Élt egyszer régen egy szegény földműves, akinek rengeteg gyereke volt. Mindig akadt munka a ház körül. Amikor a fiúk felnőttek, segítettek az apjuknak a földeken; a lányok eltanulták az anyjuktól a házimunkát. Csak a legkisebb fiúval nem tudtak mit kezdeni. Okosnak okos volt, értelmes gyerek, de túl gyenge a földműveléshez, és egy kicsit mindig a fellegekben járt. Legjobban rajzolni szeretett, mégpedig macskákat. Mindenhová macskákat rajzolt, a falakra, a függönyökre, az asztalra… Csíkos macskát, tarka macskát, kövér macskát, szunyókáló macskát, nyújtózkodó macskát, mindenféle macskát. Többször kikapott érte, mégsem hagyta abba. Egy nap az apja úgy döntött, ha földműves nem lehet a fiúból, lehet még pap, és magával vitte a helyi templomba, hogy beajánlja papnövendéknek. Az öreg pap szívesen fogadta az okos fiút, és tanítani kezdte írni, olvasni meg mindenre, amit egy papnak tudnia kell.