Az elmúlt évben világszerte felerősödött a nők hangja. Az utcai demonstrációk mellett a médiában, a közösségi oldalakon, a civil szervezeteken keresztül is markánsabban nyilvánítanak véleményt, mutatnak rá a visszásságokra, és fejezik ki felháborodásukat. De nem pusztán beszélnek, hanem cselekednek is, és ennek megvan az eredménye.
Vajon mi kell ahhoz, hogy egy nő ország-világ előtt kifejezze nemtetszését, szembeforduljon a megszokásokkal, a maga kezébe vegye a saját és a többi nő sorsát? Nagy Beáta közgazdász-szociológus szerint széles a spektrum.
– A történelmi példákat nézve nagyon sokféle motiváció állhat a háttérben. Az adott rendszerrel szembeni elégedetlenség elérhet egy olyan fokot, amikor az érintettek úgy érzik, most már tenniük kell valamit. Ennek megvannak a hagyományai, például száz évvel ezelőtt a nők utcára vonultak, hogy a szavazati jogukért küzdjenek, sok férfi is támogatta törekvésüket.
A 20. század elején Magyarországon is megjelentek olyan csoportok, amelyek a választójogért tüntettek, és ezek a szüfrazsettmozgalmak még erőteljesebben adtak hangot követelésüknek Nagy-Britanniában. Egészen más jellegű, de szintén ikonikus esemény volt, amikor 1975-ben Izlandon nők tömegei azért mentek az utcára, mert úgy érezték, a láthatatlan házimunkájukat nem becsülik eléggé, és nem kapnak egyenlő bért.
Szerintem ezt a hozzáállást tanítani kellene nálunk is, ez az akció remekül megmutatta, hogyan lehet a láthatatlan munkát láthatóvá tenni. Ha egyszer valaki nem vigyáz a gyerekre, ha nincs otthon az, aki otthon szokott lenni, vagy nem főz, akkor hirtelen egyértelművé válik, mi ennek az értéke.
A szakértő alapvetően három nagy területét látja a női megmozdulásoknak. Az egyik az, amikor politikai okokból tüntetnek, mint például régen a választójogért. A második a gazdasági cél, amikor a láthatatlan munka értékeléséért vagy az egyenlő bérért szólalnak fel. A harmadik pedig a reprodukciós jogért való küzdelem, aminek szintén komoly történelmi háttere van.
– A hatvanas években jelentős tüntetések zajlottak a reproduktív jogokhoz való hozzáférés érdekében, főleg az abortusz állt a középpontban – fejti ki. – Ez most, sok-sok évvel később még mindig aktuális, például az ír éslengyel nők esetében. Mindezek mellett az elmúlt években nagyon meghatározó jelenség lett a nőket érintő erőszak és a családon belüli bántalmazás elleni tiltakozás.
Például Mexikóban tavaly többször is utcára vonultak, mert nem hajlandók tovább tűrni, hogy a nőket lehet bántalmazni, meg lehet őket ölni, hogy sokan védelem nélkül maradnak. De említhetjük a mianmari rohingya népcsoportot is, az ő esetük nagyon hangsúlyozottan jelent meg a nemzetközi sajtóban, és felhívta a figyelmet a menekült nők kiszolgáltatott helyzetére, a gyereklányok bántalmazására. Spanyolországban is markáns tüntetéseket szerveztek a családon belüli erőszak ellen, illetve mert a spanyol nőket megpróbálták kicsit visszaterelnia háztartásokba; ez tízezreket vitt az utcára.
A kritikus pont
A női érdekképviseletnek sajnos nincs meg a minden helyzetben és időben működő stratégiája, a szakértő szerint erősen kontextusfüggő, hogy mi vezet eredményre. A tömeges utcai tüntetések hátterében jellemzően hatalmas elégedetlenség áll, az érintettek nem látnak más lehetőséget a probléma rendezésére, ezért is fognak össze a nők sokszor politikai diktatúrák ellen.
