Komolyabbnak látszol, mint azt a filmes alakításaid alapján gondolhatná az ember.
A humor fontos számomra, de inkább komoly ember vagyok, jobban vonzanak a drámák, a mélységek, és színészként is inkább a mocskos, negatív figurákat szeretem játszani.
Azt nyilatkoztad, a Cyrano volt az eddigi legfontosabb szereped.
Életem legjobb munkája volt, még a Nemzetiben. Az előadást a zseniális grúz David Doiashvili rendezte, aki az elején leszögezte, hogy nem akar nagy orrot – Cyranónak a Rostand-darabban óriási az orra –, azt nézzük meg, mi okozza a lelki komplexust. Rávilágított, hogy hősünket egyetlen vágy vezérli: bárcsak mindenki szeretné!
Barátjának arra a kérdésére, miért nem mondja meg végre Roxánnak, hogy szereti, azt válaszolja: „Hogy gúnnyal, kikacagjon? Ó, egek, a földön én csak ettől rettegek.” Szenvedéshullámok követik egymást, ezer fokon kellett égnem három óra negyven percen keresztül. Kemény volt, de cserébe fantasztikus előadás született.
„A színész próbál minden elvárásnak megfelelni”
Gondolom, ez az olthatatlan szeretetvágy ismerős egy színésznek…
Így van. Ezt mindenkinek meg kell tanulnia kezelni. Mert meg akarsz felelni a rendezőnek, a kollégáidnak, az igazgatódnak, és természetesen a közönségnek, márpedig ebben a szubjektív szakmában, ahol valakinek az tetszik, ha zsebre dugott kézzel mondod el a verset, más meg kikéri magának, hogy így nem lehet szavalni, ez szinte lehetetlen.
A színész persze próbál minden elvárásnak megfelelni, holott olyan előadás, ami mindenkinek tetszik, nem létezik. Te a szíved, lelked, verejtéked beletetted, és ha ezek után valaki azt mondja, hogy rossz volt, abba belehalsz: de hát odaraktam a lelkem a lábad elé! Most, harmincnyolc évesen már kezdem ezt jobban kezelni.

A lány a vonaton című, játékszíni előadás sajtótájékoztatóján készült fotó (Forrás: Sághy Tímea)
Lehet, hogy a lelkesedés a te vonzerőd? Nem volt az elmúlt években magyar film, amiben ne lettél volna benne, kezdve a Most vagy sohától a Karácsonyra megjövök című új Herendi-filmig.
De hiszen alig forgatok! Főleg a könnyed műfaj gondolkodik bennem, ami kell, és szeretem is, de várok egy olyan filmet, ahol a sötét, durva oldalamat tudom megmutatni. Nem feltétlenül gonosz karakterről beszélek, hanem inkább az emberi, gyarló tulajdonságokról. Szeretnék ábrázolni egy mély, tartalmas karaktert.
Milyen volt a munka Herendi Gábor rendezővel?
Régóta kerülgetjük egymást, még pályakezdő színész voltam, amikor elküldött egy forgatókönyvet, és aztán a castingon kiválasztott. Csodálatos szerep volt, de végül bizonyos okokból nem készülhetett el a film. Vérzett a szívem. Aztán Gábor még egyszer hívott forgatni, de akkor meg én nem értem rá.