Hét emberöltő kell ma Magyarországon ahhoz, hogy valaki kitörhessen a szegénységből. De kitörni nagyon nem egyszerű: gyakran a közeg is visszahúz, és meg kell megküzdeni az előítéletek sorával is.

Szerencsére van segítő kéz: a biharkeresztesi Oláh Regina és a kisvárdai Szanyi Vivien példája igazolja, ha van egy jó ösztöndíjprogram, amelynek keretében figyelemmel, óvó törődéssel fordulnak a fiatalokhoz, a legnagyobb álmok sem elérhetetlenek. Ehhez a programhoz azonban értő és a társadalmi felelősségüket felismerő cégek is kellenek. Szerencsére, vannak ilyenek Magyarországon. Jóvoltukból pedig működik a ROMASTER program.

7 generáció

Biztosan sokan vagyunk, akik valamikor a tanulmányaink során elakadtunk: nem ment valamelyik tantárgy, sorra gyűjtöttük a rossz jegyeket. Talán azért, mert kamaszodtunk, de az is lehet, hogy feszült családi helyzet blokkolt minket. Esetleg egész egyszerűen semennyire sem kötött le az iskola. Ilyenkor azok a szülők, akik ezt megengedhetik maguknak, valamilyen módon odaállnak a gyerekük mellé, s ha az kell, másodállást is vállalnak, hogy teljen magántanárra, nyelvtanfolyamra. Korrepetáltatják a gyereket, hogy ne maradjon le a tanulásban, így biztosan bejusson a középiskolába, egyetemre. Mert a szülők tudják, hogy aki lemarad, kimarad. De mi történik akkor, ha egy család mindezt nem engedheti meg magának? Ha a szülő maga is alacsony képzettségű, nincs jó, a családot segítő állása, és nem tud segíteni a gyerekének? Ha a közmunkán megkeresett pénz nem elég arra, hogy a gyerekek, ha rosszul állnak az iskolában, még többet tudjanak tanulni, esetleg magánórára járni? Mi van akkor, ha nincs pénz edzésre, táborokra, fizetős, iskolán kívüli fejlesztő programokra?
A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a társadalmi mobilitásról szóló elemzésében szomorú adatokat közölt a magyarországi társadalmi mobilitásról. Számításaikból kiderült: a szegénységben élő magyar családoknak éppen olyan nehéz előrébb lépni, mint a kasztrendszerben létező Indiában. Döbbenetes adat: egy átlagos, szegénységben élő magyar családnak hét generáció szükséges ahhoz, hogy tagjai az átlagos jövedelmi szintet el tudják érni. Ez lényegében azt jelenti: aki ma Magyarországon szegénynek születik, az is marad. Hét emberöltő (azaz nagyjából 7 x 25-30, azaz közel 200 év) kell ahhoz, hogy valaki kitörjön a szegénységből. Az OECD-átlag 4,5 generáció, Magyarország a 7-tel a tagországok utolsó harmadában van. A legnagyobb mobilitás Dániában van, ahol két generáció már elég ahhoz, hogy egy család kikecmeregjen a szegénységből, a többi skandináv országnál – Norvégia, Svédország, Finnország esetében – 3 generáció kell a változáshoz. Bár Magyarországon is vannak a szegénységben élő családoknak tanulást segítő programok, de ezek összességében pontosan annyira hatékonyak, amennyit ezek az adatok mutatnak.

(Forrás: OECD)

A társadalmi mobilitás szempontjából kulcskérdés a szakma és az érettségi megszerzése, a kutatások azt jelzik, hogy az érettségivel kombinált szakmával lényegesen jobb kereseti lehetőségekhez lehet hozzájutni.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének közgazdászai kiszámolták, hogy az érettségit és szakmát adó iskolában (régi nevén szakközépiskola, a ma használatos elnevezésében: technikum) végzettek már rögtön az életpálya elején 25 százalékkal többet keresnek, mint a szakiskolából kikerülők, s ez a különbség a karrierút előrehaladtával tovább nő. A kutatók szerint a bértöbblet nagyobb része abból adódik, hogy az érettségizettek nagyobb számban kerülnek be jól fizető foglalkozásokba. Ráadásul a szakiskolai végzettek kétszer akkora eséllyel szorulnak ki a szakmájukból és kényszerülnek a sokkal rosszabbul fizető betanított és segédmunkák végzésére, mint a szakközépiskolában vagy gimnáziumban érettségizettek. A csak érettségizettek keresetéhez képest a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők bérelőnye Magyarországon kiugróan magas: az Eurostudent adatai szerint a 25–64 évesek esetében a diploma bérelőnye az érettségihez képest hazánkban 199 százalék, amely a vizsgált OECD-országok sorában a hatodik legmagasabb érték. Mindebből az is következik, hogy az érettségi, de még inkább a felsőfokú végzettség, sokkal jobban véd a munkanélküliség – azaz a lecsúszás és elszegényedés – ellen, mint a sima szakmunkás bizonyítvány.
Magyarországon tehát különösen nagy segítség, ha egy program a szegény családokat és gyerekeiket a tanulási időszak során segíti.

