A meseszép város – ami Budapestről két órán belül elérhető – egy meredek sziklák által ölelt völgykatlanban bújik meg. Gazdaggá a „selmeci ezüst” tette, mígnem kiürültek a tárnák, a bányászok odébbálltak, de amit építettek a késő középkori és újkori századok, az itt maradt. Bár ezüst már nincs, azért érdemes felfedezni Selmecbányát.
Évek óta készültem egy hétvégi szomszédolásra, a „szomszédvár” Selmecbányára, amit mindenkinek ajánlok, ha ismét útra lehet kelni. A város neve több kulturális szálon is beleivódott a magyarok emlékezetébe, hiszen itt már a középkorban ezüstöt bányásztak, Anjou származású királyaink a közelben ásatták a híres körmöci aranyat. Később Petőfi lakott – távol imádott Alföldjétől – a kollégiumban, majd Mikszáth tanult itt, akinek Az arany-kisasszonyából származó leírása is kíváncsivá tehet, vagy Csontváry Kosztka Tivadar grandiózus festménye, a Selmecbánya látképe, amely ezt a tájat örökíti meg. De hát olyan-e a való, mint a művészi ábrázolás? Ezt kérdeztem magamtól, mikor útra keltem, és bevallom, nem csalódtam.
