A Pécsi Tudományegyetem leszámol a nemi sztereotípiákkal (X)

A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának kitűzött missziója, hogy leszámoljon azokkal a nemi sztereotípiákkal, melyek szerint vannak női és férfi szakmák.

A Kar vezetősége azt vallja, hogy ma már teljesen hétköznapi, ha egy nő műszaki pályán tervezi az önmegvalósítást. Azonban még sok munka van ezen a területen, mert a lányok akár már 6 éves koruk körül elveszíthetik érdeklődésüket a természettudományi tárgyak iránt. Az okokat a kultúránkban kell keresni: míg a fiú gyerekek közel tudnak maradni a STEM pályákhoz (Science, Technology, Engineering, Math, azaz a tudomány, a technológia, illetve a mérnöki és matematika területeket rövidítik így) annak köszönhetően, hogy jellemzően építő játékokkal, videojátékokkal játszanak gyerekkorukban, addig a lányokra inkább a babák rózsaszín világa vár. Továbbá őket már egészen fiatal koruktól arra tanítjuk, hogy legyenek csinosak, míg a fiúknál a bátorságot helyezzük előtérbe – a programozás pedig épp erről szól: trial and error, azaz próbálkozz és hibázz nyugodtan, ha úgy alakul, a kockázatvállalás pedig bátorságot igényel.

Pedig nem volt ez mindig így: a programozás története az 1940-es években kezdődött, ekkor még a nők feleltek a fő fejlesztésekért programozás és szoftverfejlesztés terén is. 1984-ben az informatikus szaktekintélyek 37%-a nő volt. Majd az ‘80-as és ‘90-es években gyorsan változott a technológia ipar jelentősége és ezzel együtt a megítélése, a nők helyét pedig férfiak vették át – ma már négyszeres a fölényük ezen a területen. A programozás tehát egykoron a nemek közös terepe volt és nem csak ez mutatja, hogy a nőknek is kifejezetten van keresnivalójuk a STEM pályákon: van bennük egy alapvető nyitottság, kíváncsiság, rendszerező és kategorizáló készség, illetve a multitaskingban jobbak, mint a férfiak, valamint jellemzőbb rájuk a precizitás és a türelem is – mindezek pedig egy jó mérnök ismérvei.

A STEM szakmákat a férfiaknak “leosztó” sztereotípiák tehát nem állják meg a helyüket, de ami még ennél is fontosabb, hogy nagy szükség is van ezeken a területeken a nőkre. Caroline Criado-Perez brit író és újságíró, akinek 2019-ben jelent meg Invisible Women: Exposing Data Bias című könyve. Ebben több szolgáltatást, tárgyat és élethelyzetet elemez, amelyek kialakításához férfiaktól származó adatokat vettek alapul, miközben ezeket nők is használják. Ilyen például az irodaházakban, munkahelyeken beállított munkához leginkább ideális hőmérséklet (20-24 fok), mely sztenderded még a 60-as években határozták meg – egy átlagos dolgozó, azaz egy 40 éves, 70 kilós férfi adatait alapul véve. Azonban a nők számára ennél 5 fokkal magasabb hőmérséklet lenne ideális. Egy másik hétköznapi példa: a nyilvános mosdók térfelosztása sokszor közel egyenlő, azaz ugyanakkora helyre telepítik a férfi és női vécéket – azonban a nők nemcsak, hogy sűrűbben járnak mosdóba, de átlagosan 2,4-szer több ideig is tart elvégezni a dolgukat, ezért rájuk szinte mindig nagyobb sor vár. Ezek a példák pedig mind mérnöki munkák eredményei. 

A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának kezdeményezése ezáltal lesz lényegében közérdekű – hitelességét pedig az is igazolja, hogy Dr. Medvegy Gabriella személyében 2018-ban nőt választottak a kar dékánjává. A kezdeményezés egyik lényegi eleme, hogy a fiatalokkal megismertessék ezeket a területeket: a Kar már hetedik éve működik együtt a nemzetközivé nőtt ÉlményMűhely Matematikai-Művészeti Mozgalom alapítóival. A program célja, hogy a gyerekek számára élményszerűvé tegye a STEAM pályák megismerését (az “A” az Art szót, azaz a művészeteket jelöli, melyek egy értelmezés szerint szorosan kapcsolódnak ezekhez a műszaki területekhez). A jellemzően tavaszra szervezett programmal kapcsolatban érdemes figyelni a PTE MIK és az ÉlményMűhely felületeit. A misszió kapcsán kisfilmek is készültek, melyek itt megtekinthetők.