Réka és az ő varázsfuvolája, avagy mire képes a zeneterápia?

Kassai Réka zeneterapeuta nem varázsló, mégis szinte varázslatra képes. Munkája során szóra bírja a nem beszélő autista gyereket, magabiztossá teszi a szorongókat, és népdalra fakasztja a demens időseket. Teszi mindezt a zene erejével.

Egy zeneterapeuta mennyire zenész és mennyire terapeuta?
A zeneterapeuta részéről fontos, hogy képzett zenész is legyen. A terápiás kapcsolat alapvetően a zenei kommunikáción alapul, így fontos a hangszeres tudás. A kliens részéről viszont semmilyen zenei előképzettség nem szükséges.
 
„Előző életedben” mennyire voltál profi zenész?
A zene mindig központi szerepet játszott az életemben. Egészen kisgyermek voltam, amikor megtapasztalhattam a zene erejét, hogy milyen mély érzéseket tud kiváltani belőlem, hogy a különböző dallamok hogyan formálják a hangulatomat. Később, amikor elkezdtem hangszereken tanulni, egyértelművé vált, hogy zenével, zeneoktatással szeretnék foglalkozni. Zenei tanulmányaim befejezése után érdeklődésem egyre inkább a zene gyógyító, személyiségformáló hatása felé kezdett irányulni, így kerültem kapcsolatba a zeneterápiával, amely egy egészen új szemléletet hozott mind a zenetanítás, mind a zenei előadások tekintetében
 
Mielőtt zeneterápiával kezdtél foglalkozni, milyen tudásod volt a zenéről, mint fejlesztő erőről?
Zenetanárként is megtapasztalhattam, hogy az éneklés, a zenetanulás, a zenehallgatás pozitívan befolyásolja a gyermekek érzelmi intelligenciáját, empatikusabbá, érzékenyebbé válnak tőle. Fejlődik emlékezőképességük, kreativitásuk, segíti őket az érzelmeik kontrollálásában. A zene és ritmus szerepet játszik a beszéd kialakulásában, és a mozgásfejlődésben. A ritmikai fejlesztés pedig igen pozitív hatással van a figyelemre, emlékezetre, a végrehajtó funkciókra, de a zene nem csupán készségeket fejleszt, hanem érzelmeket ébreszt, gátlásokat old. Segít az érzelem kifejezésében, főleg azoknál, amelyeket nem tudunk szavakkal kifejezni.


 
Hogyan foglalnád össze, mit lehet zeneterápiával elérni?
A zeneterápia különböző formáit az orvostudomány számos területén alkalmazzák: gyógypedagógiában, megelőzésként, pszichiátriában, geriátriában, mentálhigiénés prevencióban, rehabilitációban.  Az általános pedagógiában is nagyon hasznosak: segítik a beilleszkedést iskolai közösségekbe.
A zeneterápia szoros kapcsolatban áll a pszichológiával, a zenetudománnyal, a pedagógiával. A zeneterápiás módszerek pedig különböző pszichoterápiás iskolákkal (mélylélektan, viselkedés-lélektan, stb.) állnak kapcsolatban.
A zenét és a zene elemeit (hang, ritmus, dallam, harmónia) egy tervezett folyamatban használjuk. Sokan még most is úgy gondolják, hogy a zeneterápia során majd zeneoktatásban részesülnek, vagy zenét hallgatunk, esetleg majd a terapeuta játszik valamilyen hangszeren a kliensnek. A zenehallgatás nem egyenlő a zeneterápiával, persze lehet terápiás hatása, hiszen hangulatunkra, érzelmeinkre hat, emlékeket ébreszt, de ez önmagában nem indít el terápiás folyamatot. Ahogyan a zenetanulás sem egy terápiás folyamat, hiszen más a cél.
A zeneterápia a tudat, az érzelmek, a lélek oldaláról közelíti meg a problémát. Nonverbális terápia, tehát megszűnik a beszéd és a szavak jelentősége, ez nagy segítséget nyújthat azoknak az egyéneknek, akiknek értelmi vagy kommunikációs készségük sérült. Nem szükséges hozzá zenei előképzettség, sem hangszeres tudás. A zeneterápia segítségével lehetőség nyílik a problémamegoldására, személyiség- és kreativitásfejlesztésre, önfeltárásra korosztálytól függetlenül. Módszerét tekintve a zeneterápia megvalósulhat egyéni vagy csoportos, receptív, aktív vagy komplex, integratív formában.
Én főleg egyéni zeneterápiával foglalkozom, de nagyon szeretek csoportos foglalkozásokat is tartani. Csoportos zeneterápiát leginkább az időskorúaknak tartok. Szeretem a soha véget nem érő történeteiket, a bölcsességüket, kedvességüket, így mindig nagy öröm számomra, amikor velük foglalkozhatok.