A gettógimitől a doktori képzésig

A ROMASTER elnevezésű tehetséggondozó programot 2007 februárjában hívta életre a Magyar Üzleti Vezetők Fóruma (HBLF: Hungarian Business Leaders Forum) és az IBM Magyarország (lásd keretes írásunkat). A program azt a célt tűzte ki, hogy a „roma társadalomban tovább bővüljön a megfelelő nyelvtudással és felsőfokú végzettséggel rendelkező közösség, amelynek tagjai versenyképes tudással, egyenlő esélyekkel lépnek a munkaerőpiacra, vagy saját vállalkozásukon keresztül lesznek aktív résztvevői a versenypiaci környezetnek”. A támogatott középiskolás és egyetemista diákok nem csak havi ösztöndíjat kapnak, hanem vállalati mentorálást is.

HBLF Romaster tábor, 2016. (Forrás: HBLF)

Oláh Regina Biharkeresztesről, egy négyezer lelkes kisvárosból származik, szegény családból. A házuk a cigánytelep szélén áll. Roma származású édesanyja nyolc általánost végzett csupán, édesapja – aki nem roma – érettségizett, de már régóta közmunkások mindketten. A szülők nagyon elkötelezettek voltak abban, hogy lányukat taníttassák. Regina 11 éves koráig betegeskedett, édesanyja ezért sokáig nem tudott munkát vállalni. Néha elment takarítani házakhoz, de ez éppen csak a mindennapi betevőre volt elég, arra már alig, hogy az iskolába szükséges felszerelést ki tudja fizetni. Regina tehetsége korán megmutatkozott: már az óvodában tudott olvasni.
– Apu nagyon sok keresztrejtvényt töltött ki. Nézegettem a betűket a rejtvényújságban. Akkoriban járt nekünk a Szabad Föld című hetilap, és egyszer csak kézbe vettem. Anyukám megkérdezte, mit nézegetek abban az újságban. Akkor jött rá, hogy tudok olvasni – emlékszik vissza.
Regina az általános iskolát Biharkeresztesen kezdte egy olyan kísérleti osztályban, ahol Zsolnai-féle alternatív pedagógiai módszerrel tanítottak. Ebben az osztályban egyedül Regina volt roma származású. A tanárok részéről nem érzett távolságtartást emiatt, a gyerekek között viszont akadt olyan, aki kiközösítette. – Sokszor haragot szült bennem a viselkedésük. Nem tudtam, miért, csak azt éreztem, hogy utálnak – idézi fel, hozzátéve, hogy a felső tagozat vége felé eltűnt „a kitaszítottság érzése”. – Lehet, hogy érettebbek lettünk. A gyerekek gondolkodásmódja is változik, talán hetedikes korukra jöttek rá, hogy közöttünk is vannak tehetségesek – mondja Regina, aki az általános iskola után Debrecenben szeretett volna továbbtanulni, amihez kollégiumba kellett volna költöznie. De az édesanyja nagyon féltette, és ezért nem engedte. – Ha mindig hazajárok, figyelhet rám – idézi föl azokat az időket és a szülői törődést Regina, aki így végül a biharkeresztesi gimnázium mellett döntött, ahol akkor indult az utolsó gimnáziumi osztály, amikor érettségizett, mert az intézmény időközben szakképzővé alakult. Ezért egy olyan befogadó középiskola lett, ahová minden gyereket, akit a környék iskoláiból kirúgtak, kötelesek voltak felvenni. Mindezt Regina azért eleveníti fel, mert amitől édesanyja a debreceni kollégiumi élet kapcsán féltette, az a biharkeresztesi gimnáziumban bekövetkezett. – Drog, verekedés, cigizés a WC-ben. Igazi gettógimi lett, rengeteg problémás tanulóval – teszi hozzá Regina, akire mindez nem volt hatással, de édesanyja ennek láttán meggondolta magát, s mégis azt akarta, hogy menjen el Debrecenbe kollégistának. Regina viszont úgy döntött, nem akar új közösségbe menni, annak ellenére sem, hogy nem volt felhőtlen a gimnáziumi élet, főleg a roma lányok részéről érzett utálatot maga felé. De mindez már lepergett róla: eltökélte, hogy ő más lesz, vinni akarja valamire. – Láttam a környezetemet, a szegénységet, a nélkülözést, a munkanélküliséget. Tudtam, hogy én nem ezt akarom. Tudtam, hogy a tanulással ezt elkerülhetem.

