- Az érzelmi intelligencia olyan készség, amit nem lehet egyetlen helyzet, tulajdonság vagy nem alapján megítélni.
- Mi állhat a feltételezés mögött, miszerint a férfiak nehezebben igazodnak el az érzelmek világában?
- Mikortól beszélhetünk alacsony EQ-ról, és hogyan fejleszthetjük a hozzá kapcsolódó készségeket?
Az érzelmi intelligencia fogalmát Peter Salovey és John D. Mayer pszichológusok írták le először 1990-ben. Az általuk kidolgozott modell szerint az érzelmi intelligencia több, egymással összefüggő készséget foglal magában, köztük az érzelmek felismerésének, megértésének és szabályozásának képességét.
A fogalmat néhány évvel később Daniel Goleman pszichológus és újságíró Érzelmi intelligencia című könyve kapcsán ismerte meg a szélesebb közönség. Az azóta alapművé vált kötet az iskolai teljesítménytől a munkahelyi boldogulásig számos példán keresztül mutatta be az érzelmi készségek jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az EQ nem kőbe vésett, hanem tanítható és fejleszthető adottság.
Érzelmi intelligencia: célkeresztben a férfiak
A hétköznapi diskurzusban hajlamosak vagyunk úgy beszélni az érzelmi intelligenciáról, mint egy tulajdonságról, amelyből valakinek vagy több jutott, vagy kevesebb – és amiben a nők általában jobban teljesítenek, mint a férfiak. Elég néhány percet eltölteni a közösségi oldalakon vagy a Reddit párkapcsolati fórumain, ahol egymást érik a leegyszerűsítő és ítélkező kérdések („Miért elérhetetlenek érzelmileg a férfiak?”, „Léteznek-e egyáltalán érzelmileg érett férfiak?”, „Miért nem beszélnek a férfiak az érzéseikről?”).
Az érzelmi intelligencia fejleszthető készség. (Forrás: Getty Images)
A negatív címkék egyrészt bántóak, másrészt elfedik az egyéni különbségeket, és a jelenségek árnyaltabb értelmezése helyett a nemi sztereotípiák fennmaradásának kedveznek. Horkai Klaudia pszichológus, szexuálpszichológiai szakpszichológus korábban lapunknak úgy fogalmazott: nem gondolja, hogy a férfiaknak eleve alacsonyabb lenne az EQ-juk. Inkább azt érdemes megvizsgálni, milyen támogatást és mintákat kaptak az érzelmek felismeréséhez és kifejezéséhez:
„Régen gyakran hallhattuk – ma sem ritka –, hogy »egy igazi férfi nem sír«, »egy férfi mindig erős«, ezért sokan már korán megtanulhatták, hogy bizonyos érzelmeket nem szabad kimutatni, mert nem férnek össze a férfiasságról alkotott képpel.
Napjainkban viszont érdekes generációváltás zajlik: azok válnak szülővé, akik még a korábbi érzelmi minták között nőttek fel, a gyerekeiket ellenben már úgy nevelik, hogy az érzések kifejezése fontos és természetes része az életnek. Korábban az elvárások miatt gyakran beszélhettünk érzelmi elfojtásról, ma viszont a férfiak is több teret kapnak arra, hogy megmutassák, mi zajlik bennük. Tapasztalatom szerint sok férfi jól felismeri és meg tudja fogalmazni az érzéseit.”
5 viselkedésminta, ami alacsony EQ-ra utalhat
Az érzelmi intelligencia olyan készség tehát, amit nem lehet egyetlen helyzet, tulajdonság vagy nem alapján megítélni. Nem attól lesz valakinek alacsony az EQ-ja, mert ritkán beszél az érzéseiről, nehezen nyílik meg mások előtt, vagy időnként rosszul reagál egy konfliktusban. Sokkal inkább az számít, hogy a negatív mintázatok rendszeresek-e, és okoznak-e visszatérő problémákat a kommunikációban és a kapcsolatokban.
Mutatjuk, a szakértők szerint mely gyakori mintázatok utalhatnak arra – nemtől függetlenül –, hogy érdemes fejleszteni az érzelmi intelligenciánkat!
1. Nehezen ismerjük fel, mi zajlik bennünk
Érezzük, hogy valami bánt, mégsem tudjuk megfogalmazni, hogy pontosan mi. Talán csalódtunk, mert nem kaptunk elég figyelmet, vagy bizonytalanok vagyunk egy közelgő változás miatt, de mindebből csak annyit érzékelünk, hogy feszültek vagyunk.