A zene sok szinten képes megszólítani, megváltoztatni, és megérinteni az embereket, és ez igaz a demens betegekre is. Demenciában gyakran rosszabbodik a beszédkészség, és a beszélt nyelv megértése is, de a zene egy olyan nyelv, melyet a demenciában szenvedők is megértenek, és lehetnek hosszú távú hatásai is. 

Javul a hangulat, a viselkedés, és a kognitív funkciók is. A zeneterápia pedig a beteg érzelmeit, kognitív képességeit, a gondolatait és emlékeit szólítja meg. 
 
Ha valaki hozzád fordul, azt úgy kell elképzelni, mintha pszichológushoz menne?
Az első terápiát megelőzi egy terápiás interjú, ahol a klienssel a terápiás együttműködés kereteit rögzítjük. Ez a terápia kiindulópontja, ahol megbeszéljük, hogy mit, miért, hogyan fogunk tenni. Egy szóbeli megállapodás, amely tartalmazza a terápia célját, a terápia formai jellegzetességeit, körülményeit, kereteit. A kliens felteheti a kérdéseit a terápiával kapcsolatban, átbeszéljük az elvárásokat.
 
Milyen problémával dolgozol a legtöbbet?
Sokféle problémával és állapottal találkozom a munkám során, autizmus spektrumzavar, magatartási zavar, hiperaktivitás, szorongásos problémák, de nagyon gyakori a beszédindítás megsegítése, kreativitásfejlesztés, koncentrációjavítás. 
 
Milyen eredményeket tudsz elérni egy autista spektrumzavarral élő gyereknél?

Gyakran kérnek segítséget olyan gyermekek szülei, ahol a gyermeknek problémája van a kommunikációval, kapcsolódással.
Az első alkalmak során elképzelhető, hogy meg sem szólal a kliens, csak a hangszerek segítségével kommunikálunk. A keret ilyenkor különösen fontos, hiszen ez biztonságot is nyújt, így minden alkalom pontosan ugyanúgy kezdődik, és zárul le. Lizi névre hallgató kutyám ilyenkor nagy segítség számomra, gyakran vele fogadjuk a klienseket, hozzá mindenki könnyen kapcsolódik. Amikor nem beszélő autistákkal dolgozom, szinte az első pillanattól kezdve énekelve beszélek hozzájuk. Mindenkinek írok egy személyéhez szóló üdvözlő dalt, amit néhány találkozó alatt megtanulunk, és ezzel a dallal indul a terápia.  A zongorát általában szívesen használják, a billentyűk segítségével könnyedén tudunk „beszélgetni”. A zenén keresztül elindul kettőnk között a kommunikáció, mesél nekem a hangok, ritmusok segítségével, én pedig reagálok rá, ezt átvezetem egy közös zenélésbe, amolyan négykezes improvizációba, ahol már igazi együtt zenélés történik, egymásra hangolódás, amelyben már megélheti a kapcsolódást, egymásra figyelést és a harmóniát. Ezt követően már előkerülnek az egyszerű ütőhangszerek, dobok, csörgők, néhány dallamhangszer.

A terápiás célt szem előtt tartva, arra törekszem, hogy kezdje el a hangját is használni, ezért olyan dalokkal dolgozom, amelyeket biztosan ismer, szeret. Különböző módokon emlékeztetem őt a dalokra, először csak a ritmusát dobolom el, majd eljátszom neki zongorán, fuvolán, aztán elkezdem a saját hangom hozzáadni, végül szöveggel éneklem, ennél a pontnál már rendszerint ők is be tudnak kapcsolódni valamilyen formában az énekbe. Eleinte csak egy-egy hanggal, vagy szóval, de ez alkalomról-alkalomra változik, egy idő után már egész dalokat éneklünk végig együtt. Ezt mindig csodának élem meg, mert annyira gyönyörű folyamat.
A foglalkozások során a mozgás is megjelenik, testtudatosító mondókák, mesék, melyeket énekbeszéddel mesélek, képekkel illusztrálok számára.
 
