Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, de engem a karácsony közeledtével folyamatosan ajándékötletekkel bombáz az Instagram. Két módszerrel támad: egyrész mivel az algoritmus betéve tudja, mivel lehet levenni a lábamról, megállás nélkül olyan termékeket kínál látszólag akciós, de valójában horrorisztikus áron, amelyekkel tudja, hogy könnyen megingathat. Mostanában például egy olyan könyvespolc dísszel próbál megkísérteni, amely tulajdonképpen egy doboz, amelyet a könyvek közé lehet tenni, és egy japán utcarészletet ábrázol három dimenzóban, cseresznyefákkal, igazi világítással. Ráadásul a kedves vásárlónak kell összeraknia, de látszik, hogy nem bonyolult, szóval azoknak is sikerélményt ad, akik amúgy még egy tisztességes ragasztópisztolyt sem fogtak soha a kezükben. Mondanom sem kell, elkövettem azt a hibát, hogy egyszer rákattintottam a hirdetésre. Azóta természetesen minden létező fórumon tolja az arcomba a japán cseresznyevirágokat a rendszer, de hiába. Mivel a vonzó, ámde teljesen felesleges kacat, úgy is nevezhetjük, porfogó több mint 30 ezer forintba kerül, nincs miről beszélnünk.
Szóval ez az egyik módszere az algoritmusnak, amelynek keretében valóban lenyűgöző pontossággal kínálgatja nekem azokat a tárgyakat, amelyekkel tudja, hogy meg lehet engem kísérteni. A másik pedig az, hogy másoknak szánt ajándékötletekkel traktál, és meg kell, hogy mondjam, ezek egy része tényleg jó ötlet. Amit azonban megfigyeltem, és ez néhány évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt jellemző, hogy
a gyártók rájöttek, hogy az emberek ki vannak éhezve a személyre szóló, vagy legalábbis sokkal személyesebb ajándékokra.
Lehet, hogy szép lassan kezdjük megelégelni, hogy a karácsonyi ajándékozás valahogy teljesen kitért a medréből, és sok esetben nem jelent mást, mint irgalmatlan összegek kiadását olyan dolgokra, amelyek nagy része teljesen haszontalan? Szerintem van remény.
Ahány ház, annyi… bögre zoknival
Minden család másképp ünnepel és másképp ajándékoz, ez tény. Vannak, akik tartják magukat a hagyományaikhoz, és ezekhez akár foggal-körömmel is ragaszkodnak, és vannak olyan családok is, ahol teljesen képlékeny az ünnep. Az ajándékozásról alkotott fogalmaink meglehetősen különbözőek, és egészen végletesek tudnak lenni. Vannak olyan családok, ahol az ajándékozás tulajdonképpen a pénzmozgásban merül ki, mindenki úgy és annyit utal, hogy a másik megvehesse magának, amit szeretne. De ezt az összeget ő is elutalja másoknak, hogy mindenkinek jusson ajándék, így lényegi ajándékozás nem történik, akár mindenki megvehette volna magának, amire vágyott, és a bankok sem gazdagodtak volna az utalási díjakkal. Ezzel gyökeresen ellentétesen pedig ott vannak azok a családok, ahol például kizárólag saját készítésű ajándékokkal lehet egymásnak kedveskedni. Ezzel csak az az egy gond van, hogy nem mindenkinek van olyan ügyes keze, hogy az általa készített tárgy valóban örömet okozzon, de ezzel a részletkérdéssel általában azok, akik kézműves alkotások készítésére születtek, nem szoktak foglalkozni.

Főszerepben: a pénz (Fotó: Getty Images)
Fő a személyesség
Biztató trend, vagy nevezzük inkább tendenciának, hogy kezdjük újra felfedezni, mennyire fontos és varázslatos dolog a személyesség. Az a tempó, amit diktál a világ, mindaz a teher, amit a legtöbben nap mint nap cipelünk, és az a távolság, amely a pandémia miatt is rohamosan megnőtt közöttünk, tovább nem tartható. A legtöbben mostanában ébredtünk rá, hogy vissza kell találnunk egymáshoz, meg kell mentenünk emberi kapcsolatainkat, és erre mindig lehetőséget ad a karácsony. Egyre többen keressük az ajándékozásban is a személyességet, egyre többen szeretnénk az ünnepeket offline üzemmódban is megélni, és ennek szerves részét képezi az ajándékozás megváltozott, vagy legalábbis változásban lévő kultúrája is.
