„Szeptember végén halt meg az apukám, fogalmam sincs, hogy lesz a karácsony” – üti meg a fülemet egy beszélgetés sorban állás közben. A másik fél együttérzőn hallgat, úgy tűnik, nincs a tarsolyában jótanács arra vonatkozóan, hogyan lehet átvészelni az ünnepi időszakot egy friss vagy nagy veszteséggel a családban.

Sokunkat félelemmel tölt el a karácsony, amikor gyászolunk. Kánya Kinga gyásztanácsadót, a Napfogyatkozás Egyesület elnökét kérdeztük, hogyan lehet nem csupán túlélni a decembert, hanem meghitten és akár örömmel ünnepelni. 

– Ilyenkor erősebben kihangosodik a hiánya annak, akit szeretünk – mondja a gyásztanácsadó. – Ez az ünnep kimondottan az összetartozásról, az egymás iránti szeretetről szól, emiatt nagyon nehéz megélni, hogy akivel kialakultak a rutinjaink, hagyományaink, és ezáltal az ünnephez köthető biztonságérzetünk, az már nincs velünk.

Amikor gyászolókkal dolgozom, valamint a gyászcsoportokban is azt tapasztalom, hogy ez a hiány az ünnep előtt és az arra való felkészüléskor sokkal jobban felerősödik.

­Sokakat ilyenkor jobban nyomaszt a gondolat, mi fog történni, főleg ha ez az első ilyen év.

Viszont amikor megtörténik, már benne vannak a sűrűjében, általában kiegyensúlyozottabban, a veszteséget elfogadva zajlik az ünnep. Előtte sokszor jobban szoronganak a gyászolók, de közben aztán megtapasztalják a körülöttük állók támogatását. Ha együtt gyászol valakit a család, mindenki tud kicsit a másikra is figyelni, és megtartó helyzetek alakulhatnak ki.

Újraosztott feladatok

– Pár hónappal anyukám halála után jött a karácsony – idézi fel a negyvenes éveiben járó Helga –, és egyikünk sem tudta, mire számítson. A családban volt egy kimondatlan félelem, hogy ha mindent ugyanúgy csinálunk, mint korábban, akkor szenvedni fogunk, ha viszont mindent megváltoztatunk, akkor úgy tűnhet, mintha elárulnánk őt.

Végül – egy gyásztanácsadó javaslatára – egyszerű megoldás született: mindenki vállalt egy apró változtatást. A nővérem nem állt neki kísérletezni anyukánk bejglireceptjével, hanem rendelt néhány rúddal a kedvenc pékségéből. Apukám időben hozzáfogott a halászléhez, hogy kivételesen ne ­24-én­ ússzon piros lében a konyha.

Adjunk engedélyt magunknak arra, hogy megéljük a szépet is karácsonykor (Fotó: Canva)

Én pedig elengedtem a dekorálással kapcsolatos szokásos elvárásaimat, és csak egy kis fát vettem, amit fél óra alatt feldíszítettem. Nem beszéltünk anyukámról sokat, de végig ott volt velünk. Vacsora előtt gyertyát gyújtottunk, és mindenki mondott egy rövid mondatot arról, miért hálás neki. Evés után társasoztunk, amit ő sosem szeretett. Nem úgy ünnepeltünk, mint régen, de mégis jó volt a karácsony, pedig előtte hetekig rettegtem tőle.

Szakértőnk szerint fontos, hogy már a készülődéskor, ráhangolódáskor is tudjunk arról beszélni, régen hogyan csináltuk, mi volt az elvesztett személy dolga, és ezeket a feladatokat ki veszi át, hogyan lehet őket elosztani egymás között.

A feladatok, szokások újragondolása sokat tud segíteni, mert az ember nem marad magára a szorongásával.

Ha támogatón tudunk egymás közt arról beszélni, hogyan valósulnak meg ezek a dolgok, akkor az egymással megosztott szeretet és öröm összeegyeztethető lesz a szomorúsággal. 

Kánya Kinga azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy nem megállás nélkül gyászolunk. – Ez nagyon energiaigényes folyamat, ráadásul az életnek is vannak „elvárásai” körülöttünk: például ha gyerek van a családban, neki kellemes és emlékezetes karácsonyra van szüksége. Mindez könnyebben megvalósulhat, ha senkit sem hagyunk magára, és minden kérdéses részt előre átgondolunk.

Engedély az örömre 

Általános tapasztalat, hogy a gyászolók gyakran küzdenek bűntudattal, amiért tudnak örülni, nevetni. 

– A karácsony érzelmes és megrendítő, ha veszteség ért minket, de közben nem szabad elvitatni, hogy a szépet is meg lehet élni benne, erre adjunk engedélyt magunknak – javasolja a szakértő. – A gyászolók legtöbbször saját magukkal a legszigorúbbak, maguktól várják el, hogy mélyen és nehezen éljék meg az ünnepet, pedig lehet örülni és örömöt szerezni is.

Érdemes arról is szót ejteni, hogyan ajándékozzuk meg azt, aki gyászol.  – Gyászról szóló könyvet biztosan nem adnék karácsonyra annak, aki elvesztett valakit, az élményajándékok viszont ilyenkor különösen jól jönnek, főleg ha ezzel a saját társaságunkat is adjuk.

A közös programok kellemes lehetőségek a támogató jelenlétre úgy, hogy nem állandóan a gyászról beszélünk.

Vagy ha például tudjuk a gyászolóról, hogy mostanában sokat néz sorozatokat, ajándékozzuk meg egy előfizetéssel valamelyik szolgáltatónál – tanácsolja. 

Sajnos történhetnek közvetlenül karácsony előtt vagy karácsonykor is halálesetek. Szakértőnk szerint célszerű arra fókuszálni,