Csepregi Éva nemcsak egyszerűen a Mérlegben született, hanem az asztrológia által vizsgált tíz égitestből négy ebben a jegyben helyezkedik el. Mivel a Mérleg a művészetek jelölője, sorsszerű volt, hogy a színpadon álljon, és szórakoztasson.
Csepregi Éva születési horoszkópjában a Jupiter, a nagy szerencse jelölője a legmagasabb ponton állva beragyogja a művésznő képletét és életét.
Mindig éreztem, hogy a szerencse velem van, például a pályám kezdetén a tehetségkutató versenyen, amit megnyertünk. Nem tartottam magam olyan nagy énekesnőnek, mégis nagy karriert futhattam be. A szerencse számlájára írom a külföldi sikereket, a jó anyagi helyzetet, amiben élek, hiszen én szegény és egyszerű családból származom. De az is a szerencsének köszönhető, hogy elmúltam hatvanéves, és még mindig a színpadon vagyok. Szerencse az is, hogy a gyermekemnek, ha kell, tudok segíteni. Elégedett vagyok a sorsommal.
Miről álmodoztál gyermekkorodban?
Az álmaim a zenével voltak kapcsolatosak. Már óvodáskoromban mondták, hogy nagyon szép hangom van. Ezért kicsi gyerekként állandóan felléptem az iskolai ünnepségeken. De akkoriban a könnyűzene nem volt ennyire elfogadott, mint napjainkban. Ezért a művészpálya nagyon távolinak tűnt. Anyukámék azt akarták, hogy orvos legyek. Én pedig nagyon szerettem a történelmet, a mai napig imádom a régi dolgokat, és a régész hivatással kacérkodtam. Ez utóbbiról azt gondolom, komoly álom, mert élvezem a történelemmel kapcsolatos dokumentumfilmeket. Illetve az utazásaim során szeretek nézelődni, felfedezni a helység múltját.
A Szűz aszcendenseddel elmondható, hogy a tökéletességre törekszel?
Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy mindenkor meg tudom valósítani a lehető legjobban azt, amit célul tűztem ki magam elé. Mindig világosan látom a hibáimat, és ha lehet, kijavítom. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is választottam a művészhivatást, és arra jutottam, hogy szeretnék az embereknek fontos dolgokat elmondani.
Úgy érted, a dalaiddal, amiket énekelsz?
Sokan azt gondolják, hogy amiket éneklek, azok habkönnyű dalok. De ha odafigyelünk a szövegre, akkor rájöhetünk, hogy a számoknak komoly mondanivalójuk van. Például a Don Quijotéban a „minek álmodni, ha ébren is jó” mondat arról szól, hogy mindenkinek meg van írva a sorsa, és ennek alapján kell élni az életünket. Ha nehézségek adódnak, akkor ne meneküljünk el, ne nyúljunk a bódító szerekhez, ne dobjuk el magunktól az életet. Ha hiszünk magunkban, akkor megvalósíthatjuk mindazt, amiért a világra jöttünk.
A születési képletedben a Szaturnusz, többek között a nagy nehézségek és az idő jelölője, a pénz horoszkópházban áll. Nehézséget okoz a pénz kezelése?
Idősebb koromra megváltoztam, most már el tudom mondani, hogy jól bánok a pénzzel. De fiatalon ez nem volt rám jellemző. A Ki mit tud? megnyerését követő évben a Balatonon turnéztunk. Rengeteg fellépésünk, naponta két előadásunk volt, nagyon sokat kerestünk. Fábián Éva kolléganőm ebből a pénzből vett magának egy Wartburg autót, nekem pedig annyi pénzem sem maradt, hogy a Nagyvárad térről taxival hazamenjek. Egyszerűen kifolyt a kezem közül a pénz.
Egészen fiatal korod óta eltartod magad?
Mindig abból a pénzből éltem, amit magam kerestem meg. Ugyan nagylelkű vagyok, de most már alaposan megnézem, hogy mire adok ki. Megesett, hogy egy szakítás után osztozkodnom kellett, akkor igen higgadt tudtam maradni, és körömszakadtáig ragaszkodtam ahhoz, ami az enyém. Takarékosan élek, mióta eladtam a nagy házamat. Mert most már számít, hogy például havonta ne 75 ezer forint legyen a gázszámlám, hanem csak 15 ezer.
A Mérlegekről általánosságban elmondható, hogy szeretik élvezni az életet.
Kétségtelen, hogy imádtam például az Intercontinental szálloda teraszán kávézgatni, ami szintén drága mulatság volt.
A születési horoszkópodban a Mérlegben van négy égitest, ami utal a jó ízlésre.
