Szabolcs, lenyűgözött az őszinteség, ahogyan a könyvben a gyarlóságaidról beszélsz.
A könyv ötletével Király Levente keresett meg azután, hogy látta az Egy életem előadásomat. Meg is örültem, de meg is ijedtem, hogy ki írja meg, kivel beszélgetek majd. Kővári Orsival több mint húsz éve ismerjük egymást, képben van a színházi időszakommal is, nem kellett négy-öt kört lefutnunk ahhoz, hogy eljussunk a lényegig.
Az Orsival való közös munka számomra felért egy pszichoterápiával, vannak olyan dolgok, amelyekről most meséltem először és utoljára.
Felszabadító volt?
Nem mindig, azért van ennek egy erősebb huzata is. De sok ilyen típusú könyvet olvastam például külföldi szakácsról vagy színésznőről, és ez az élveboncolás mindig izgatott. Fontosnak éreztem azt is, hogy akik igazán hatottak rám, fotóval is szerepeljenek a könyvben.
Ezt olvastad már? 10+1 kérdés Thuróczy Szabolcshoz
A pályád elején Gaál Erzsi és Zsótér Sándor egyengették az utadat. Velük kapcsolatban így fogalmaztál: „Mindketten polgárpukkasztók. Mindkettejükre igaz, hogy sokszor távolodtak el tőlük színészek. Akik nem kíváncsiak magukra, nem boncolgatják a gyengeségeiket, nem szeretnek hallani a hibáikról, nem tesznek fel maguknak fájdalmas kérdéseket, azok számára kétségkívül ijesztőek voltak.” Az, hogy neked mégis jó kapcsolatod volt velük, minek köszönhető?
Jó időszakban találkoztam velük. Egy tizennyolc-húsz év körüli emberre még nem ragadt annyi salakanyag, hogy tudja, hogyan kell kikerülni a veszélyesebb témákat, ráadásul a fiatalság kérlelhetetlen igazságkeresése még sokkal erősebb, mint, mondjuk, a hatvan-hetven éveseké. És az, hogy igazán kíváncsiak voltak rám, bennem is őszinteséget szült.
A könyvben a gyerekeid szemszögéből is megismerhetünk téged. Megérintett, amiket írtak rólad?
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!