Lapozz bele! Átalakuló nyelv és a nők szerepe a jövőben az új Nők Lapjában

Változatos témákból ezen a héten sem lesz hiány a Nők Lapjában: Kulka Jánossal interjúztunk, a nők jövőjét „kutattuk”, a nyelv átalakulásának nyomába eredetünk, és ez még nem minden! Ha nem hiszitek, lapozzatok bele a magazinban!

„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!

Galéria | 10 kép

Lapozz bele! Átalakuló nyelv és a nők szerepe a jövőben az új Nők Lapjában

Lapozz bele! Átalakuló nyelv és a nők szerepe a jövőben az új Nők Lapjában

Fotó megosztása:

Minden dolgok ideje

A negyven az új harminc, a harminc az új húsz, a hetven az új ötven – és így tovább, folyamatosan lehet olvasni az ilyen és ehhez hasonló hangzatos címeket, amelyek azt sugallják, hogy az életszakaszok következmények nélkül le-, illetve felcserélhetőek, az ember kívánsága szerint. Én ebben sosem tudtam hinni. Sokkal inkább hiszem azt, hogy mindennek megvan a maga megszabott ideje, ahogy ez a Prédikátor könyvében meg van írva: „Megvan az ideje a születésnek, megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az aratásnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek”, és így tovább, minden élethelyzetnek megvan a maga ideje, amikor azt végezni kell. A mostani lapszám egyik írása az igazi Mauglikról szól, akiket állatok neveltek fel. Idővel megtalálták, és többé-kevésbé sikerült is visszailleszteni őket az emberi társadalmakba. Bizonyos szokásokról azonban sosem tudták lenevelni őket, ahogy mindnyájuknak nehézséget okozott a beszéd elsajátítása. Az emberi élet egy bizonyos szakaszában ugyanis kinyílik a nyelv kapuja, majd egy idő után becsukódik, és ha ezalatt nem ment át rajta semmi, akkor később már nagyon nehezen fog – ahogy ezt a sokadik angolkurzusát taposó bármelyik felnőtt könnyedén megerősítheti. Mert megvan az ideje a beszédtanulásnak.

E heti címlapsztárunk, Kulka János is beszélni tanul. Mert a betegség elvette tőle ezt a képességet, legalábbis egy időre. Ahogy elvett tőle mást is. Azt mondja, ő nem ugyanaz az ember, aki a betegség előtt volt. Amikor egyedül van, számba veszi a veszteségeit, és elgyászolja őket. Elképesztően nehéz dolog lehet… Egy kívülálló számára akár lehetetlennek is tűnhet, hogy egy ilyen betegségnek létezik bármilyen jó hozadéka. Az interjúban mégis találunk reménykeltőt; a népszerű színésznek sikerült megszabadulnia a szorongásaitól, nem fél már semmitől. A haláltól sem. És ez mindannyiunk számára bizakodásra ad okot.

Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő

Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!

Fotó, illusztráció: Thinkstock, Archív