Oláh Regina

Regina azt mondja, a vele egykorú lányok rengeteget dolgoznak otthon: vigyáznak a kisebb testvérekre, főznek, mosnak, van, aki még napszámba is eljár. Rá – egyke lévén – nem hárult ennyi otthon ellátandó kötelesség, ráadásul az édesanyja is kiskorától kezdve ösztökélte a tanulásra. Harmadikban nyelvvizsgát tett angolból. Ezt a nagy lépést már a ROMASTER diákjaként tette meg, a nyelvvizsgához szükséges magánórákat az ösztöndíjából tudta fizetni. Az érettségi évében már biztos volt, hogy egyetemre adja be a felvételi lapját. Mivel otthon nem volt számítógépe, a tanári szobában töltötte ki a jelentkezési lapot. Első helyen a Debreceni Egyetem pénzügy és számvitel szakát jelölte meg. Reginának 370 pontja volt, ami magasnak számított, hiszen nyelvvizsgája is volt, de ehhez a szakhoz tanulmányi verseny és az emelt szintű érettségiért kapható többletpontokra is szükség lett volna, mert 468 volt a bejutási küszöb. Így csak a költségtérítéses képzésbe jutott be. – Az emelt szintű érettségit nagyon nehéz letenni, nagyon sok energiabefektetés kell hozzá, a mi giminkben nem is tette le senki – teszi hozzá. (2014-ben, amikor Regina elkezdte az egyetemet, a felsőoktatásba lépéskor még nem volt kötelező jelentkezési feltétel az emelt szintű érettségi. A kormány időközben megváltoztatta a jogszabályokat, és az idei tanévtől kezdődően ez már kötelező. Ez az intézkedés nagyon megnehezíti a Reginához hasonló, nehéz anyagi körülmények közül érkező fiatalok felsőoktatásba jutását – a szerk.) Regina a pénzügy-számviteli szakon nemigen érzete jól magát, az évfolyamtársai javarészt közgazdasági alapismeretekkel érkeztek az egyetemre. – Rossz tanuló lettem, a kettesékért kellett küzdenem. Különösen a pénzügy volt nagyon nehéz. Kedvemet szegte a sok kudarc. Azt éreztem, mindenki okosabb nálam. Nálam hiányoztak a közgazdasági alapok, én ilyet nem tanultam a gimnáziumban – idézi fel.

A cégek, amelyek korábban illetve jelenleg is a ROMASTER támogatói

A cégek, amelyek az elmúlt években és jelenleg részt vesznek a programban: IBM Magyarországi Kft., BP Business Service Centre Kft., Citi Magyarország, Cser Könyvkiadó, E.ON Hungária Zrt., DIAGEO, EY, GE Hungary Kft., GlaxoSmithKline, Hewlett-Packard Informatikai Kft., IBM Data Storage Systems Kft, KPMG, Magyar Telekom Nyrt., MOL Nyrt., Morgan Stanley, MrSale Öltönyüzlet, National Instruments (NI Hungary Kft.), NIDEC, OD Partner, OTP Alapkezelő Zrt., Pfizer, Prezi.com Kft., Raiffeisen Bank, SAP Hungary Kft., Shell Hungary Zrt., Telenor Magyarország, TIGÁZ, Vodafone Magyarország, Vodafone Szolgáltató Központ Budapest