Kérdés, mennyire érzik durvának az életükbe való beavatkozást, illetve mennyire bíznak abban, hogy komolyan veszik őket. Amíg azt gondolják, tárgyalásos módszerekkel konszenzusra lehet jutni, amíg hisznek abban, hogy meghallják a hangjukat, és van esély konstruktív, demokratikus megbeszélésre, addig nincs szükség tüntetésre. Emberfeletti elszántság kell ahhoz, hogy valaki a hideg utcákon hónapokig demonstráljon, ahogyan azt a belorusz nők teszik.
De történhet bármilyen égbekiáltó igazságtalanság, egyedül nem lesz senkiből forradalmár. Kell a közeg, amiben megfogalmazódhat a változtatásra való törekvés, a felismerés, hogy más is ebben a helyzetben van, és az egyetértés, hogy ez már tűrhetetlen, lépni kell. Nem ennyire forradalmi, de nagyon jó példa a lengyelországi
Nőkongresszus, amire minden évben ötezer nő megy el, köztük politikusok, gazdasági vezetők, kisvállalkozók, a civil szféra képviselői, és együtt tárgyalják végig a nők problémáit. Összefogtak, és ennek meg is van az eredménye: Lengyelországban a politikában elfogadták a kvótát, és a gazdasági területeken is állandóan napirenden van, hogyan lehetne több nőt bevinni a vezetésbe. A tőzsdei cégeknek például minden évben be kell számolniuk arról, hogyan állnak ezen a téren.
A feministák szerepe
A hírekbe bekerülő megmozdulások körül rendre feltűnnek a feministák, akiknek a stílusa, kommunikációja esetenként elriasztja az amúgy egyetértő, kevésbé harcias érintetteket. De mivel a nők szisztematikusan rosszabb, alárendelt helyzetben vannak a társadalomban, kell valaki, aki az ügyek élére áll.
– Ezekben a kezdeményezésekben nagyon fontos a feministák és a feminizmus katalizátorszerepe – világít rá Nagy Beáta. – Kell, hogy valaki megfogalmazza, és ki merje mondani, le merje írni, hogy nincs rendben, ha a nőket zaklatják a gólyatáborban, ha valaki nem tud nyugalomban dolgozni a munkahelyén, vagy háborítatlanul szülni. Kellenek a feminista hangok, amelyek elmondják, mindez nem véletlenül történik meg valakivel, hanem strukturális probléma.
Azért bántalmazhatnak nőket a saját családjukban, mert a társadalom engedi, hogy a gyengébbek és kiszolgáltatottabbak erőszak áldozatai legyenek. Nagyon durva esetek történnek nap mint nap, és ez nem lehet vicc tárgya, efelett nem szabad szemet hunyni. Ha valakinek nem tetszenek a harcias hangok, az találja meg azt a feminizmust, ami közel áll hozzá.
A liberális feminizmus például semmi mást nem kér, csak egyenlő jogokat, és garanciát arra, hogy a nők és férfiak egyenlő feltételekkel tudjanak egymás mellett élni. Történelmileg azok a nők vettek részt ezekben a kezdeményezésekben, akik iskolázottak, valamint tudatosabbak voltak, és kereső állásban dolgoztak, vagyis nem éltek teljes függő viszonyban, ami visszatartotta volna őket attól, hogy kiálljanak magukért.
Ma is azok tudnak a különböző ügyek mellé állni, akiknek van mozgásterük, és több az erőforrásuk, ami lehet gazdasági háttér, iskolázottság vagy a család támogatása.
Hazai körkép
Magyarországon sokkal kevesebb példát látunk arra, hogy a nők megmozduljanak egy ügy érdekében. A legemlékezetesebb a NaNe Néma Tanúk felvonulása volt, vagy a tavalyi sárga rózsás tüntetéssorozat a „lúgos orvos” esete kapcsán.
– Sokat gondolkodom azon, vajon a magyar nők miért nem vonulnak utcára – mondja Nagy Beáta. – Úgy vélem, nincs meg bennük az a türelmetlenség, ami ahhoz kellene, hogy tömegesen demonstráljanak. Elég széles skálán mozognak a felháborodást vagy elégedetlenséget kiváltó okok, és a válaszreakciók is. A sárga rózsás tüntetés kifejezetten barátságos és békés volt, de látjuk, hogy el is söpörték. Viszont azt is észre kell vennünk, hogy a magyarországi civil életben nagyon erős kezdeményezések nőttek ki.
