Egy konok nő, akit háborúba küldtek, és kórházreformmal tért vissza

Egy jó házból való úrilány katonák ezreit mentette meg, amikor rájött, mitől igazán veszélyesek a kórházak.

Az athéni Parthenón mellett egy csapat gyerek talált egy kis baglyot. A kismadár a fészekből esett ki, és úgy tűnt, a sorsa nagyjából meg is pecsételődött, amikor a fiúk kínozni kezdték. 1850-et írtak, egy fiatal angol nő a kísérőjével éppen akkor járt arra, és amikor meglátta, mit művelnek a gyerekek, közbelépett. A kimentett baglyot a bölcsesség görög istennőjéről Athenának nevezte el, és táplálta, gondozta. Athéna ezt követően még pár évig gyakran újdonsült gazdája vállán ücsörögve töltötte napjait, és olyan heves lojalitással viszonozta a megmentését, hogy nem átallott megcsipkedni azokat, akiket tolakodónak talált.
Athéna gazdája Florence Nightingale volt, akinek a nevét már a kortársak is az irgalommal kapcsolták össze, mert alapjaiban reformálta meg a betegápolást, és elemi meggyőződéssel hirdette, hogy kortól, nemtől, vallástól, társadalmi osztálytól, rassztól függetlenül mindenkit megillet az egészségügyi ellátás. Ezt azóta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába is belefoglalták.
Florence Nightingale az elszántság és az önzetlenség példaképévé vált. Tisztelői közt tudta Charles Dickenst, Viktória királynő a barátjává és bizalmasává fogadta, a közvélemény pedig rajongott a hölgyért, aki katonák ezreit mentette mentette meg a krími háború egyik rettenetes barakk-kórházában.

„Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek.”

Írta máig érvényesen a Notes on Hospitals című oktatókötetében, és nem állt meg itt. Küzdelmes és izgalmas életútja során összecsapott katonatisztekkel és az előítéletes orvosokkal, nővérképzőt alapított és az első nő lett, aki megkapta az angol Becsületrendet.
A WHO már tavaly jelezte, hogy születésének 200. évfordulója alkalmából 2020-at az ápolónők és a szülésznők évének nyilvánítja. Pedig akkor senkinek még csak sejtelme sem volt róla, hogy a koronavírus-világjárvány miatt mennyire aktuális lesz most Nightingale alakja és az ápolónők megbecsültsége (vagy annak hiánya) a társadalomban.

Florence Nightingale 1880 körül. (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

Egy úrilány, aki többre vágyott

Mai szemmel nem feltétlenül az a 19. századi nő tűnik kiváltságos helyzetűnek, aki biztos jómódba született. Hanem mondjuk az, akit a sikeres bankár apja matematikára, klasszikus nyelvekre és irodalomra tanított, vagy ahol a család olyan haladó, liberális arisztokrata körökben forgott, amelyek a rabszolga-kereskedelem eltörléséért és más szociális reformokért küzdöttek. Nos, Florence Nightingale-nek valamennyiből jutott.
Szülei elhúzódó európai nászútján született Firenzében 1820. május 12-én, nevét a városról kapta. Míg a nővére a viktoriánus konvenciók szerinti feleség és anyaság életútban gondolkodott, Florence-nek egészen más ambíciói voltak.
Isteni sugallat. A legtöbben átvitt értelemben mondjuk ezt, a 17 éves Florence viszont egészen konkrétan érezte úgy a szülei hampshire-i birtokán, hogy feladatot kapott az Úrtól. Amikor viszont bejelentette, hogy ápolónő akar lenni, a szülei hevesen ellenezték. Ismerve a korabeli viszonyokat, ez részben érthető is, akkoriban ugyanis a betegápolás rossz hírű, alantas munkának számított. Alacsony származású nők vállalták mindenféle képzettség nélkül, sokan közülük alkoholisták vagy prostituáltak voltak.

