Kedvenc különceink – Emlékezetes nyomozók a képernyőn

A rajongást kiváltó fiktív szereplők – legyen szó könyvekről, filmekről vagy sorozatokról – ritkán hősszerelmesek, és meglepően gyakran nyomozók. A ragaszkodást az sem akadályozza meg, ha a detektív kissé zűrös, társaságkerülő, netán arrogáns, a lényeg, hogy okos legyen, mint a nap. Vagy pimasz.

A bestsellerlistákat és a streamingszolgáltatók választékát böngészve egyértelműen látszik, hogy a közönség ragaszkodik a kedvenc nyomozóihoz, ezek a kitalált karakterek észrevétlenül is hatással vannak ízlésünkre, gondolkodásunkra.

Kedvenc nyomozóink finom eleganciával

A detektívtörténetek egyik legfontosabb hagyománya Edgar Allan Poe nevéhez fűződik. Auguste Dupin, a francia arisztokrata, aki pusztán megfigyeléssel és következtetéssel oldja meg a rejtélyeket, megteremtette a logikai nyomozás irodalmi mintáját.

Arthur Conan Doyle Sherlock Holmesa már ennek a módszernek lett világhírű megtestesítője, a Baker Street különc lakója olyan apróságokból következtet az emberek múltjára és szándékaira, amelyek mellett mások észrevétlenül elmennek. Holmes népszerűsége a mai napig töretlen, de a figurája sokat változott.

A Benedict Cumberbatch főszereplésével készült Sherlock a 21. századba helyezte át a történeteket: a detektív okostelefonnal, internetes adatbázisokkal és szédítő tempójú következtetésekkel dolgozik, miközben megmarad zárkózott, nehezen elviselhető zseninek. Martin Freeman Watson doktora pedig nem pusztán kísérő: ő az, aki a hétköznapi ember nézőpontját és az érzelmi kapaszkodót jelenti a különc nyomozó mellett.

A klasszikus detektívek másik nagy alakja Hercule Poirot. Agatha Christie aprólékosan felépített rejtélyei­ben a belga nyomozó nem a helyszíni bizonyítékokra, hanem sokkal inkább az emberi természet ismeretére és a gondolkodás rendjére támaszkodik.

David Suchet alakításában Poirot hiúsága és finom humora különösen emlékezetes maradt. Miss Marple egészen más eszközökkel dolgozik: idős, látszólag jelentéktelen hölgy, akit sokszor alábecsül a környezete. Az emberek viselkedését figyeli, és a falusi életből ismert helyzetek segítségével fejti meg a bűntényeket. 

Ez is érdekelhet: Mi történt Poirot után David Suchet-val? A 80 éves színész nem hagyta abba a munkát

Agatha Christie hősei az elmúlt negyven évben nem kerültek le a képernyőről, de időről időre születnek új feldolgozások is. Hercule­ Poirot-t Kenneth Branagh három filmben alakította: a Gyilkosság az Orient expresszen és a Halál a Níluson után a 2023-as Szeánsz Velencében egy sötétebb, már-már természetfeletti rejtélybe vezette a nézőt.

A BBC most készülő sorozatában a harminchárom éves Edward Bluemel alakítja a legendás detektívet, a széria a nyomozó pályakezdését mutatja be, így a nézők egy jóval fiatalabb, energikusabb és még formálódó ­Poirot-val találkozhatnak.

Színre lépnek a nők

A női nyomozók térnyerése alapjaiban alakította át a műfajt. A filmek és sorozatok egyre kevésbé tekintik egzotikumnak, ha egy nő vezeti a nyomozást; sokkal inkább arra kíváncsiak, milyen ember rejtőzik a pozíció mögött.

Kate Winslet ragaszkodott hozzá, hogy úgy fessen, akár egy átlagos negyvenes, dolgozó nő

Az Easttowni rejtélyek főszereplője, a Kate Winslet által megformált kisvárosi rendőr egy súlyos gyilkosság ügyében nyomoz, miközben saját családi veszteségeivel és a közösség elvárásaival is meg kell küzdenie. Fáradt, kemény, olykor igaz­ságtalan, mégis mélyen elkötelezett.