Ezt mutatják azok az ajándéktárgyak, amelyeket az Instagram is felém sodor nap mint nap. A kutya portréja alapján készülő egyedi kulcstartó vagy zokni (hát igen, vannak örök klasszikusok, amelyeket semmiféle trend nem fog eltörölni a Föld színéről, és a zokni bizony ilyen), páros karkötő, amelybe a szerelmesek első találkozásának koordinátái vannak belegravírozva, személyre szabható könyvek és persze a fotókönyvek, festmények, amelyek egy azon képen ábrázolják az élő és holt családtagokat, és még sorolhatnánk.
Manapság már nemcsak a kis, hanem a nagy, sőt gigantikus szolgáltatók is törekednek rá, hogy olyan termékekkel álljanak elő, amelyek egyediek és személyre szabhatók.
Szintén nagyon népszerűek napjainkban az élmény-ajándékok, hiszen az újabb és újabb tárgyak helyett vágyaink listáján sokkal előrébb kerültek az élmények, amelyek akár életre szólóak is lehetnek, és amelyek közös időtöltést is jelenthetnek. Ma már egy borkóstoló, egy kerámia workshop vagy egy főzőtanfolyam sokaknál simán kenterbe ver egy sokadik szakácskönyvet, egy túlárazott panettonét vagy egy újabb sötétszürke pulóvert, kérdés, hogy mennyire vagyunk tisztában mások igényeivel és vágyaival. Ha például úgy ajándékozunk színházjegyet, hogy azt a darabot igazából csak mi akarjuk megnézni, de ajándékozás címén magunkkal rántunk valaki olyat, aki kimondottan nem szereti az adott társulatot vagy műfajt, akkor öröm helyet bosszúságot okozunk. Persze az is lehet, hogy ez a cél, és akkor máris sínen vagyunk.
„Van-e ott folyó és földje jó”
A szolgáltatók ma már azokra is gondolnak, akiknek tényleg semmi ötletük sincsen, vagy pedig olyan valakinek kell ajándékot adniuk, akinek az égvilágon mindene megvan. Itt jönnek képbe az olyan szürreális, de valahol szórakoztató ajándékok, amelyekkel szintén az Instagramon találkoztam, például hogy meghatározott négyzetméternyi skót föld megvásárlása esetén a tulajdonos a jövőben Lordnak nevezheti magát, sőt, ha mélyebben belenyúl a pénztárcájába, akkor akár égitestet is elneveznek róla. Lordnak lenni mindenképpen jobb (és környezetkímélőbb), mint egy újabb teljesen felesleges tárgy.
Szintén egyre népszerűbb szokás, hogy valaki azt kéri, hogy azt az összeget, amelyet ajándékra szánnának neki, adakozzák inkább valami olyan ügy számára, amely szívügye az ajándékozottnak.
Ennek nyugaton már egészen kialakult hagyományai vannak, és a felületek is jól működnek, amelyek ezt lehetővé teszik, itthon azonban sokak számára még teljességgel értelmezhetetlen. Sokan nem értik, miért akar valaki mindent odaadni egy állatmentő alapítványnak, ami neki „járna”. Lehet, hogy a mondás úgy szól, hogy jobb adni, mint kapni, de nekem meggyőződésem, hogy ezzel az emberiség egy része egyáltalán nem ért egyet.
Ahogyan az elején írtam, az ajándékozás kommunikáció. Tehát érdemes tudatosnak lennünk benne. Figyelnünk kell a másikra, érdemes energiát szánnunk valódi igényei és vágyai feltérképezésére, hogy az adok-kapok valóban személyes és értékes legyen. Máskülönben idén is ellepnek bennünket az illatgyertyák és a konyhai kütyük, miközben valószínűleg még a tavalyiak sem fogytak el. És a Föld tovább pusztul, mi pedig még távolabbra kerülünk egymástól.
Emeljük az ünnep fényét saját készítésű díszekkel: így készülnek a papírangyalok gyorsan, egyszerűen!
Kiemelt kép: Getty Images