– Amikor kértem tőled ezt a beszélgetést, azt mondtad, hogy előbb megbeszéled a papáddal. Miért tetted tőle függővé?

– Nem is függővé tettem, hanem érdekelt a véleménye. Ennek persze van története. A pályám elején, amikor nagy tervekkel és reményekkel vágtam bele, tíz újságírói kérdésből kilenc az volt, hogy mit szól az apukám ahhoz, hogy belőlem is színész lett. Ez akkoriban nagyon zavart. Részben a legkevésbé akartam Verebes István lányaként tetszelegni, másrészt pedig lelkem mélyén reméltem, hátha felfedez valaki bennem talán egyéb érdekességet is. Olyannyira rágörcsöltem, hogy utána sokáig számomra az egyik tabutéma lett az „én és az apukám” kérdés.