Sokan hajlamosak vagyunk legyinteni, és azonnal giccsnek minősíteni az efféle szobrokat. De ha alászállunk az álértelmiségi elefántcsonttornyunkból, akkor azért kiderül, hogy a dolgok sokkal árnyaltabbak, mint ahogy szeretünk róluk gondolkodni. Először is: régen is állítottunk szobrot olyan alakoknak, akiknek a létezését történetileg nem lehetett igazolni.
Például mitológiai hősöknek, legendák szereplőinek. A (leginkább amerikai) film és a tévés sorozatok részben ennek a közös történetkincsnek a mai forrásai. A szereplő lehet, hogy kitalált, de a kulturális hatása valóságos. És az is igaz, hogy egy kitalált szereplőhöz is fűződhetnek valódi érzelmek. Rocky vagy a droggyáros Walter White bár nem élt, a történetük része lett milliók életének. A szobor ezt a kapcsolatot teszi kézzelfoghatóvá.
Egy zarándoklatot megérnek: fiktív hőseink szobrai
Egy fiktív alak így ugyanúgy megihlethet bennünket, akár egy mítosz hőse. A néző fejében ráadásul az adott város összenő a film vagy a sorozat világával. A településnek pedig sok turistát és bevételt hozhat. Egy ismert karakter a város reklámarca is lehet, ráadásul érzelmileg közelebb enged magához, mint sok hagyományos emlékmű. A Robotzsaru mellé – a szobrát Detroitban találjuk – odaállunk, utánozzuk a mozdulatát, eljátsszuk a híres jelenetet. Kossuth Lajos mellett nem kezdjük automatikusan elmondani a ceglédi beszédét.
Maffiózó a vasútállomáson
A litván főváros vasútállomásán szokatlan látvány fogadja az utazókat: a Maffiózók főszereplője, Tony Soprano négy és fél méteres szobra magasodik az egyik teherperonon. A Maffiózók a tévésorozatok legújabb aranykorának rúgta be a motorját. A pánikbeteg maffiafőnököt alakító James Gandolfini nagyszerű színész, figurája pedig igazi antihős – miközben kiválóan tud vele azonosulni a néző.

Tony Soprano maffiózó a vonatra vár – és fejével tartja a tetőt
A pályaudvaron a fürdőköntösben és atlétatrikóban, mezítláb ácsorgó maffiavezér a fejével támasztja az előtetőt. A hat évadon át futó sorozat ikonikus figurája az érkező és induló vonatokból is jól látható, így a pályaudvar a rajongóknak különleges kötelező célpont.
A helyszín önmagában kevésbé izgalmas: a második világháborúban jórészt elpusztult pályaudvart 1950-ben szocreál stílusban építették újjá. Ebben a környezetben különösen meghökkentő a hétköznapi otthoni öltözetében megörökített, óriásira növesztett televíziós figura.
Az alkotást Donatas Jankauskas litván művész készítette 2009-ben, Vilnius Váratlan tér című programjához. A szobor először a város Színházi, Zenei és Filmmúzeumának főbejárata elé került. Elhelyezése ironikus célzást is hordozott: az intézményt hosszú időn át ugyanannak a családnak a különböző tagjai vezették.
Bokszoló a lépcső tetején
A Nők Lapja szerkesztőségének férfi tagjai közül meglepően sokan szeretnek bokszolni. Szegő András híres volt róla, hogy még ősz fejjel is ringbe szállt, de Pór Attila és én is követem Andrást a pofonok útján. Így aztán nem vitás, hogy ha eljutnék Philadelphiába, felszaladnék a Museum of Art lépcsőfokain, és a tetején a magasba lendíteném az öklömet.
Tudtad, hogy Sylvester Stallone a Rocky forgatásai alatt testképzavarral és bulimiájával küzdött?

