Csodálatos lehetőségek, kifürkészhetetlen mélységek – jellemezte az emberi természetet Abraham Maslow pszichológus. Miközben a szükségletek róla elnevezett piramisával szinte mindenki találkozott már, arról kevesebben tudnak, hogy elméletével egy jobb világ alapjait próbálta megteremteni.
Abraham Maslow 1954-ben a Motiváció és személyiség című munkájában publikálta a szükségletek hierarchiáját. A sorrend a következő: 1. fiziológiai szükségletek, 2. biztonság, 3. szeretet, társas kapcsolatok, 4. elismertség, presztízs, 5. önmegvalósítás. Ma úgy szokás magyarázni a modellt, hogy csak akkor léphetünk a következő szintre, ha az előző szükségleteit kielégítettük. Ez megosztja a szakértőket: vannak, akik ellenpéldának az éhező költőket vagy a szenteket említik, mások viszont logikusnak tartják, hogy ha valakinek nincs hol laknia, akkor aligha az önmegvalósítás a legnagyobb problémája.
Maga Maslow egyébként mintha a másik irányból, az állandó elégedetlenség felől tekintett volna a folyamatra: „Az éhező ember egy száraz kenyérrel is beérné – írta. – De mi történik a vágyaival, ha teleeszi magát kenyérrel? Magasabb rendű szükségletei lesznek, és ha azok is kielégülnek, akkor újabb és újabb dolgokra vágyik.”
Abraham Maslow
Szabadság és teljesség
Mire Maslow megvalósította önmagát, és felért a képzeletbeli piramis csúcsára, már jól ismerte az alsóbb szintek hiánymotívumait. „Nyomorult családba születtem, anyám szörnyű teremtmény volt” – írta. Oroszországi zsidó bevándorlók hét gyermeke közül elsőként jött világra 1908-ban Brooklynban. A szülők megalázták, hat testvére szintén megvetette Abrahamet, aki félénk, magányos kamaszként a könyvtárban lelt menedéket. Viselkedéskutatóként először patkányokat tanulmányozott, majd majmokon vizsgálta a szexualitás és a dominancia összefüggéseit. Később kiterjesztette a kutatást az emberekre is, ám amikor egy pályatársa kolléganőit engedély nélkül faggatta a szexuális életükről, kisebb botrány tört ki. A brooklyni egyetemen tanított, ahol a hallgatók gyakran kértek tőle magánéleti tanácsot. Szívesen buzdította őket arra, hogy táncoljanak, zenéljenek vagy alkossanak.
Az elmélete kapcsán Maslow úgy érezte, pontosítania kell, mit ért önmegvalósítás alatt, szerinte ugyanis azt az „ön” előtag miatt hajlamosak vagyunk az önzőséggel azonosítani. Pedig valójában a szabadságra és a teljességre gondol, az önmegvalósító embert olyannak mutatja be, amilyennek általában a megvilágosodott bölcseket képzeljük el. „Akiknek minden alapvető szükséglete kielégült, azok a való világban élnek, nem sodorják el őket vágyaik, reményeik, félelmeik, szorongásaik – írja A lét pszichológiája felé című könyvében. – Újra és újra, frissen és naivan meg tudják becsülni az élet alapvetően jó dolgait; tisztelik, örülnek, csodálják, még extázisba is kerülhetnek, miközben másoknak ezek az élmények nem is olyan érdekesek. Számukra bármely naplemente ugyanolyan gyönyörű lehet, mint az első volt. Elfogadják a saját természetüket, ezért jó étvágyuk van, jókat alszanak, és szükségtelen gátlások nélkül élvezik a szexualitást.” Ezt a kegyelmi állapotot Maslow csúcsélménynek nevezte el, és a vallásos emberek, illetve filozófusok misztikus élményeihez hasonlította. Hitt abban, hogy aki megtapasztalja ezt a szintet, kevésbé lesz hajlamos az öngyilkosságra, az erőszakra és a függőségekre.
A pszichológus hangsúlyozza, az önmegvalósítók is hús-vér emberek, nekik is vannak ostoba szokásaik, lehetnek unalmasak, makacsok és bosszantók. Ha egy kapcsolat romboló, „váratlan kegyetlenséggel” képesek kilépni belőle. Maslow rámutat arra is, hogy az önmegvalósítás állapota a gyakorlatban csak átmeneti, a valóságban ugyanis egyetlen ember sem szabadulhat meg végérvényesen a szükségleteitől. Ha sokáig maradnak élelem nélkül, az önmegvalósítók is megéheznek. Ha elhanyagolják a munkájukat, őket is kirúgják.
„Maslow meg volt róla győződve, hogy ez a fajta kreativitás mindenkinek megadatik a születéskor, de aztán a későbbi életkorok hiánymotivációjának egyre növekvő terhe betemeti” – magyarázza A lét pszichológiája felé című kötet szerkesztője, Richard Lowry. Maslow szerint a felnőtt népességnek csupán egy százaléka jut el az önmegvalósításig.