Az, hogy az esélyegyenlőségi programoknak milyen fontos eleme a mentorálás, az ilyen elakadásoknál mutatkozik meg igazán. Regina elpanaszolta a mentorának, milyen nehézségekkel küszködik az egyetemen, és sok-sok átbeszélt nap után közösen arra jutottak, hogy ne pazaroljon el négy évet egy olyan szakon, ami ennyire gyötrelmes. A mentor tanácsára váltott: turizmus és vendéglátás szakra ment át, ami utólag is nagyon jó döntésnek bizonyult. Annyira jól érezte itt magát, hogy az alapképzést követően nem is volt kérdés, hogy mesterszakon folytatja tovább. – Emberi erőforrás tanácsadó szakon folytattam – meséli Regina, aki már tudta, hogy pályaorientációval foglalkozna, amelynek része az esélyegyenlőség kérdése is. – Szeretnék valamit visszaadni abból, amit kaptam – fogalmaz a motivációival kapcsolatban. – Nagyon szerettem ezt a szakot. Kicsi volt a csoport, családias volt. Végzés előtt tanszéki demonstrátor voltam, konferenciákra jártam. Éreztem, hogy jó lesz diplomázni és munkába állni. A sok tanulás után végre dolgozhatok – meséli. Már az oklevél átvételét megelőzően el is helyezkedett: egy minisztérium háttérintézményénél kapott állást, ahol a feladatai között van az esélyegyenlőség területe is. Így a pályakezdő évek már a fővárosban folytatódnak.

HBLF Romaster tábor, 2016. (Forrás: HBLF)

Regina a munkába állást követően is nagyon jó kapcsolatban maradt a ROMASTER-ben megismert mentorával, aki közel nyolc évig kísérte a fiatal lány útját a tanulmányi időszaka alatt. – Bármilyen kérdéssel fordulhattam hozzá. Ő segített a szakmai nyelvvizsgára felkészülésben, és voltam a cégénél, a KPMG-nél is gyakorlaton. Nem csak szakmai, hanem baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Az ösztöndíj, amit a ROMASTER programban kaptam, rengeteget segített, ebből finanszíroztam a különóráimat és a tandíjamat – meséli Regina, hozzáfűzve, hogy emellett a roma szakkollégiumnak is tagja volt Debrecenben, ami – túl a lakhatási támogatáson – támogató közösséget is adott a sikeres tanuláshoz. Regina a munkahelyén szeretné magába szívni a gyakorlati tudást is, de folytatja a tanulást: a Debreceni Egyetem doktori iskolájában, levelező szakon. – A mesterszakos diplomadolgozatomat a cigány szakkollégiumokról írtam. A doktori képzésben pedig ezeket szeretném összehasonlítani hasznosságuk szempontjából más, nem roma szakkollégiumi programokkal – osztja meg terveit.

Az első diplomás a családban

Szanyi Vivien

Szanyi Vivien egy szabolcsi kisvárosban, Kisvárdán született. Édesanyja egy logisztikai cégnél dolgozik, édesapja a Záhony-Kisvárda vonalon vasutas. Ahogy mondja, teljesen átlagos általános iskolában tanult, amely nem volt szegregált, majd egy angol tagozatos gimnáziumban folytatta a középiskolai éveket. Nem ez volt az eredeti terv: matek tagozaton szeretett volna tanulni, de oda túljelentkezés volt. Utólag azonban nem bánja, hogy az angolos osztályba került, mert az már az első év végére nagyon jó közösséggé kovácsolódott össze.

 