Mindeközben Magyarországon

A 19. századi magyar egészségügyről elsőre valószínűleg Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” ugrik be, esetleg Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő. Pedig nekünk is volt egy majdnem világelső ápolónőnk, Kossuth Lajos legkisebb húga, Kossuth Zsuzsanna – 1849 áprilisában őt nevezte ki Kossuth „az összes tábori kórházak főápolónőjének”. A szabadságharc bukásáig 72 tábori kórházat létesített, amelyekben az ellenséges katonákat is ellátták – ezért mentette fel később a császári bíróság. New Yorkban halt meg 37 évesen.

Florence-t azonban nem lehetett eltántorítani. Titokban részt vett egy három hónapos nővérképző tanfolyamon a salisburyi gondozóházban, közegészségügyi tanulmányokat olvasott, majd szülei kifejezett tiltása ellenére az ideje zömét kórházakban töltötte, és gyakran segített beteggondozásban. Hogy döntésének súlyt adjon, 1849-ben felbontotta hétéves jegyességét Richard Monckton Milnes báróval is. Ezt követően nem is tudni arról, hogy bárkivel romantikus kapcsolata lett volna, azaz minden erejét és figyelmét a munkájának áldozta.
A Nightingale szülők persze kétségbeesetten próbálták elterelni a lányukat az ápolástól: európai körútra küldték, ami visszafele sült el. Florence a kis görög baglyos kaland után hazafele tartva három hétre megállt a Düsseldorf melletti Kaiserswerthben, és a protestáns diakonissza nővérek ápolási gyakorlatát tanulmányozta. A szülők végül ezen a ponton látták be, hogy jobb, ha támogatják a lányukat, és beleegyeztek, hogy Németországban tanulja további a betegápolást.
Nightingale 1853-ban állást kapott a londoni Beteg Úri Hölgyek Kórházában önkéntes főnővérként – megélhetését a szüleitől kapott havi anyagi támogatás biztosította. Szociális érzékenysége és bátorsága már ekkor megmutatkozott: a kolerajárvány idején ő a számkivetett, beteg prostituáltakat ápolta. Tapasztalataiból egyenesen a Timesba írt cikket a kórházi körülmények és a betegápolás reformjáról, állítólag ennek is köszönhette, hogy egy nap megkereste a Nightingale család barátja, a hadügyminiszter, Sidney Herbert.

Így csinálj a fertőző mészárszékből kórházat

Miközben Florence Nighingale az első komoly tapasztalatait szerezte ápolóként, kitört a krími háború. Hogy megállítsák az egyre befolyásosabb I. Miklós cárt a Boszporusz és a Dardanellák megszerzésében, az angol, a francia és a török szövetségesek együttesen próbálták visszaszorítani az orosz seregeket. A háború mindössze három évig tartott (1853–1856), ám brutalitása miatt a történészek a modern háborúk előfutárának tekintik.
A sebesült brit katonákat hajókon szállították a Fekete-tengeren Isztambulba, hogy ott elláthassák az orvosok azokat, akik túlélik az utat. A scutari (a mai Üsküdar) kerületben felállított barakk-kórházban rettenetes állapotok uralkodtak: több ezer sebesült és beteg katona hevert a mocsokban, sokan ágy híján a földön feküdtek, akár ruhátlanul is. Körülöttük hemzsegtek a bolhák és a patkányok. Nem volt elég víz iváshoz és tisztálkodáshoz, a fertőző betegeket nem különítették el azoktól, akik üszkösödéssel, fagyással, esetleg valamilyen sérüléssel kerültek be, és azoktól sem, akiknek amputálni kellett egy végtagjukat.
Amikor a brit közvélemény értesült ezekről az állapotokról, annyira felháborodott, hogy a kormánynak lépnie kellett. Sidney Herbert hadügyminiszter ekkor kérte fel Florence Nightingale-t, hogy 38 ápolónővel egyetemben (és őket irányítva) utazzon Isztambulba.


