Lapozz bele! Élhető települések, önzés vs. önérvényesítés és termékenységtudat az új Nők Lapjában

Mitől élhető egy település? Mivel foglalkozik egy termékenységtudat oktató? Mi fán terem a feljogosítottság-érzés, vagyis a „nekem ez jár” gondolata? Milyen ökoközösségben élni? Hogyan készül a kalap? Rengeteg kérdés és ugyanennyi válasz vár rátok ezen a héten is a Nők Lapjában.

„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!

Galéria | 11 kép

Lapozz bele! Élhető települések, önzés vs. önérvényesítés és termékenységtudat az új Nők Lapjában

Lapozz bele! Élhető települések, önzés vs. önérvényesítés és termékenységtudat az új Nők Lapjában

Fotó megosztása:

Pásztázó figyelem

Örök dilemmája a városi létnek: meddig vajon? Meddig lehet és meddig szabad nyomulni a lakóparkokkal, irodaházakkal, lebetonozott terekkel, sétálóutcákkal, parkolóhelyekkel a maradék zöldterületek rovására? Nem állítom, hogy Budapest sokkal rosszabbul állna a világvárosok többségéhez képest, hiszen nekünk van (még) Városligetünk, Népligetünk, Margitszigetünk, Gellérthegyünk, és lélegeznek még a várost körülölelő erdőink, hegyeink, ligetes kertvárosaink. De meddig? Merthogy az utóbbiakat is egyre nagyobb étvággyal „kóstolgatják” az úgynevezett zöldmezős beruházásokhoz, az újabb és újabb lakóparkokhoz, logisztikai központokhoz felvonultatott betonkeverő monstrumok, az aligha kétséges. És persze egyre vadabb kamionos „csordákat” szabadítanak rá a külső kerületekre a dübörgő technológiai haladás nevében – hát dübörgés, az tényleg van, senki nem vitathatja. Mi a férjemmel tizenöt éve költöztünk ki Lágymányosról a város keleti végébe, ahol hallani lehet még az énekesmadarakat, s ahonnan néhány percnyi sétával tavat és erdőt is láthatunk. De már elhűlve nézzük az újabb és újabb közúti felüljárók földből kinövő pilléreit, melyek fölött – kétség nincs felőle – hamarosan újabb kamionos hadak zúdulnak rá a városra.

Vajon számít-e valamit mindezzel szemben egy olyan tudományos megfigyelés, mint amilyet mostani lapszámunkban teszünk közzé Dúll Andrea egyetemi tanártól, az ELTE Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszékének vezetőjétől, aki arról beszél, hogy a városi lét „elsősorban az akaratlagos figyelmünket köti le, s a felnőttek többsége körülbelül kilencven percig képes erre. A természeti környezetben azonban az önkéntelen, pásztázó figyelem működik, az pedig semmiféle erőfeszítést nem igényel. Ráadásul a lemerült akaratlagos figyelmünket nehéz újratölteni városi környezetben, de a természet újraépíti, restaurálja azt!”

A kérdés tehát: vajon a jövő embere megtapasztalhatja-e még, mi az a „pásztázó figyelem”, marad-e még hozzá elég zöldterület?

Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő

Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon, Instagramon, valamint YouTube-on is!

 

Fotó: Archív, Getty Images

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!