A bölcsek köve
Maslow 1935-ben találkozott azzal a kutatással, amelyben a csirkék választási mechanizmusát vizsgálták. Annak eredménye az volt, hogy ha a baromfiudvarban a csirkék maguk válogathatnak a különféle táplálékok közül, vannak olyanok, amelyek jól döntenek, és erősek, egészségesek lesznek, miközben a többiek rosszul választanak, és elsatnyulnak. Viszont ha az utóbbiak is csak a jól valasztó társaik eledelét kapják, akkor ők is megerősödnek.
Maslow úgy gondolta, ez a két típus az emberek értékválasztásánál is megfigyelhető, ami arra sarkallta, hogy azoknak az önmegvalósítóknak a gondolatait és viselkedését tanulmányozza, akiknek az élete példaértékű az átlagember számára. „Ha arra vagyunk kíváncsiak, milyen gyorsan futhat az ember, akkor ahelyett, hogy a népesség átlagsebességével foglalkoznánk, célszerű az olimpiai bajnokok teljesítményét elemeznünk. Ugyanígy a spirituális lehetőségekről az etikus vezetőktől, a bölcsektől és a szentektől tanulhatjuk a legtöbbet” – idézik őt a Jövőbeli víziók: Abraham Maslow kiadatlan jegyzetei című kötetben.
Hogy a pszichológus mennyit tanult a példaképeitől, talán az szemlélteti legjobban, amit a szerkesztő Richard Lowry mesél el A lét pszichológiája felé előszavában. Lowry 1962-ben, még diákként találkozott először Maslow-val, aki megkérte, hogy segítsen neki átcipelni a dobozait az új irodájába. A következő néhány évben naponta beszélgettek. „Akkoriban a Maslow-féle elméletalkotást kicsit légbőlkapott pszichológiának tartottam, és éretlenségemben ezt arcátlanul meg is mondtam neki. Ezért megütköztem, amikor 1971-ben, egy évvel a halála után megtudtam a feleségétől, Berthától, hogy Maslow azt javasolta, én írjam meg a szakmai életrajzát. Bár ebben az időben már nem voltam olyan tejfelesszájú, még mindig kétségeim voltak az elméletével kapcsolatban. Mondtam Berthának, hogy nem tudom Maslow életművét kritikátlan méltatóként kezelni, mire ő azt mondta: »Tökéletes. Abraham pontosan azért választotta önt.«”
Szakemberek Maslow-ról
Dr. Mérő László matematikus, pszichológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora:
– Sosem voltam lelkes Maslow-hívő. Az ötvenes évek prűd Amerikájában azt már nem merte felvetni, hogy a szex is tud ösztönözni, pedig egy kedves nő sok mindent elérhet a mosolyával. Ez melyik szintnek felel meg? Elvileg az alapszinten, az élettani szükségletek közt lenne a helye, de tudjuk, hogy teljesen másról van szó. Az is a bajom vele, hogy szükségletekről beszél: nos, a gazdaságban mindenkinek mások a helyettesítési hajlandóságai. Valaki azt mondja, ha nincs ló, jó a szamár is, más pedig hajlandó éhezni, hogy lova legyen. Sokfélék vagyunk.
Szalay Ágnes coach (Self-Guide), pszichológus:
– Maslow megállapításai nehezen tesztelhetők, de mivel úgy érezzük, lehet bennük igazság, máig használjuk, például a vezetőket szokták vele emlékeztetni arra, a dolgozóknak mennyire fontos, hogy a közösséghez tartozzanak, különben kevésbé lesznek motiváltak. Ez ma, a 21. században talán még fontosabb, mert egyre ritkább az élő, személyes kapcsolat. Maslow-nál az önmegvalósítás nem egy célt vagy eredményt jelent, hogy például felmászunk a Mount Everestre, vagy írunk egy regényt. Olyan elégedett állapotra gondolt, amelyben folyamatosan fejlődhetünk.
Dr. Papp-Váry Árpád, a Magyar Marketing Szövetség alelnöke, a Budapesti Metropolitan Egyetem dékánja:
– Maslow klasszikus, ötlépcsős modellje időtálló, bár később kiegészítette más szintekkel is. Az elismerés és az önmegvalósítás közé bekerültek az esztétikai szükségletek, illetve az úgynevezett kognitív szükségletek, az igény, hogy megértsünk, megismerjünk dolgokat. Marketing szempontjából a piramis abban segít, hogy a márkák mivel veszik rá a vásárlásra a fogyasztókat. Egyesek megragadnak a fiziológiai szükségleteknél, míg mások az önmegvalósításra építik a kampányukat.
Fotó: Getty Images