Florence Nightingale fogadja a sebesülteket Scutariban. (Forrás: Wikipédia/Jerry Barrett)

A 34 éves Nightingale éppen az inkermani csata előtt érkezett meg, amiben több mint kétezer brit sérült meg. A sebészek ellenségesen fogadták az ápolónőket, de a felsőbb utasítás miatt nem küldhették el őket. Nightingale és csapata ezért nekilátott kitakarítani a kórházat, majd – amikor a sebesültek száma meredeken növekedni kezdett – kényszerűségből végül a betegek mellé engedték őket. Nightingale-ék ekkor szembesültek azzal, hogy nincs elég gyógyszer, sem elég élelem. A brit hadsereg krími főorvosa nem sokkal később levélben dühöngött a feletteseinek, miután ama bizonyos Miss Nightingale az ő tudta nélkül rendelt utánpótlást a készletekből.
Ám minden hiába, az ápolói csapat érkezését követő télen több mint négyezer katona halt meg a Scutariban, tízszer többen tífuszban, kolerában és vérhasban, mint ahányan háborús sérülés miatt. Kiderült, hogy a kórházat egy régi, elzáródott csatorna fölé építették, ami még súlyosabbá tette az állapotokat. A helyzet azután kezdett javulni, hogy kitakaríttatták a latrinákat és a pöcegödröket, kimosatták a csatornát, és elszállíttattak egy lótetemet, ami az ivóvízkészletet mérgezte. Nightingale elrendelte a rendszeres kézmosást, megkövetelte az állandó tisztaságot, megszervezte a katonák ellátását és az étkeztetését, hogy rendszeresen kapjanak húst és friss kenyeret az addigi porcos-csontos darabok helyett. Kutakat fúratott, hogy több tiszta vízhez jussanak, és kunyhókat építtetett, ahova a katonákat elszállásolhatták a téli hideg elől.
Mindezek hatására néhány hónapon belül drámaian növekedtek a sebesültek túlélési esélyei. A halálozás a leggyakoribb becslések szerint 42,7 %-ról 2,2 %-ra esett vissza Scutariban.

A konok Miss Nightingale szupersztárrá válik

„Nincs olyan tiszt, aki nem égetne meg, mint Jeanne d’Arc-ot, ha tehetné”, írta Nightingale egy levelében. Csakhogy a közvélemény és a közkatonák körében egyre népszerűbb lett. Nemcsak a lábadozók testét, hanem a lelküket is ápolta, beszélgetett velük, levelet írt a családjuknak, és éjszakánként egy lámpással járta körbe a kórházat. Ekkor részben a betegek állapotát ellenőrizte, részben viszont a katonák és az ápolónők közti szexuális érintkezésnek próbálta elejét venni. Az alá beosztott ápolónőkkel szigorúan bánt, testi-erkölcsi tisztaságot követelt, többet elbocsátott, mások miatta kérték az áthelyezésüket. Azt is ő rendelte el először, hogy az ápolónők egyenruhát hordjanak, hogy ne keverjék össze őket a prostituáltakkal: az egyszerű szürke gyapjúruhán fehér kötényt hordtak, azon pedig egy sálat vetettek keresztbe, amelyre a kórház nevét hímezték.
A katonák nevezték el Nightingale-t „lámpás hölgynek”, ennek romanticizált képe terjedt el az anyaországban, például az Illustrated London News címlapján 1855-ben megjelenő metszeten.

Florence Nightingale a scutari kórházban a krími háború alatt, 1855. február 24. (Fotó: Illustrated London News/Hulton Archive/Getty Images)

Mikor Nightingale két év szolgálat után hazatért, az önzetlen hősnő példaképét, az „irgalom angyalát” látták benne, és ő lett a leghíresebb nő Angliában – mindjárt Viktória királynő után.
Nightingale a háború során kegyetlenül hajtotta magát, gyakran akár napi húsz órát is dolgozott, majd mikor körbelátogatta a törökországi kórházakat, elkapta a krími lázat, amelyet alig élt túl, és az egészségét is megroppantotta. A mai kutatók szerint poszttraumás stressztől is szenvedhetett. Mindezek ellenére továbbra is aktívan tevékenykedett, a tisztek és orvosok után a parlamentet is térdre kényszerítette.

