Apám, aki vegyészmérnök és a múltban aromákkal dolgozott sokszor példálózott nekem olyanokkal, hogy az eperaroma és a kénköves pokoli bűz között csak egy atomnyi eltérés van, és ne higgyem, hogy az eperillatot eperből vonják ki. Mindez kevésbé  érdekelt addig, amíg a kedvenc parfümömet ki nem vonták a forgalomból.

A Sun Moon Stars nevű Lagerfeld illat 1994-ben jött ki, és akkor – bár nem emlékszem rá, hogy kitől kaphattam, mert olyan fiatal voltam még – annyira szerettem az illatát, hogy egészen amíg ki nem vonták a forgalomból, azt használtam. Amikor azonban pár éve gyanúsan olcsón kezdték el árulni Németországban és Magyarországon már egyáltalán nem lehetett kapni, pánikba estem. Vettem pár üveggel, amíg lehetett, aztán még a legjobb fej barátaim beszerezték nekem ünnepekre csillagászati összegekért az eBay-ről, de aztán vége volt a bulinak: még van egy nagy bontatlan üveggel, de én már évek óta nagy erőkkel keresem azt az illatot, ami az utódja lesz. Emiatt pánikszerűen kezdtem el szagolgatni, vásárolgatni, alapanyagokat elemezni és mára felismerem, hogy ki melyik illatot viseli, ha az olyan illat, ami ott van a parfümériák polcán.

Érzelmes emlékek

Az illatok azért olyan fontosak nekünk, mert emlékeket ébresztenek fel: az illatok és az emlékek különleges módon kapcsolódnak az agyban. Az illat által kiváltott emlékek általában a gyerekkorba vezetnek vissza és erősebbek, élénkebbek, mint az egyéb módon vagy más érzékszervek által előhívott emlékek. Az ember általában kevés emlékkel rendelkezik a korai pubertást megelőző időből, és pont ezeket szokta előhívni egy-egy illat. Ez sokszor valamilyen sült tészta, de akár mondjuk ragasztószag is kiválthatja, és inkább bizonyos érzelmekre emlékszünk vissza a hatásukra, mint tényekre. A látás, hallás és tapintás által kiváltott emlékek a talamuszon keresztül futnak, és ott értelmeződnek, míg az illat által kiváltottak egyenesen a szaglógumóba kerülnek, mely az agy illatelemző része. Az szaglógumó az amigdalához és a hippokampuszhoz kapcsolódik, melyek pedig olyan részei az agynak, amelyek az érzelmeket és az emlékeket is kezelik. Így például lehetséges, hogy amikor az óvodában a technokolgőzben építgettünk valamit, akkor az az emlék összekötődött az óvónénivel, vagy az udvaron álló almafával, illetve azokkal az érzelmekkel, amelyeket velük kapcsolatban átéltünk: ezek teljesen véletlenszerű kapcsolatok és nagyon személyesek.

Ezért is jellemző az, hogy szinte nincs olyan ember, aki ne tudná felidézni az anyjának az illatát, vagy például az, hogy ragaszkodunk egy-egy illathoz, vagy éppen elfordulunk tőle, ha valamilyen traumatikus élmény bekövetkeztekor éreztük.

Nem is gondolnánk, hogy nem csak a parfümök, öblítők, vagy ételek tartalmaznak olyan aromákat, amik mélyen beleeszik magukat az agyunkba, de a takarítószerek és egyéb felületkezelők is erősen illatosítottak és szinte a véletlen műve, hogy a vécétisztítóban használt illatok nem valamilyen parfümben váltak ismertté; mert az illatok megítélése nagyrészt kulturális hagyomány kérdése.

A húsvéti kölnik és a pacsuli

Manapság már a parfümárusítás is globalizálódott és ugyanazt lehet kapni a világon mindenhol, de bizonyos preferenciák továbbra is fennmaradtak: Japánban például nem sikeresek az erős, tömény illatok, hanem inkább a vízjegyeket kedvelik az emberek, hiszen a kultúrájukban nem kívánatos az előtérbe tolakodás és a feltűnéskeltés. Ezzel szemben globális szinten csupán néhány éve lett népszerű az arab világban régóta elterjedt oud illat: ez olyan tömény fás-gyantás-penészes aroma, ami sokunknak még idegenen hat. Magyarországon pedig például nem lehetne reklámozni egy parfümöt azzal, hogy pacsuli illata van, mert a pacsuliszag a köznyelvben tolakodó bűzt jelöl. Holott a pacsuli egy régóta használt, értékes illóolaj.

