Kortársai a „precíz bohém” becenévvel illették Zórád Ernőt (1911–2004), aki festő- és grafikusművészként, illusztrátorként, karikaturistaként a magyar művészettörténet egyik legsokoldalúbb alakja volt. Történelmi és zenei kutatásai (innen a precíz jelző), valamint életének személyes emlékei és tapasztalatai (innen a bohém) egyaránt beépültek a művészetébe.
– Amikor egy alkotó olyan korba születik, ahol ki kell találnia, hogyan tud az elvei feladása nélkül érvényesülni, teremteni, ahhoz kell egy karakter – jellemzi Fertőszögi Péter művészettörténész, a BÁV ART művészeti igazgatója. – Zórád és kortársai sokszor „játszották” az életet – fröccsözve a Tabánban vagy ötletelve a Füles szerkesztőségében. De azért (is), hogy el tudják viselni a kort, amelyben éltek.
A Tabán krónikása: Zórád Ernő egy eltűnt világot mentett meg
Zórád Ernő 1921-ben költözött a családjával Budapestre, a trianoni békediktátum miatt kellett elhagyniuk a Csehszlovákiához került Dacsókeszit, ahol addig a gyermekéveit töltötte. Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult.

Aprólékos, karakteres ábrázolás jellemezte
Ifjúságának meghatározó élménye a Tabán különleges atmoszférájú világa, ahol többször is találkozott az író Krúdy Gyulával, élvezte a girbegurba utcák és a kisvendéglők romantikus hangulatát. Mindezt igyekezett vizuálisan is megragadni, így a Tabán ábrázolása elválaszthatatlan részévé vált az életművének.
Ez is érdekelhet: 15 retró játék, amivel gyerekként szívesen játszottunk
– Fiatal képzőművészként, 1933-ban nagy szomorúsággal nézte végig ennek az omladozó, mégis egyedülálló budai városrésznek a lebontását – folytatja Fertőszögi Péter. – Zórád a múltmentők megszállottságával hónapokon keresztül készített rajzokat és vízfestményeket a napról napra eltűnő házakról és utcákról. Később ezeket a vázlatokat használta fel a Tabán egykori hangulatát megelevenítő festményeihez és grafikáihoz, azaz a művészetéhez szükséges impressziókat az utcára kilépve, megélve gyűjtötte.
A kényszerből született karrier, amely generációk gyerekkorát meghatározta
Ahogyan a Tabán leképezése elszakíthatatlan Zórádtól, úgy képregényei és diafilm-sorozatai is. A második világháború után a sajtóban kezdett el dolgozni, mivel – sok pályatársához hasonlóan – a kommunista művészeti esztétika kereteibe nem nagyon tudott és nem is akart beilleszkedni, s ezért az akkori kultúrpolitika irányítóitól képzőművészként nem kapott elég kiállítási lehetőséget. Kényszerből új útra lépett, és fantasztikus kezű rajzolóként a magyar művészet egyik legtermékenyebb és legeredetibb illusztrátorává vált.