Sajnos ez nem igaz rám. Öltözködni soha nem tudtam igazán jól, valahogy mindig mellélőttem a választásaimmal. Sok ruhát kellett vennem ahhoz, hogy eltaláljam azt az egy darabot, ami jól állt. Ráadásul mindig kicsit kövérnek éreztem magam. Például, amikor 38-as volt a ruhaméretem, akkor is azt mondtam, négy-öt kilót jó lenne leadni. De említhetném a lábamat, amit nem tartok szépnek, ami komplexusokat okozott, ezért rejtegettem egész életemben.
A Nap és a Szaturnusz együttállásából arra lehet következtetni, hogy erős kisebbrendűségi érzéseid vannak, illetve bizonyítani szeretnél vagy az apukádnak, vagy életed nagy szerelmének, Erdős Péternek.
A kisebbrendűségi érzés végigkísérte az egész életemet. De ez az érzés óriási hajtóerő is volt egyben, ezért ezt nem tartom negatív hatásúnak. A bizonyítási vágyban is lehet valami, ami sikerült, hiszen idős koromra is ugyanolyan sikeres vagyok, és állok a színpadon, mint fiatalon.
A Szaturnusz a szerelmi életedet is jelenti. Milyenek voltak a kapcsolataid?
Egy gyönyörű festménnyel válaszolok erre a kérdésre, amely a szobám falán lóg. Amikor először megláttam ezt a képet, azonnal beleszerettem, mert úgy éreztem, rólam szól. Egy nő és egy férfi összeölelkezve lebuknak a víz alá. Aztán, amikor egy ügyvéd ismerősöm nálam járt, megmutattam neki ezt a képet: „Nézze, ügyvéd úr, ez a festmény olyan, mint én. Beleugrom a mély vízbe, és jön egy férfi, aki segít.” Erre azt válaszolta: „Nem, én mást látok. Maga beleugrik a vízbe, és jön egy férfi, aki magára akaszkodik, magába kapaszkodik, és lehúzza.” Ebbe belegondolva rájöttem, hogy van igazság abban, amit mondott…
Milyen anyukának tartod magad?
Mivel Dávid és a barátnője elköltöztek abból a házból, ahol együtt laktunk, most távolabbról figyelő anya vagyok. Sokat tanultam a szüleimtől, akik szigorúak voltak velem és a nővéremmel. Olyan bölcsen irányítottak, hogy én is ezt próbáltam alkalmazni Dávid nevelése során. Nem vagyok híve a túlzott liberalizmusnak. Van egy ismerősöm, amikor a gyermekei elérték a tízéves kort, azt mondta nekik: „Fiaim, itt vagyok, ha kell valami, szóljatok. Egyébként most már mindenki mehet arra, amerre akar.” Fontosnak tartom, hogy a gyerek tudja, mi a kötelessége, megtapasztalja a korlátait, így lehet belőle tisztességes, becsületes ember.
A Szaturnusz, mint az időskor jelölője azt jelenti, hogy nem okoz nagy problémát az öregedés.
Az ember szépen lassan hozzászokik a tükörképéhez. Szeretem a ráncaimat. Igaz, felmerült bennem is évekkel ezelőtt a gondolat, hogy arcplasztikát végeztetek. Találtam egy nagyszerű orvost, aki különleges módszert sajátított el, aminek során nem kifeszíti a bőrt, hanem felteszi az eredeti helyére az arcon a három izomcsoportot. Amikor nagy nehezen elszántam magam a műtétre, akkor az orvos közölte, nem viszi tovább a praxisát, és más, számára fontosabb feladatokat vállal. Azt gondoltam, ez égi jel, nem kell ezt a plasztikát megcsináltatnom. Rájöttem arra is, hiába van valakinek kisimítva az arca, és így letagadhat jó pár évet, ám a mozgáson és a testtartáson meglátszik az idő múlása. Ezért azt vallom, hogy felesleges a beavatkozás. Persze olykor elgondolkodom azon, milyen jó lenne, ha most is bele tudnék kapaszkodni a színpadon a mikrofonba, és az égbe tudnám lendíteni a lábamat, mint fiatalon. De elfogadtam, hogy ez nem lehetséges. Összességében jóban vagyok az idővel.
A születési képletedben a Hold olyan életterületen helyezkedik el, amelynek hatására elmondható, hogy érdekel az ezotéria. Hiszel a reinkarnációban?
Hiszem, hogy nem csak egyszer élünk. A legintenzívebb reinkarnációs élményt Tatán, egy kőmúzeumban éltem át. Óriási területen fekszik ez a létesítmény, ahol több millió éves köveket állítottak ki. Egy órát töltöttem itt, és voltak kövek, amelyeket hosszan átöleltem. Éreztem, ahogy az erő belőlük belém árad, és feltölt. Hiszem, hogy korábbi életekben ezek között a kövek között élhettem, vagy fontos cselekedeteim helyszínei lehetettek.
Mi a véleményed a vonzás törvényéről?
