Ezekkel, és további hasonló kérdésekkel foglalkozik Kiss Edina Égszínkék című novelláskötetében, melynek alcíme is beszédes: Lélektani történetek. A könyv 12 történetet tartalmaz, és ahogy az alcím is ígéri, a történések helyett a főhősök megéléseit helyezi középpontba. Minden történet egy olyan szituációból születik, mely mindannyiunkkal megtörténhet, és főhősei érzelmi fejlődése által ad inspirációt, útmutatást az olvasónak arra, hogyan ismerje fel a saját megéléseit, elakadásait, esetleges problémáit.

Novellái írása közben azonban nyilván nem gyakorlati kézikönyvet szándékozott írni érzelmi elakadások kezeléséhez. Mennyire volt tudatos, hogy „lélektani történetek” születtek?

Egyáltalán nem volt tudatos, a kézirat elkészülte után döbbentem csak rá, hogy az irodalmat több ponton, mint alkalmazott rendszert használtam. Nem volt ez szándék vagy cél, egyszerűen engem ezek a kérdések foglalkoztatnak. Éveken át tanítottam, gyermekeket és felnőtteket is, a pedagógia is elválaszthatatlan a lélektani folyamatoktól. Szándék nélkül formálódott a kötet olyanra, hogy történetei akár irodalomterápiára is alkalmasak. De az olvasásnak önmagában, otthoni körülmények között is terápiás hatása van, abban hiszek, hogy fejleszti a személyiséget, az önismeretet. Ha olvasunk egy történetet, annak világát a saját szűrőnkön át vizsgáljuk, értelmezzük.

Ezek szerint tudatosan, „önfejlesztő terápiaként” is bevethetjük az olvasást?

Törvényszerű, hogy mindig magunkat látjuk az olvasottakban: akkor is, ha azonosulunk a történésekkel, karakterekkel és akkor is, ha épp ellenkezőleg, elutasítjuk azokat. Érdekes kérdés, hogy ez tudatosul-e. Azok, akik egy magasabb tudatossági szinten élnek, jobban figyelnek befelé, nyilvánvalóan érzékenyebben reagálnak ezekre a folyamatokra. A lényeg az, hogy az olvasás nem más, mint saját magunkkal való találkozás. Itt teljesen őszinték lehetünk, szembesülhetünk hibás működéseinkkel vagy gyengeségeinkkel, hiszen magunkban vagyunk. Ennek óriási terápiás hatása lehet.

Erre gondolt, amikor azt mondta, történetei irodalomterápiás célra is alkalmasak?

Részben igen, hiszen az irodalomterápia egy képesített szakember által vezetett csoportterápia. Ezek a novellák alkalmasak csoportos terápiás alkalmazásra is, mint ahogy a legtöbb szépirodalmi szöveg. Sőt, akár egy dalszöveg is jó kiindulópont lehet egy irodalomterápiás beszélgetéshez. Minden csoportterápia nagy pozitívuma a többiek véleménye, a más nézőpontok jelenléte és nem utolsó sorban a tolerancia és empátia fejlesztése.

Azonban nemcsak az irodalom képes terápiaként hatni lelkünkre, hanem a többi művészet is, és erre a történeteiben jónéhány példát is olvashatunk.

A művészet eredendően ilyen, rengeteg eszközt ad nekünk a „túléléshez”. A Hegedűs völgye c. novellámban például a főhős hegedűt ragad. Akinek volt már dolga hangszerrel, az tudja, hogy egy hegedű is sírhat, visíthat helyettünk. Ez a sírás jelképezi a gyászt a történetben, a zene pedig az az eszköz, melyhez a fájdalom enyhítése érdekében nyúlhatunk. A gyászfeldolgozás folyamatában is fontos eszköz lehet az irodalom, a zene vagy akár a képzőművészetek. A legtöbb novellámban közös, hogy példákat mutatnak arra, mennyi eszközünk, mennyi erőforrásunk lehet érzelmi munkáink elvégzéséhez. Legyen szó gyászról, túlzott aggódásról, félelmekről vagy lelkiismeret-furdalásról. Ezek az érzések végigkísérik életünket, és csak rajtunk múlik, hogy élünk-e a megannyi kínálkozó lehetőséggel, akár a művészetek erejével.

További információ, novellarészletek és könyvrendelés ingyenes házhozszállítással: www.kissedina.hu