– Gyönyörű portréid között járkálván hol sírtam, hol nevettem. Ilyen fotókat ma már nem lehet látni. Megállítanak, megszólítanak, elbeszélgetnek az emberrel. Visszavarázsolták a legszebb ifjúkori színházi élményeimet. Köszönöm.

– Meg vagyok hatva, mennyi szeretet veszi körbe ezt a kiállítást! Talán valóban jobb lett volna, ha a Szeretet címet adjuk neki. Azt érzem, hogy a büféstől a jegyszedő nénin át – aki egész nap élvezettel hallgatja az alatta szóló Sosztakovics-keringőt – a közönségig, mindenki lelkesedik érte. Meglepően sokan megnézik, különösen hétvégén, egész családok, főként nők. Csak mostanában döbbenek rá, mekkora siker ez, hiszen eddig csak a munkát láttam benne, november óta válogattuk a képeket Szarka Klára kurátorral.