Ben Glass egykori artista, kultúraszervező – „Jössz te még a Ben utcába!”

Hatévesen eldöntötte, hogy artista lesz, Svájcból mégis Magyarországig kellett jönnie, hogy megvalósítsa az álmát. Ben Glass azóta a cirkusz és a színház világát is maga mögött hagyta, de a játékot nem adta fel: kápolnásnyéki otthonában koncerteket rendez, és különös szerkezeteket épít. Külföldiként több mint negyedszázada figyel bennünket – belülről.

Amikor először jártam Bennél egy dzsesszkoncerten – a Bem utcai házát „Ben utcának” hívja –, a kapuban vállfából és konzervdobozokból összeeszkábált szappanbuborék-fújó gép fogadott. Ben otthonához hozzátartoznak a meglepetések is. Barátaival a nappaliból kipakolják a bútorokat, helyet csinálnak a zenészeknek és a közönségnek, és mindenki hozzátesz a maga ötleteivel is a hangulatos estékhez.

Egyedül az egykerekűn

Ben sokáig el sem tudta képzelni, hogy egyszer vidéken fog lakni. Németországban született, német édesanyától és svájci édesapától, kétéves korában költözött a család Svájcba. Az akrobaták ügyessége vonzotta, az ugrások, az utazás, a sátor: minden, amit egy gyerek a cirkusz romantikájából meglát.

Amikor kapott egy egykerekű biciklit, a parkolóban egy kukába kapaszkodva kezdett gyakorolni. Hatévesen már tudta, hogy artista lesz. Ikertestvére zsonglőrködni kezdett, erre Ben is kedvet kapott hozzá; húga akrobatikázott, ő is követte. Ikertestvéréből végül bűvész lett. Ben Svájcban színházi iskolába járt, ahol egy magyar akrobatikatanár ajánlotta neki a budapesti artistaképzést.

Kapcsolódó: Befogadta őket a magyar divatvilág – Oleg Borisuk és Viktor Taranenko ukrán művészek

1999-ben érkezett Magyarországra. A formális oktatás helyett végül magánórákat vett, kézenállással és levegőszámokkal foglalkozott, többek között faltánccal és tissue-val. (Utóbbi a széles textilszalagokon bemutatott akrobatika.) Három-négy évet töltött cirkuszokban, de a hagyományos cirkuszi világban mindig egy kicsit kívülállónak érezte magát. Amíg tanult, elfogadta, hogy neki kell alkalmazkodnia, de később már szeretett volna mást csinálni.

Budapesten kortárs táncosok és színházi alkotók közé járt. Saját társulatot szervezett, és a cirkusz, a tánc, a színház határán dolgozott tovább. Előadásaikhoz gyakran különleges helyszíneket kerestek, sok vasszerkezetet használtak, amelyeket ő maga készített: hegesztett, színpadot épített. 

Színes, mintás esernyőkkel díszített háromkerekű kerékpár egy földúton, háttérben egy régi, szürke építménnyel.

A színes esernyőkkel feldíszített különleges jármű a kreativitás és az újrahasznosítás játékos találkozása. (Forrás: Molnár Csongor, Heidrich Roland)

A „vonulós biciklik” mestere

Ahogy teltek az évek, a sikerek mellett egyre több probléma jelentkezett: a pénzszerzés szinte lehetetlenné vált, a társulati tagok útjai szétváltak, és Ben teste is egyre többször jelezte, hogy a korábbi terhelés nem tartható.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!