Ha a nők hiába várják, hogy a jóléti államtól külső segítség érkezzen, akkor maguk fognak össze. Két terület van, ahol ezek az erők markánsan jelen vannak. Az egyik a gondozási feladatokkal kapcsolatos tevékenység, amit részben a szolidaritás hív életre. Ilyen az idősgondozással foglalkozó Ozmózis közösség: a Facebookon keresztül összekapcsolják a gondozókat azokkal, akiknek a rokona ápolásra szorul. Ebben nagyon erősen megjelenik a női erő, ahogyan a másik területen, a szülés körüli traumák, élmények feldolgozásával kapcsolatban is, ezzel foglalkozik például az EMMA Egyesület, ami mára országos hálózattá nőtte ki magát.
Ők a képzésben, a társadalmi egyeztetésben is hallatják a hangjukat, egyformán fontos számukra a háborítatlan szülés, és hogy ez minden anyának jó élményt adjon. Nagy szükség van arra, hogy a nők támogassák egymást, mindkét terület, a gondozás és a szülés is így vagy úgy érint minket. Mindegy, hogy valaki milyen politikai platformon áll, ha törődik a gyerekek, lányok, asszonyok, nők jóllétével, akkor mindez fontos lesz neki.
2020 legfontosabb ügyei
A tavalyi esztendő sok szempontból az egész világot próbára tette, de a járványhelyzet és a legkülönbözőbb nehézségek sem tartották vissza a nőket attól, hogy érvényt szerezzenek a számukra fontos ügyeknek. Lássuk, melyek voltak a legjelentősebb megmozdulások!
„Egy nap nélkülünk”
Március 10-én Mexikóban 36 millió nő nem ment munkába, hogy így demonstráljanak a lányokat, asszonyokat érintő erőszak ellen. 2019-ben 3825 nőt öltek meg az országban, 7 százalékkal többet, mint az előző évben, és sok ezerre tehető az eltűntek száma. A tiltakozók szerint a hatóságok nem lépnek fel elég határozottan az elkövetőkkel szemben, ezért novemberben újra utcára vonultak.
Az orvos jelezhet
A Feminicides par compagnons ou ex (Nők ellen elkövetett gyilkosságok partnerek vagy volt partnerek által) nevű francia civil szervezet többször felhívta a közvélemény és a döntéshozók figyelmét arra, hogy Franciaországban megnövekedett a családon belüli erőszak. Nyáron a parlament felsőháza új jogszabályt hozott az áldozatok védelmében: mostantól az orvosok mentesülnek a titoktartási kötelezettség alól, és jelezhetik gyanújukat a hatóságok felé azokkal a pácienseikkel kapcsolatban, akiket feltehetően bántalmaznak az otthonukban.
Nem hagyják magukat
Az augusztus 9-ei, valószínűsíthetően elcsalt elnökválasztás óta Minszkben és Fehéroroszország számos pontján minden hétvégén tiltakoznak a hatalmat huszonhat éve birtokló Alekszandr Lukasenko ellen. A diktátor elvileg nagy fölénnyel győzött, de az ellenzék jelöltje, Szvetlana Tyihanovszkaja és támogatói nem fogadták el a kihirdetett eredményt. A nagyvárosok utcáin a nők – idősek és fiatalok egyaránt – élőláncot alkotva demonstrálnak, miközben a rendfenntartók egyre agresszívebben lépnek fel a tüntetőkkel szemben.
Kinek a teste, kinek a döntése?