A szorongással hogyan dolgozol?

A szorongó gyermekeknél, felnőtteknél, de igazából bárkinél, aki hozzánk fordul, az az elsődleges, hogy megteremtsük számára azt a légkört, környezetet, amelyben biztonságban tudja majd érezni magát, ahova szívesen jön majd minden alkalommal. Gyakori, hogy egy szorongó ember nehezen tud beszélni az érzelmeiről. A zeneterápia módszere nonverbális, így a zene, ritmusok, hangok, dallamok segítségével ki tudja fejezni, hogy mi zajlik benne.
A különböző hangszereken megpróbáljuk kifejezni, hogy mi nyomasztja, mitől szomorú, vagy dühös. A gátlásait sokféle módon lehet oldani, számtalan zeneterápiás technika áll rendelkezésre, melyeken keresztül növeljük az önbizalmát, magabiztosságát. A zeneterápiát szeretem kombinálni más módszerekkel, mint a meseterápia, vagy az OH-kártya. Kiválasztok egy olyan mesét, amelyen keresztül felismerheti az érzelmeit, saját élethelyzetét, problémáját, majd ezt a történetet feldolgozzunk a zeneterápia, a hangszerek segítségével, festéssel, vagy mozgással kombinálva.
 
Van, aki kedvet kap a zenéhez, és kiderül, van hozzá tehetsége?
Nagyon gyakori, ugyanakkor ez kicsit kacifántos helyzet is számomra. Más egy terápiás kapcsolat, mint egy pedagógus–növendék kapcsolat. Egyébként speciális zeneoktatással is foglalkozom. Ezt azok számára szoktam ajánlani, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak az intézményes keretek között, vagy a hagyományos módszerekkel zenét tanulni. Ezek a zeneórák terápiás attitűddel zajlanak, személyre szabott anyagokkal dolgozunk, a növendék tempójában.
A zeneterápiás elemek segítségével bárki könnyedén sajátíthatja el a zenei alapokat, és a hangszeres tudást. Nem számít, hogy hány éves, hogy van-e tehetsége a zenéhez.
 

Mi a legnagyobb sikerélmény a munkádban?
Ez szerelemhivatás számomra, nagyon nehéz bármit is kiemelnem. Megesik, hogy az első eredmények csak hónapok után válnak láthatóvá, de egy nem beszélő autista gyermeknél az első szavak nekem ugyanakkora örömet jelentenek, mint a szüleinek. Vagy amikor egy szorongó gyerek mosolyogva jön be és kacagva meséli el, hogy új barátai lettek.

Dolgoztam olyan autista gyerekekkel, akik egyáltalán nem érintkeztek, rám sem néztek, majd pár hónap után a nyakamban csüngtek, vagy simogatták a kezem. Ezek óriási élmények.

De az időskorúakkal is gyönyörű terápiáim vannak. Az egyik csoportos foglalkozáson volt egy Alzheimeres bácsi, aki már hetek óta meg sem szólalt, az egyik zeneterápiás foglalkozás alkalmával azonban elkezdett népdalokat énekelni velünk.
Az idősek otthonában hagyományosan régi dalok felhasználásával zajlik a terápia, ezek a dalok személyes emléket ébresztenek, személyes reakciót váltanak ki. Az ismerősen csengő zene előcsalja a rég elfeledett érzelmeket, emlékeket és asszociációkat. A beteg újra hozzá tud férni hangulataihoz, gondolataihoz, emlékeihez. Az arcok kifejezéséből látszik, hogy felismerik a régi zenét, és megérzik érzelmi erejét. Egy csoportos zeneterápiás foglalkozásnál egy-két ember elkezd énekelni, majd a csoport többi tagja is bekapcsolódik, végül az egész csoport közösen énekel, olyanok is, akik közül sokan már nem beszélnek – de képességük szerint megpróbálnak énekelni. Ilyenkor az „együtt” kulcsfontosságú, hiszen a betegség által elszigetelt páciensek ilyenkor képessé válnak újra kapcsolódni egymáshoz, felismerni egymást.

(Fotók: Hangvarázs/Facebook)