Lapozz bele! Főszerepben a nők, a kommentek és a testvérek az új Nők Lapjában

Ezen a héten a nőké a főszerep a magazinban és természetesen az interjúké. Ízelítő!

„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!

Galéria | 9 kép

Lapozz bele! Főszerepben a nők, a kommentek és a testvérek az új Nők Lapjában

Lapozz bele! Főszerepben a nők, a kommentek és a testvérek az új Nők Lapjában

Fotó megosztása:

Önzetlenség

A gyerekekkel kapcsolatos kérdések minden családban terítékre kerülnek, legyen szó unakahúgról vagy unokáról, saját csemetéről. Mindenkinek van véleménye: a többség inkább a szigorban hisz, konzervatívan gondolkodik, van aki azonban szelíden tereli a lurkókat, szabadabb elvek mentén. Mit tegyünk, ha a gyerekünk nem szabályos, és kilóg a sorból? – ez az egyik e heti témánk. Kétségbe esni nem kell… A barátnőm gimnáziumi osztályában volt olyan tanuló, akit magatartásbeli zavarok miatt tanácsoltak el, magánúton mégis leérettségizett, ahogy a testvére pár évvel előtte. Az édesanyjuk egy pillanatra sem hátrált meg a problémáktól, mindenre feladatként tekintett, amit legalább négyesre kell megoldani. Természetesen a fiúk szempontjait tartotta szem előtt, hogy szakmát tanuljanak és elinduljanak a saját útjukon. Sosem vonta meg a lelki támogatást tőlük, igaz, hogy végül mindkét gyerek kihozta magából a maximumot. Popper Péter egyik előadásában azt mondja, a félelem és a szeretet egyszerre kell, hogy jelen legyen a kapcsolatokban – párkapcsolatban és szülő–gyerek viszonylatban –, hogy a másik érezze a szeretetet, de tettei határait is. Mert a bizalmat el lehet veszíteni.

A hideg idő beköszöntével nem feledkezhetünk el azokról, akiknek nincs állandó fedél a fejük felett. Egy női hajléktalanszállóra látogattunk el, és megmutatjuk, ott hogyan telnek a hétköznapok. Semmilyen szempontból nem mondhatjuk, hogy ezek szabályos életek, pedig annak indultak. Tanult, szakmával, családdal rendelkező nőkről beszélünk, egy anyáról, akit egy ideig támogatott a gyereke, aztán eltűnt az életéből. Nem keressük az okokat…, történeteket mesélünk, amelyek egy másik szemszögből világítanak rá arra, mit kellene jelentenie az önzetlenségnek az ünnepek közeledtével. Talán nem csak azt, hogy dolgozunk, családunk van és gondoskodni tudunk róluk. Hanem egy kicsit többet: hogy nem hunyunk szemet mások problémái, gondjai felett. A napokban hallottam egy civil kezdeményezésről, ahol az egyesületi tagok meglátogatják azokat az időseket, akik kórházba kerülnek, és nincs, aki bemenjen hozzájuk… de ugyanígy vannak gyerekek is az osztályon, távol élő családdal. Őket sem látogatná senki. De szerencsére vannak kivételek, akik kivételesek.

Eszes Andrea, vezetőszerkesztő

Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!

Fotó, illusztráció: Thinkstock, Archív