A lengyel alkotmánybíróság októberben szigorította az amúgy is extrém feltételeket szabó abortusztörvényt, és megtiltotta a terhességmegszakítást akkor is, ha a magzat súlyosan sérült. A döntés felháborította a lakosságot, a Lengyel Nők Sztrájkja civil szervezet országszerte mozgósította a nőket és az őket támogató férfiakat, több százezres tömegek vonultak utcára Varsóban és a nagyobb városokban. November végén még mindig az önrendelkezési jogaikért tüntettek a nők, a szlogen ez lett: Az anyák, a lányok és a nővérek nevében. Bár a lengyel kormány hivatalosan azóta sem hirdette ki a szigorítást, sok orvos már a legális abortuszokat sem meri elvégezni.
Jön az utánpótlás
Az ENSZ nemi egyenlőséggel és a nők előrejutásával foglalkozó szervezete, a UN Women tavaly októberben összegyűjtötte azokat a fiatal lányokat, akik maguk állnak a változások élére, és akiknek a nevét a jövőben várhatóan sokat fogjuk hallani.
1. Julieta Martinez
A tizenhét éves chilei klíma- és nemiegyenlőség-aktivista létrehozott egy szervezetet, ami támogatja a fiatalokat abban, hogy nagyobb hatással lehessenek a saját társadalmi környezetükre.
2. Latifatou Compaoré
A Burkina Fasó-i lányt édesanyja példája inspirálta; ő átesett az Afrikában még mindig alkalmazott nemiszerv-csonkításon, és látta az egyik barátnőjét a beavatkozás okozta fertőzésbe belehalni, ezért elhatározta, hogy lányát mindenáron megvédi ettől. A tizenhat éves Latifatou tehetséges énekes, és minden létező fórumon felszólal, tiltakozik a barbár szokás ellen.
3. Greta Thunberg
A klímaaktivista két évvel ezelőtt hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy péntekenként iskola helyett a svéd parlament elé ment tüntetni. A magányos kezdeményezés hamar globális megmozdulássá vált, a már tizennyolc éves lány beszédet mondott az ENSZ klímacsúcsán és a davosi Világgazdasági Fórumon is. Tevékenységéért tavaly megkapta az egymillió dollárral járó portugál Gulbenkian-díjat, ennek teljes összegét olyan szervezeteknek adományozta, amelyek a frontvonalban dolgozó és az ökológiai válság által sújtott embereket segítik.
4. Samaira Mehta
A még csak tizenegy éves lány megalapította a CoderBunnyz céget. Kifejezetten olyan játékokat gyártanak, amelyek bevezetik a gyerekeket a programozás és a mesterséges intelligencia világába. Az ő kezdeményezésére jött létre a Yes, One Billion Kids Can Code program is, céljuk, hogy 2030-ra egymilliárd gyerek kerüljön közelebb a reál tudományokhoz, és tegyen szert programozási képességekre.
5. Millie Bobby Brown
A színésznő a Stranger Things című sorozattal szerzett globális ismertséget, amit arra használ fel, hogy a gyerekek jogait védje. Az UNICEF jószolgálati nagyköveteként felemeli hangját a bántalmazás és az online zaklatás ellen, küzd azért, hogy minden gyereknek legyen lehetősége iskolába járni és emberhez méltó körülmények között élni.
6. Neha
A Nepál fővárosában, Katmanduban élő lány a nemi egyenlőtlenségek, az online zaklatás és a szexuális kizsákmányolás ellen harcol, többek között a közösségi oldalakon és egy népszerű rádióműsoron keresztül.
7. Jakomba Jabbie
Gambiában nagyon nehéz a lányok helyzete az oktatásban, a tizenhét éves fiatal azért harcol, hogy társainak legyen merszük álmodni, és tenni a jövőjük érdekében. Jakomba robotikaszakkört szervezett az iskolájában, és minden lehetőséget megragad arra, hogy a lányokat a reál tudományok és a mérnöki hivatás felé terelje.
8. Sofia Scarlat
A romániai tinédzser hisz abban, hogy a fiatalok lehetnek a kezdeményezői a változásoknak. A tizennyolc éves lány megalapította a Girl Up nevű, nemi egyenlőségért küzdő szervezetet, ami igyekszik tenni a családon belüli erőszak megelőzéséért és a hatékony szexuális felvilágosításért.
Illusztráció: Getty Images