Persze ebben nem sok igazság van, mert akár tudjuk, akár nem, sok pacsulit viselünk: az úgynevezett fruitchulik, azaz gyümölcsös pacsulik pont az elmúlt években lettek népszerűek, megdöntve a virágos-gyümölcsös illatok régóta tartó egyeduralmát.
Az illatok világában, bár lassabban, mint a ruháknál, de folyamatosan változik a divat. Naponta több száz új illat kerül a piacra, ezzel lassan, de biztosan formálva a közízlést. Így lehetséges, hogy a világ legismertebb parfümje a Chanel No.5 ugyan a mai napig a legtöbbet eladott illat, azonban a legkevesebbet használtak közé tartozik. Ennek az az oka, hogy a férfiak bemennek a parfümériába, szétnéznek, és megveszik, ami ismerős valahonnan, aztán megajándékozzák a nőt, akinek az anyja és nagyanyja, ha nem is ezt, de ennek valami keleti blokkos variációját használta. A No.5 egy aldehides illat és az aldehidek azok a szintetikusan előállított molekulák, amelyeket a fiatalabb generációk a húsvéti kölnikből ismernek, így érthető, hogy miért kevésbé népszerűek.
Ennek az oka viszont nem az, hogy szintetikus, hiszen gyakorlatilag minden parfüm szintetikus és természetes aromák keverékéből készül. A természetes aromák előnye a szintetikusakkal szemben voltképpen az, hogy jól lehet velük reklámozni egy-egy terméket. Ugyanakkor 3-6 hónap alatt teljesen lebomlanak, így nem lehet belőlük olyan parfümöt készíteni, ami hónapokig áll a boltok polcain. Az másik probléma a természetes illatokkal, hogy nagyon kevés van belőlük ahhoz képest, hogy hányféle illatot lehet mesterségesen előállítani: hozzávetőleg 3000 aroma létezik. 

Nem mindenből lehet ugyanis kivonni az aromát; a gyümölcsökből például lehetetlen, így minden parfüm, ami valamilyen gyümölcsre, vagy értelemszerűen süteményre, csokira emlékeztet, mesterséges aromákból készül.

Azok a módszerek, melyekkel természetes aromákat lehet kivonni a növényekből nagyon korlátozottak: lehet desztillálni, oldószerrel kivonni és hidegen sajtolni. Ezekkel viszont nem lehet azokat a nagyon finom aromákat, amelyeket mondjuk a gyöngyvirág bocsát ki, megfogni, így a ha ennek az illatát szeretnénk érezni egy parfümben, vagy például az ibolyáét, mindenképp mesterségesen kell előállítani.
A szintetikus molekuláknak az ára is nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a természetes alapanyagoké, melyeknek a kitermelése irtózatosan drága, még Indiában is, ahonnan sok alapanyag származik, nemhogy Európában, ahol Grasse és környékén találhatóak még virágokat nevelő cégek, akik sokszor kizárólagossággal szállítanak egy-egy gyártónak, illetve a parfümházaknak is vannak saját ültetvényeik. Így lehetséges, hogy bizonyos rózsafajtákra rátenyerelhet az egyik parfümház és másokra a másik, és mindenki a saját rózsáival reklámozza a méregdrága illatát, ami így is túlnyomórészt szintetikus alapanyagokból készül.

Szintetikus vs. természetes

Az ember például nem is gondolná, de a levendulás parfümnek nem igazi a levendulaszaga: amit mi annak ismerünk, az a szintetikus változat; és igaz ez az eukaliptuszaromára, amit a parfümökön kívül a rágógumikból ismerhetünk, vagy a citrusaromákra és számtalan virágra is. Ennek ellenére a vásárlók egyre inkább követelik, hogy a termékek, amelyeket megvesznek, természetes összetevőkből álljanak.
Ez egy új trend, mert az elmúlt közel száz évben pont az volt a lényeg, hogy az aromagyártás hihetetlenül kifinomult dolgokra lett képes és újabb és újabb aromákkal látták el a parfümőröket, akik így még kreatívabb dolgokat tudtak létrehozni. Ma már van olyan parfüm, ami az esővel áztatott aszfaltra emlékeztet, de létezik könyv, kiscica vagy éppen ravatalozó illatú parfüm is. Ennek ellenére a vásárlók először az ételekkel kapcsolatban kezdték el elvárni, hogy úgymond természetesek legyenek, majd jöttek a tisztálkodószerek, és végül a parfümöket is elérte ez a trend. Ennek az az oka, hogy a vásárlók azt gondolják, hogy ami természetes, az egyben biztonságos és egészséges is. A nagy aromagyártó cégek, mint a Firmenich vagy a Givaudan, melyeknek itthon is van telephelye, erre a vásárlói igényre úgy reagáltak, hogy elkezdtek a természetes atommal egyező szintetikus anyagokat előállítani. Ezeknek a fejlesztési és gyártási költségeit viszont a vásárlónak kell állniuk, így drágák.
Emellett felmerül az is, hogy a vásárlók az is megkövetelik a cégektől, hogy ne zsákmányolják ki a természetet, így a hagyományosan állati eredetű aromák, mint a pézsma és az ámbra ma már kizárólag szintetikus formában találhatóak meg.

Az Európai Unió szabályai is keresztbe tesznek a természetes anyagoknak, ugyanis jó néhányról megállapították, hogy allergének, így ki kellett vonni őket a forgalomból.

Ez nagy fejfájást okozott a gyártóknak, köztük például a Chanelnek is, hiszen pont a No.5-ben kellett egy természetes moha aromát szintetikussal helyettesíteni. A parfüm rajongói őrjöngtek a változás miatt, és hasonlóan járt több másik ikonikus illat is.
A másik gond, hogy a földek használata is etikai kérdéseket vet fel: az indiai szantálfa olaja, mely nagyon gyakran használt a parfümériában, például csak 30-60 éves fákból vonható ki, és mivel a kereslet hatalmas, gyakorlatilag kiirtották majdnem az egész állományt. Ez nem járható út, sokkal környezetbarátabb megoldás a szantálfa aromát szintetikusan előállítani. Az ember pedig egyébként sem tudja megkülönböztetni a természetes aromát a petróleumszármazékoktól, így a fenntarthatóság remélhetőleg fontosabb szempont lesz a természetességnél.

(Kiemelt kép: Getty Images)