Mi történt?

Megnőtt az örökbefogadási kedv, de ennek nem örülnek a menhelyek.

Kinek és miért fontos ez?

Akiknek számít a házi kedvencek biztonsága és azoknak is, akik most gondolkoznak örökbefogadáson.

Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:

• Mi történik a magukra maradt társállatokkal a koronavírus idején?
• Mire számítsunk, ha karantén ideje alatt fogadunk örökbe kutyát, vagy más kedvencet? 

Senkit sem hagyunk hátra. Még a házi kedvenceket sem!

Spanyolországban legalábbis a mentő kiérkezése után rendszerint megjelenik védőfelszerelésben a helyi állatmenhely csapata, akik a magukra maradt háziállatokat befogadóotthonokban helyezik el. Nálunk szerencsére a járvány miatt nem kell tömegeket kórházba szállítani, ettől függetlenül jogos a kérdés, mi lesz a magukra maradt társállatokkal? A  koronavirus.gov.hu telefonos ügyfélszolgálatán megkérdeztük, mi a teendő, ha házi karanténba, vagy kórházba kényszerülünk, és nincs aki vigyázzon a házi kedvencünkre. A diszpécser tanácsa szerint ilyen esetben az illetékes önkormányzathoz kell fordulni, a járványhelyzet ideje alatt ugyanis az ő felelősségük, feladatuk a háziállat ideiglenes elhelyezése. „Eddig összesen négy kutyát kellett biztonságba helyeznünk, a gazdája megbetegedése miatt” – ezt már Wieden Krisztina, a Hangya Közösség vezetője mondja és egyúttal arra kéri a kutyatulajdonosokat, hogy lehetőleg tervezzenek előre, legyen egy B tervük arra az esetre, ha történik velük valami, csak a végső esetben szorítkozzanak az állatvédők segítségére.

„Az állatmenhelyek, mentőhelyek egyébként sincsenek könnyű helyzetben, hiszen állami támogatás híján főleg a civilek adományaiból tartják fent magukat, a karantén idején pedig különösen nehezítetté vált számukra a terep – mondja Krisztina, aki 2010 óta segíti szervezetévével a kevésbé támogatott vidéki menhelyeket. – A kijárási korlátozások miatt kiestek az önkéntes segítők, a menzák bezárása pedig óriási élelemkiesést jelent, hiszen több menhely tőlük számíthatott ételmaradékra.  Szerencse a szerencsétlenségeben, hogy a karantén alatt megnőtt az adományozó kedv, 53 tonna ételt tudtunk vásárolni, amelyeket menhelyek között osztottunk szét, két-három hétre lesz elegendő számukra” – magyarázza, hozzátéve, hogy a felajánlásokra most nagyobb szükség van, mint valaha; főleg a vidéki, kevésbé támogatott menhelyek kerültek kitett helyzetbe. Számukra különösen fontos, hogyha tudjuk, támogassuk a munkájukat.

Kutyákat etetnek a Kutya-segélyszolgálat Alapítvány budapesti menhelyén. A koronavírus-járvány miatt az állatmenhelyek rendkívül súlyos táphiányban szenvednek – hívta fel a figyelmet a Magyar Állatvédők Országos Szervezete. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A karantén hatására a örökbefogadási kedv is megugrott

 Ennek viszont nem feltétlen örülnek a menhelyek. Spanyolországban például attól félnek, hogy mivel a kutyaséta egyike azon kevés tevékenységeknek, amelyek mentesülnek a szigorú spanyol kijárási tilalom alól,  az örökbefogadás sokaknál csak eszköz arra, hogy elhagyhassák a lakásukat. Ezért több helyen szigorították, vagy ideiglenesen felfüggesztették az örökbefogadási procedúrát.
A megoldással nem mindenki ért egyet, ahogy itthon is vegyesek a reakciók: számos menhely bezárta a kapuit a lelkes gazdijelöltek előtt, míg mások nem ijednek meg a nagyobb forgalomtól.
Halász Barbara, a Csömöri Állatvédő civil szervezet vezetője inkább hosszabban elbeszélget a jelentkezőkkel, de nem állítja le az örökbefogadást.  „Nálunk eddig is komoly szűrésen estek át a leendő örökbefogadók, most pedig különösen odafigyelünk arra, hogy ne adjunk oda kiskutyát olyanoknak, akik csupán unatkoznak, vagy a gyermeküket akarják lefoglalni” – mondja, és arra is felhívja a leendő kutyatulajdonosok figyelmét, hogy aki most fogad örökbe kölyökkutyát, az nagy eséllyel számíthat arra, hogy az ebnek később szeparációs problémái lesznek. A jelenlegi helyzetben ugyanis nem igazán lehet egyedülléthez szoktatni a kölyköket, azt szokják meg, hogy nonstop velük van a gazdájuk, foglalkoznak velük, és nagy valószínűséggel a karantén végével nem tudnak majd mit kezdeni az egyedülléttel. A pánikoló kutya pedig órákon keresztül hangosan ugat, vonyít, vagy módszeresen szétszed mindent, ami az útjába kerül. A szeparációs szorongás tulajdonképpen egyfajta viselkedészavar, amely kidolgozott nevelési módszerrel megszüntethető, és amire fel kell készülni azoknak, akik most fogadnak örökbe kölyökkutyát. Wiener Krisztina attól fél, hogy amikor visszaáll az élet a rendes kerékvágásban és  jönnek az állattartással, az állat viselkedésével kapcsolatos problémák, az újonnan örökbefogadott kedvencek visszakerülnek oda, ahonnan érkeztek. A menhelyekre.

A Hangya Közösség vezetője szerint a magyarok többsége érzelemből dönt, amikor kedvencet választ, vagyis nem gondolja át, milyen feladatokkal, felelősséggel jár egy kutya, macska, nyúl tartása. „Sajnos ebből kifolyólag Magyarországon sok a megunt kedvenc, akiket pár hét, hónap után beadnak a menhelyre, vagy rosszabb esetben az utcára tesznek. Ezekben az időkben még fontosabb, hogy a menhelyek körültekintően adják örökbe a háziállatokat” – mondja, és arra kéri a szülőket, akik a karanténos időkben könnyebben engednek a gyerekek kérlelésének, gondolják át alaposan a döntésüket, mielőtt kisállatot visznek haza. De ne csak a szülők, hanem mindenki  mérlegeljen: gondoljon arra, hogy a karanténos időknek egyszer vége lesz.  És amikor vége lesz, a korábbi napi rutinunkba tényleg belefér, hogy naponta többször sétálni vigyük? Hogy foglalkozzunk, játszunk vele? Hogy kezeljük a szeparációs szorongását, amivel nagy eséllyel számolhatunk, hogy türelmesen neveljük? Ha már nem leszünk a lakásunkhoz láncolva, vajon a munka, család, magánélet mellett tudunk kellő figyelmet, energiát fordítani egy élőlényre? Nem pár hónapig, hanem hosszú évekig, hiszen egy kutya nem nő fel, mint egy gyerek, jobb esetben élete végéig velünk marad és a mi gondoskodásunkra szorul. Ezt mindig tartsuk szem előtt, főleg mostanában, az ingerszegény, sokak számára magányos karantén idején.

(Kiemelt kép: Pixabay)