagy fegyelmezésre terelődik a szó. Az arcunk fintorba rándul, nem értünk egyet. Ismerős helyzet?

Mindennapi életünk során sokszor mégsem tudatosodik bennünk, hogy az, ami éppen a szemünk előtt – vagy akár tudtunk nélkül az internetes térben – történik, az valójában a gyermekbántalmazás egy formája. A magyarok 38%-a úgy gondolja, egy pofontól nem lesz baja a gyermeknek. Ugyanakkor a szóbeli szidalmazást csak 30%-uk, a telefon elkobzását 14%-uk, a szobafogságot pedig mindössze 20%-uk ítéli bántalmazó cselekedetnek.[1] Sokszor a végletekben gondolkozunk, pedig nem csak a szexuális abúzus vagy fizikai agresszió lehet bántalmazás. Ha gyermekünket kiközösítik és megalázzák az osztálytársai, ha tanára az osztály előtt szidalmazza és megszégyeníti, ha iskolatársai az interneten zaklatják, az is bántalmazás. Noha ezek nyomai kevésbé észrevehetőek, fontos felismerni a jeleket – ehhez pedig odafigyelés szükséges.

Ismerd fel és tegyél ellene!

Ha gyermekbántalmazást tapasztalunk, sokunkban felmerül a kérdés: de hát én mit tehetnék? Bizonytalanok vagyunk: szóljunk, avatkozzunk-e közbe?

Az UNICEF szakértői válasza egyértelmű igen. A gyermekek bántalmazásának felismerése, kezelése, és megelőzése ugyanis közös felelősségünk. Aki egy visszaélést látva elgondolkodik, hogy beleszóljon-e, lépjen-e, van-e köze hozzá, az már jó úton jár.

Hogyan avatkozzunk közbe jól

Ha a játszótéren szemtanúi vagyunk egy pofonnak:

  • Avatkozzunk be: az agresszív viselkedés elfogadhatatlan.
  • Reagáljunk határozottan, de ne oktassuk ki a szülőt.
  • Maradjunk nyugodtak, közvetítsük a helyzet elfogadhatatlanságát.
  • A cél az erőszakos viselkedés meggátolása legyen, ne a szülő megszégyenítése.

 Ha egy tanár rendszeresen kiabál, megszégyeníti a gyermekeket:

  • Tudnunk kell: sok bátorság kell ahhoz, hogy a gyermek elmondja, úgy érzi, rosszul bánnak vele. Sokan félnek a következményektől: attól, hogy leszidják otthon vagy hogy a helyzet esetleg még rosszabbra fordul, ha szól róla.
  • Szülőként első teendőnk az együttműködés a pedagógussal. Legyen egy elfogadó hangulatú párbeszéd a történtekről.
  • Ha azt érezzük, hogy nem javul a helyzet, tovább kell vinni a problémát az iskola vezetéséhez, vagy a fenntartóhoz.

Mindannyian tehetünk a gyermekbántalmazás ellen, legtöbbször pedig a mindennapi, sokszor aprónak tűnő tetteink a legfontosabbak.

 További tippek és információk, a témával foglalkozó szakértői videók találhatók az „Ismerd fel és tegyél ellene” kampányoldalon. A kampány részeként a szülők számára egy kisokos, a gyermekeknek pedig egy applikáció is készült: Help App.

A kampány főtámogatója a Magyar Suzuki Zrt.

[1] Forrás: a Publicus 1003 fő megkérdezésével elvégzett országos kutatása