Csodálatos lehetőségek, kifürkészhetetlen mélységek – jellemezte az emberi természetet Abraham Maslow pszichológus. Miközben a szükségletek róla elnevezett piramisával szinte mindenki találkozott már, arról kevesebben tudnak, hogy elméletével egy jobb világ alapjait próbálta megteremteni.
Abraham Maslow 1954-ben a Motiváció és személyiség című munkájában publikálta a szükségletek hierarchiáját. A sorrend a következő: 1. fiziológiai szükségletek, 2. biztonság, 3. szeretet, társas kapcsolatok, 4. elismertség, presztízs, 5. önmegvalósítás. Ma úgy szokás magyarázni a modellt, hogy csak akkor léphetünk a következő szintre, ha az előző szükségleteit kielégítettük. Ez megosztja a szakértőket: vannak, akik ellenpéldának az éhező költőket vagy a szenteket említik, mások viszont logikusnak tartják, hogy ha valakinek nincs hol laknia, akkor aligha az önmegvalósítás a legnagyobb problémája.
Maga Maslow egyébként mintha a másik irányból, az állandó elégedetlenség felől tekintett volna a folyamatra: „Az éhező ember egy száraz kenyérrel is beérné – írta. – De mi történik a vágyaival, ha teleeszi magát kenyérrel? Magasabb rendű szükségletei lesznek, és ha azok is kielégülnek, akkor újabb és újabb dolgokra vágyik.”
Abraham Maslow
