1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Egyik legszebb emlékem az, hogy a gyerekkorom jelentős részét Homokterenyén, az anyai nagyszüleimnél tölthettem, ami a városi léthez képest maga volt a szabadság. Mi, gyerekek csapatokba verődve odakint játszottunk a réteken, az utcákon, és amelyik háznál épp megálltunk, ott kaptunk egy kis zsíros kenyeret, innivalót. Amikor öt-hatévesen apám (Benkő Gyula színművész – szerk.) visszahozott a fővárosba, és a szabadszájúságom miatt kitettek az óvodából, mindenhová vinnie kellett magával. Épp a Fel a fejjel! című filmre ment szerződést kötni, amikor a rendező, Keleti Márton meglátott, és azt mondta, kell neki egy ilyen gyerek az egyik jelenetbe. Apám figyelmeztette, hogy egy ideje nem vagyok bőbeszédű, de szerencsére akkor csak annyi volt a dolgom, hogy kidugjam a fejem a fű közül, és azt mondjam: Annuska! Nagyon élveztem, elhagytam a nógrádi tájszólást, kiderült, hogy tudok „pestiesen” beszélni. Hát így kezdődött a karrierem…