Ott vannak azok a kis tip-top nők. Ismerjük őket az irodából, blúzukkal azonos színűre lakkozott körmeik fürgén siklanak a klaviatúrán. Velük találkozunk a szülői értekezleten, a piacon, lakógyűlésen, a postán. Aztán feltűnik a semmiből egy nő, ridiküljében a végzettel, amit olyan természetesen csomagol ki, ahogyan a tip-top nő a házi muffint szokta. Ami ezután következik, az a legközhelyesebb dramaturgiai fordulat: a férfi nem azt választja, aki a lelkét kiteszi. Bizony. A lelketlen ribancot választja.