Ami segít megérteni a világ működését

A kis Florence-ről már kislányként kiderült, hogy van érzéke a matematikához, így például statisztikával is foglalkozott. Mindez akkor vált érdekessé, amikor a krími háborúból hazatérve Nightingale elkezdte feldolgozni a kórházi ellátás adatait. Ma már egészen bevettnek számít, ha ilyen adatokat vizuálisan megtámogatva tálalnak nekünk, akkoriban viszont igazi újdonságként hatott. Nightingale a kördiagram egyik fajtáját, a poláris diagramot használta, hogy ábrázolja a háborús sebesültek halálozásának alakulását azelőtt és azután, hogy bevezette a saját ápolási módszereit.

A bizonyítékon alapuló orvoslás egyik úttörőjeként ezzel meg is győzte a szakembereket, hogy a krími háború során majdnem hétszer több katona halt meg a higiéniai hiányosságok okozta fertőzések, mint a háborús sebesüléseik miatt.

Florence Nightingale poláris diagramja a krími háborúban kezelt sebesültek halálozási arányainak változásáról az általa bevezetett intézkedések hatására. (Forrás: Wikipédia)

Ugyanezekkel a módszerekkel bebizonyította azt is, hogy az Indiában állomásozó brit katonák magas halálozási aránya a szennyezett víz, a zsúfoltság és a rossz szellőzés eredménye. Később adatokat kezdett gyűjteni a különböző betegségektől a páciensek életkorán át a kórházi vérmérgezésig, és meggyőződésévé vált, hogy a statisztika segít megérteni a világ működését. Munkája hatására fejleszteni kezdték a kórházakat, a parlament pedig elrendelte, hogy átfogó szennyvízhálózatot építsenek Londonban. 1858-ban Florence Nightingale-t választották a Királyi Statisztikai Társaság első női tagjává.
Persze nemcsak ebben lett első, hiszen ő alapította a világ első nővérképzőjét. Ennek mintájára, Nightingale módszereit és szellemiségét követve egyre több hasonló iskolát nyitottak Európában és az Egyesült Államokban is. Munkásságával így nemcsak a betegápolást változtatta meg, hanem a képzett és megbízható ápolónők szószólójaként a nők szerepét is növelte a társadalomban.
Az elesetteket és a társadalom számkivetettjeit sem hagyta magukra. Amellett, hogy kiállt azért, hogy a méltóság és az egészségügyi ellátás univerzális emberi jog, szót emelt a szegényekért, az elmebetegekért, a prostituáltakért. Az a gondolata pedig, miszerint a harctéren megsérült katonákat semlegesnek kell nyilvánítani, és az őket ellátó orvosok és ápolók kapjanak védelmet, központi szerepet kapott a Vöröskereszt 1863-as alapításakor.
Életművéért 1907-ben – az első nőként – kitüntették az angol Becsületrenddel. Az utókor pedig az ő tiszteletére tette meg születésnapját, május 12-ét az ápolónők nemzetközi napjává. Idén ünnepeljük születése 200. évfordulóját, aminek alkalmából például a Barbie is piacra dobta az inspiráló nők történeti sorozatának Florence Nightingale-darabját. A világjárvány idején az emberek esténként megtapsolják az egészségügyi dolgozókat, de az ápolónők bérében már nem tükröződik az extrém terhelés. És amikor arról olvasunk, hogy évente még mindig tízezrek halnak meg kórházi fertőzések miatt, azért elgondolkodtató, vajon mit szólna Florence Nightingale napjaink higiéniai színvonalához és az egészségügyi adatkezelésünk hatékonyságához. Például egy világjárvány idején.

 

(Kiemelt kép: Getty Images)