Anyagi támogatás mellett emberi támogatás

– A kétezres évek elején lehetett látni, hogy vannak állami és civil programok, amelyek a romák életkörülményeinek javítását célozták. Azt is láttuk, hogy az üzleti szféra elsősorban munkahelyteremtéssel járult ehhez hozzá. Hiányzott azonban egy olyan program, amely a kettőt kombinálja. Amikor a ROMASTER-t életre hívta a HBFL és az IMB, kettős célt tűzött ki: egyszerre segíteni a fiatalokat ösztöndíjjal anyagilag, illetve támogató munkahelyekkel, valamint mentorálással a tanulmányi nehézségek leküzdésében – meséli Hegyesiné Orsós Éva, a HBFL-ROMASTER Program szakmai vezetője. A mentorálás a ROMASTER lelke: ezen keresztül segítenek a középiskolás, illetve felsőoktatásban tanuló roma diákoknak abban, hogy eligazodjanak a felvételi/egyetemi adminisztrációban, gyakorlati helyek felkutatásában, beilleszkedni egy munkahelyi kollektívába, stb. – Az anyagi támogatás mellett emberi támogatást is ad a program – összegzi, hozzátéve, gyakori, hogy a mentor és a diákja közötti kapcsolat sok esetben az egész életen át meghatározó élménnyé válik. A HBFL fontosnak tartja a sokszínű munkahelyek kialakítását, az esélyegyenlőség megteremtését a munka világában is. Ha egy cég beszáll a programba, és elkezd roma diákokat támogatni, az nem csak a diáknak, hanem a cég munkatársainak is jó. Jelenleg 16 munkáltató vállalta ezt a feladatot. – Az ösztöndíj 70 százalékát a tanulmányaikkal összefüggő költségekre – vizsgadíjakra, különórákra, könyvekre, utazási költségek fedezésére, lakhatásra – fordíthatják, a fennmaradó 30 százalékot azonban bármire. Az ösztöndíj egész évben jár, a szünetek idején is. Arra, hogy mennyire sokat jelent ez a segítség, Orsós Éva egy friss példát hoz. – Van egy diákunk, aki az orvosi egyetemen tanul. Egyik féléve nem sikerült, kiesett az egyetemről. Ahhoz, hogy folytatni tudja, ki kellett fizetni 400 ezer forintot. Hiába vállalt munkát, az összegnek csak egy részét tudta összespórolni. A ROMASTER segítségével ki tudta fizetni, és most folytatja az egyetemet – meséli. Ha nincs ez a támogatás, ez a fiú bizonyára kiesik a felsőoktatásból, és nem valószínű, hogy valaha visszakerült volna. Orsós Éva egy másik példát is említ: a járványügyi veszélyhelyzet miatt a diákok hazaköltöztek a kollégiumból. Otthon azonban több családnál nem volt számítógép, ezért a távoktatásba nem tudtak a hallgatók bekapcsolódni. – Ahhoz kértek engedélyt, hogy az ösztöndíjból gépet vegyenek, s az is előfordult, hogy internet-előfizetés is kellett. Egy diákunk íróasztalt vett, mert náluk nem volt a műszaki tanulmányaihoz szükséges méretű – meséli. Ugyanakkor nem hallgatja el azt sem, hogy új cégek jelentkezését is várják a programba: a jelenleg támogatott 32 diák mellett húsz másik áll sorba, akik csak akkor válhatnak ösztöndíjassá, ha megjelennek új támogatók.

A ROMASTER programot az édesapja egyik kollégája ajánlotta a család figyelmébe, Vivien ekkor pont érettségi előtt állt. Az alapítvány pedig örömmel hívta felvételi beszélgetésre. Az OD Partner elnevezésű cég lett Vivien támogatója, és a cég egyik munkatársa, Jakó Melinda a mentora. Az érettségi küszöbén – Reginához hasonlóan – Vivien is a ROMASTER-es ösztöndíjából fizette a kiegészítő nyelvtanfolyamot, hogy sikeres nyelvvizsgát tehessen. Az érettségit követően a Debreceni Egyetem élelmiszermérnök hallgatója lett. – Az utolsó pillanatban döntöttem el, hol folytassam a tanulást. Egy barátnőm édesapja a kisvárdai húsfeldolgozóban dolgozik, sokat beszélgettem vele. Megtetszett az élelmiszerekkel kapcsolatos termékfejlesztés, marketing, lenyűgözött, mennyi minden történik az étellel, amíg azt levehetjük a boltok polcairól – avat be, hogyan is dőlt el a szakválasztás kérdése. Az egyetemi tanulmányok során többféle gyakorlati helyen is megfordult: kenyérsütődében, cukrászatban, tejipari üzemben és húsfeldolgozóban is. Az alapszakot már be is fejezte, elköszönt mentorától, de a ROMASTER-től még nem, hiszen februárban kezdte el a mesterképzést az egyetemen. Az ösztöndíj továbbra is nagy segítség: felsőfokú nyelvvizsgára készül, valamint kémiából magánórákat is fizet belőle, mert ez az egyik legnehezebb tárgya, és nem szeretne lemaradni. Szakmailag a növényi és állati eredetű tejek érdeklik, talán nem függetlenül attól, hogy kiderült, laktózérzékeny, így oda kell figyelnie, milyen tejterméket fogyaszt. „Ha tudnád, miből készül a párizsi, nem ennél többet”– hallottuk jó sokszor baráti beszélgetésekben. Vivient azonban mindez nem elborzasztja, hanem szakmai kihívást lát benne. – Nekem van ehhez gusztusom. De volt olyan csoporttársam, aki a húsipari gyakorlat után lett vegán. Egy sertésüzemben voltunk, ott döntötte el – meséli nevetve. A sok tanulás mellett fel kellett adnia kedvenc hobbiját, a táncolást. Vivien szülei szakmunkások. Ő az első diplomás a családban.

(Kiemelt kép: Getty Images)