John D. Mayer, David R. Caruso és Peter Salovey pszichológusok EQ-modelljében alapvető szerepet kap az érzelmek felismerése és megértése. Ez dióhéjban annyit tesz, hogy különbséget tudunk tenni a harag, a félelem vagy a sértettség között, és megértjük, milyen helyzet váltotta ki őket. Ha rendszeresen elakadunk ezen a ponton, az érzéseink tudatosítása és kifejezése is nehezebbé válhat.
Gyakorlásként érdemes egy-egy feszült helyzet után megállni, és végiggondolni: mit éreztünk pontosan, mi váltotta ki ezt, és mire lett volna szükségünk? Ha néhány mondatban le is írjuk a válaszainkat, könnyebb lehet különválasztani az egymásba fonódó érzéseket.
2. Nehezen mondjuk el, mit érzünk
Van, hogy tisztában vagyunk az érzéseinkkel, mégsem találjuk a módját, hogyan mondjuk el annak, akit érint. Például több közös időre vágyunk, de kérés helyett szemrehányást teszünk, vagy abban bízunk, hogy a másik magától is rájön, mi hiányzik nekünk.
Az érzések felismerése és kifejezése két külön készség. Sophie Brasseur és munkatársai az érzelmi kompetenciák mérésére kidolgozott, 2013-ban bemutatott kérdőívükben is külön vizsgálták a kérdést. Gyakorlásként megpróbálhatjuk a szemrehányást konkrét közléssé alakítani: a „Sosem érsz rá velem foglalkozni” helyett például elmondhatjuk, hogy „Hiányzik az együtt töltött idő, szeretném, ha terveznénk egy közös estét”. Ezzel a másiknak is könnyebb megértenie, mit élünk át, és mire lenne szükségünk.
3. Nehezen érezzük át mások helyzetét
Az empátia lényege nem az egyetértés, hanem a megértésre való törekvés. Ha rendszerint nehezünkre esik megérteni, miért bántott meg valakit a megjegyzésünk, lehet, hogy fejlesztésre szorul a beleérző képességünk. Az empátia az emberi természet szerves része, és szerencsére egy olyan képesség, amely egész életünk során fejleszthető. A gyakorlás egyik legegyszerűbb módja lehet, ha megkérdezzük magunktól: „Fordított helyzetben hogyan reagálnék?”
4. Túl hevesen reagálunk
Még a jól működő kapcsolatokban is előfordulnak konfliktusok. A kérdés inkább az, hogy a felek képesek-e önreflexióra. Vagyis az érzelmi intelligencia fontos része az érzelemszabályozás is.
Ainize Peña-Sarrionandia, Moïra Mikolajczak és James J. Gross pszichológusok 2015-ös metaanalízise szerint a magasabb érzelmi intelligenciájú emberek többféle stratégiát alkalmaznak az érzéseik kezelésére, és rugalmasabban használják azokat. Ez nem az indulatok elfojtását jelenti, hanem azt, hogy felismerjük a feszültségünket, és megválasztjuk, hogyan reagálunk rá.
Gyakorlásként érdemes szünetet tartani, mielőtt válaszolunk egy bántó megjegyzésre. Grace Tworek, a Cleveland Clinic egészségpszichológusa az önreflexiót és a lassú, mély légzést is javasolja, hogy megnyugodjunk és átgondoltabban reagáljunk. A szünet alatt azt is végiggondolhatjuk, mit szeretnénk elérni a válaszunkkal: tisztázni a helyzetet, jelezni, hogy valami rosszulesett, vagy csupán visszavágni?
5. Nehezen fogadjuk el a kritikát
A Gottman Institute összefoglalója az alacsonyabb érzelmi intelligencia lehetséges jelei között említi, hogy az érintett nehezen fogadja el mások visszajelzéseit, és hajlamos saját felelőssége helyett a másik hibáira összpontosítani. Persze, egy konfliktus során természetes reakció a védekezés. A gond inkább az, ha szinte minden kritikára (még a jogosakra is) automatikusan visszatámadással reagálunk. Fejlesztésként érdemes fejben különválasztani a kritikát a személyes támadástól, és feltenni magunknak a kérdést: lehet-e akár részben igaza a másiknak, és milyen élményre vagy szükségletre próbálja felhívni ezzel a figyelmünket?
Ez is érdekelhet: 6 viselkedés, amit az érzelmileg intelligens emberek észrevesznek – mások átsiklanak felette
Kiemelt kép: Getty Images
A videó AI alapú programmal készült.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!