Rendszeresen gyakorlom, és amire így koncentrálok, az be is következik. Például amikor Dávid otthonában jártam, a teraszon nézelődtem, és arra gondoltam, hogy ebben a társasházban szeretnék ugyanolyan lakást, mint az övé. Egy hónap múlva eladó lett ez a szentendrei lakás, amit megvettem. Ha a vonzás törvényéről van szó, akkor mostanában ezt inkább Dávid életére gyakorlom, neki kívánok jó dolgokat, sikereket, boldogságot.
Milyenek a megérzéseid?
Tipikus Mérleg vagyok ebben is, mint ahogyan a döntéseimben is. Jönnek a megérzések, de addig vacillálok, addig mérlegelek, míg végül rosszul döntök. Erre mondta Erdős Péter, hogy egy rossz döntés is jobb, mint ha nem döntünk. Évekkel ezelőtt történt, hogy utaztam hazafelé, Tahiba. Hirtelen megálltam a szentendrei rádiónál, ahova beugrottam úgy, hogy nem volt ott dolgom. 15 percet időztem, és a hazafelé vezető úton óriási balesetet láttam. Úgy éreztem, azért volt ez a negyed órás kitérő, hogy elkerüljem a tragédiát. Ezt azonban nem megérzésnek nevezném, hanem talán az őrangyalom vigyázott rám.
Ha már az angyalokat említetted, hiszel a szárnyas lényekben?
Igen, egy időben volt angyalkártyám, amiből rendszeresen húztam, és következtettem belőle a jelenre vagy a jövőre. De mostanában már nem használom.
Történt veled olyan dolog, amit misztikusnak lehet nevezni?
A műfordító barátomat említhetném, aki egy forró nyári napon, a pokoli hőségben vastag pulóverekben, gyapjúgarbóban ült a teraszon, és fogvacogva írta a könyvét. Értetlenül álltam a jelenet előtt, és ő elmagyarázta, hogy a másik dimenzióban nagyon sok lélek van körülötte, akik a könyvet diktálják neki. Ugyanis, ha szellem van körülöttünk az mindig hidegérzettel jár. De említhetnék egy másik példát. Amikor Erdős Péter meghalt, még azon a nyáron vendégül láttam egy idősebb, Skóciából származó balerina barátnőmet. A reggelinél azt kérdezte tőlem, hogy van-e macskánk. Mondtam, hogy sohasem volt. Erre azt válaszolta, hogy érdekes, mert Péterrel álmodott az éjszaka, aki azt mondta: „Cica, harminc, az sok!” Tudtam, hogy ez az álom nekem szól, mert egyrészt Cicának hívott, másrészt, akkor elég sokat dohányoztam. Üzenet volt, hogy mérsékeljem a cigarettázást. Amit nem értek, ha számomra jött a figyelmeztetés, akkor miért nem én álmodtam meg.
Szoktál imádkozni?
Igen, és kérek is a Jóistentől. Amikor Dávid még karon ülő gyermek volt, ha megkérdeztem tőle, menjünk-e a játszótérre, azt válaszolta, inkább a templomba. A kedvenc templomunkban néztük a freskókat, a szobrokat. Egyszer csak a pap megszólított bennünket: „Olyan sokat járnak ide, hogy megáldom magukat.” Leültünk, tartott egy kis előadást csak nekünk, majd megáldott bennünket. A két kedvenc templomom a tihanyi apátság és a remetei templom.
Mi volt életed legboldogabb pillanata?
Több volt, de kiemelném Ausztráliát. A fiammal felvettük a búvárruhát, és kéz a kézben úsztunk, megcsodáltuk a varázslatos Nagy korallzátonyt és a hatalmas, színes halakat. Különleges élmény volt.
Mire vagy a legbüszkébb?
Természetesen első helyen a fiam áll, aki nagyon jó ember. Aztán arra, hogy a Neotonnal megcsináltuk azt, amit a szakmában itthon senkinek sem sikerült. Tíz évig tartó komoly karrierje volt a zenekarnak a Távol-Keleten, amibe beletartozik Dél-Korea is. Olyan helyeken jártunk, olyan sikereket arattunk például Spanyolországban is, amit eddig még nem tudott magyar együttes elérni.
Félsz a koronavírustól?
Nem félek, de vigyázok magamra. Elkezdtem búzafűlevet inni, és sok biozöldséget eszem, táltoscseppeket szedek. Betartok mindent, amit mondanak. Ha benne van a sorsunkban, hogy ezt meg kell kapni, akkor nincs mese. Hiszek a sorsban, és abban, ha az ember normális életet él, akkor minden rendben lesz.
Fotó: Meglepetés archívum, TV2, SMAG/Olajos Piroska
Az interjút eredetileg a Nők Lapja Ezotéria 2020/6. lapszámában találjátok.
A magazint keressétek az újságárusoknál!
Aktuális előfizetői ajánlatunkat a Magazin Centrum oldalán találjátok meg.