Rocky Balboa. Filmes kellékből lett turistakedvenc köztéri szobor
A város egyik legismertebb szobra ugyanis egy helyi hősnek állít emléket (aki sohasem létezett). A múzeum hetvenkét lépcsőfoka egyébként már jóval a bronzalak elkészülte előtt világhírű lett. Az első, 1976-os Rocky egyik emlékezetes edzésjelenetében a főhős felfut rajtuk, majd a magasba emeli a karját. A látogatók azóta is tömegesen ismétlik meg a mozdulatot: a lépcsőfutás és a szoborral közös fénykép szinte kötelező philadelphiai turistaprogrammá vált.
Ma már azonban Rocky Balboa, Sylvester Stallone legendás bokszolófigurája fogadja a látogatókat bronzba öntve, bokszkesztyűben, győzelmesen magasba emelt karral. Az alkotás eredetileg filmkellék volt: a mintegy 2,6 méter magas alakot a forgatókönyvíró-rendező-főszereplő Stallone 1980-ban rendelte meg A. Thomas Schomberg szobrásztól az 1982-ben bemutatott Rocky III számára. A filmben Philadelphia szoborral tiszteleg az időközben világbajnokká lett helyi ökölvívó előtt.
A forgatás után a filmes gesztus részben valósággá vált: Stallone 1982-ben a városnak ajándékozta az alkotást.
A szobor elhelyezése azonban heves vitákat váltott ki. Ellenzői egyszerű filmkelléknek tartották, amely nem méltó a Philadelphia Museum of Art előtti térhez, támogatói viszont a város hírnevét öregbítő filmsiker és a közönség által szeretett hős elismerését látták benne.
A droglabor királyai
Ha a főmaffiózó Tony Soprano szobra meglepő volt, akkor mit mondjunk Walter White-ról és Jesse Pinkmanről, a Breaking Bad (Totál szívás) droglaborhőseiről? Walt tüdőrákkal küszködő kémiatanár, Jesse pedig esendő és pitiáner drogdíler.
A Breaking Bad viszont szerintem minden idők legjobb sorozata: megdöbbentő erővel ábrázolja a hősök esendőségét és akaraterejét, valamint azt is, hogy minden cselekedetnek következménye és ára van – amiért előbb-utóbb bizony meg kell fizetni. Nehezen ajánlom azonban ezeken az oldalakon, mert a sorozat hipererőszakos, valamint mélyen felkavaró is – érzékeny lelkeknek nem való. Ettől függetlenül azonban csodálatos.
A két jómadár szobra a sorozat helyszínén, az új-mexikói Albuquerque-ben található.
Trevor Grove életnagyságnál valamivel nagyobb alkotásait 2022. július 29-én avatták fel a város kongresszusi központjában a főszereplők, Bryan Cranston és Aaron Paul, valamint a sorozatot megalkotó Vince Gilligan jelenlétében. A Sony Pictures ajándéka a város vendégszeretetét és a helyi filmesek munkáját köszönte meg.
A városvezetés eltekintett a szoboralakok „előéletétől” – inkább a produkció gazdasági és kulturális hatását ünnepelte. A Breaking Bad és a hozzá kapcsolódó másik sorozat, a Better Call Saul, illetve egy mozifilm, az El Camino együtt mintegy 192 millió dollárt költött Albuquerque-ben, és számos helyi filmesnek adott munkát. Bryan Cranston az avatáson azzal viccelődött: különösen örül, hogy fedett helyen állnak, így legalább a galambok nem piszkítanak a fejükre.
A kis hableány – sokszor bajban
Akár békésebb vizekre is evezhetnénk – Koppenhága tengerparti sétányára. Itt találjuk az Andersen-mesehős, a kis hableány szobrát. A sellő bronzszobrát 1913-ban állították fel egy szikladarab tetejére. Alkotója Edvard Eriksen dán–izlandi szobrász, a pénzt pedig Carl Jacobsen adományozta – a Carlsberg sörgyár alapítójának ekkor már multimilliomos fia.
Ez is érdekelhet: Koppenhágai mozaik – A kis hableánytól a bulihajóig
A szobor arcát egy híres balerináról mintázta a művész, de a táncosnő hosszas rábeszélésre sem akart megválni a ruhájától, így a felsőtesthez már Eriksen felesége adta az inspirációt. A kis hableány hű marad a nevéhez, ugyanis a bronzszobor nem valami monumentális alkotás: mindössze 125 centiméter magas.
És míg korábban békés vizekről írtunk – nos, kevés szobor szenvedett többet a kis hableánynál. A fejét eddig kétszer fűrészelték le, a karját viszont „csak” egyszer. 2003-ban felrobbantották, és a tengerbe dőlt. 2006 nőnapján festékkel öntötték le. 2017-ben piros festéket kapott: a bálnavadászat ellen tiltakozók gondolták ezt jó ötletnek. Két hét múlva kék-fehér festékkel bombázták meg szegénykét. Talapzatára festettek „Free Hongkong” feliratot, de került már rá orosz zászló is.
Mary Poppins, Mr. Bean és a többiek
Mary Poppins nyitott esernyőjével éppen földet ér, Mr. Bean pedig egy padon üldögél: a londoni Leicester Square-en a járókelő egyetlen séta alatt gyerekkora több kedvencével is találkozhat. A varázslatos dadus szobra tartogat egy meglepetést: bár sokaknak Julie Andrews jut róla eszükbe, Samantha Wild alkotását a West End musicaljében szereplő Zizi Strallen alakítása ihlette.

Mr. Bean megformálója, Rowan Atkinson még él, de már így is biztosan bevonult az örökkévalóságba