A modern krimisorozatok egyik fontos változása, hogy a főhős magánélete már nem csupán háttér a nyomozás mellett; a munka és a személyes élet egyre gyakrabban összefonódik, a nézőt nemcsak az érdekli, hogyan jut el a tettesig, hanem az is, miért olyan, amilyen.

A műfaj ugyanakkor a komikum felé is nyitott. A Gyilkos a házban című sorozatban három, egészen különböző ember kezd valódi bűnügyeket vizsgálni a saját lakóházában: a krimikért rajongó Charles (Steve Martin), a színész Oliver (Martin Short) és a fiatal Mabel (Selena Gomez).

A történet egyszerre tisztelgés a klasszikus rejtélyek előtt és játékos paródia. A szereplők nem hivatásos nyomozók, módszereik sokszor esetlenek, de éppen személyes különcségeik és eltérő nézőpontjaik viszik előre a történetet. A sorozat azt is megmutatja, hogyan változott a bűnügyi történetek befogadása: a nyomozásból közös élmény, a történetből beszédtéma lesz, és a szereplők maguk is krimirajongó közönséggé válnak.

A női detektívek a fiatalabb közönséghez is megtalálták az utat. Az Enola Holmes című filmekben a Sherlock Holmes húgát megformáló Millie Bobby Brown egy önálló, kíváncsi és rendkívül találékony fiatal nyomozót alakít, aki a 19. századi Anglia társadalmi kötöttségei között próbálja megtalálni a saját útját.

A Wednesday más úton közelít a detektívtörténethez. A címszereplő, a morbid humorú és érzelmileg zárkózott Wednesday Addams (megformálója: Jenna Ortega) egy különös iskolai közösségben próbál megfejteni egy sor rejtélyt.

Nem hagyományos nyomozó, de ugyanaz hajtja, mint a műfaj klasszikus hőseit: nem elégszik meg a felszínnel, és akkor sem tágít, ha a környezete inkább elfordulna a kellemetlen igazságtól. A sorozat a gótikus látványvilágot, a kamaszdráma elemeit és a bűnügyi rejtélyt vegyíti, miközben egy olyan hősnőt állít középpontba, aki nem akar mindenáron szerethető lenni.

Vissza a jól bevált recepthez

A műfaj sokszínűségét mutatja, hogy a klasszikus detektívtörténetek sem tűntek el. Rian Johnson Tőrbe ejtve című filmjének nyomozója, Benoit Blanc a régi vágású nyomozók hagyományát képviseli, miközben nagyon is mai figura.

Ez is érdekelhet: Könyvajánló kétes hírű nyomozókkal: 5 tróger detektív, akiért titkon mindenki odavan

Daniel Craig alakításában Blanc türelmes és szellemes, ráadásul sajátos modora is van. A Tőrbe ejtve az eredeti „ki tette?” típusú krimi szerkezetét használja, de a rejtély mellett a társadalmi különbségekről, a családi érdekekről és az önáltatásról is beszél. Benoit Blanc nem leleplezi a hazugságokat, hanem hagyja, hogy a szereplők saját szavaikkal és viselkedésükkel árulják el magukat. 

A sztárparádé és a stílus elengedhetetlen a Tőrbe ejtve filmeknél

A kosztümös bűnügyi történetek újabb rajongótábort nyertek meg a krimiknek. A történelmi környezet nem pusztán látványos háttér, hiszen más társadalmi szabályokat, szűkebb mozgásteret és sajátos titkokat teremt. A néző egyszerre merülhet el egy letűnt kor világában és követheti a nyomozást, amelyben a látszat, a rang és a társadalmi elvárások gyakran akadályozzák az igazság kiderítését. Jó példa erre a Vienna Blood, amely a 20. század eleji Bécsben játszódik.

A nyomozó, Oskar Rheinhardt munkáját Max Liebermann, a Freud tanait követő fiatal orvos és pszichoanalitikus segíti; a két férfi eltérő gondolkodása teszi különösen izgalmassá a közös nyomozást. A Scarlet kisasszony és a Herceg című sorozat főhőse, Eliza Scarlet pedig a viktoriánus Londonban próbál érvényesülni egy olyan szakmában, amelyet a korabeli társadalom férfiaknak tartott fenn.

Éles eszű, önálló és makacs figura, aki nemcsak a bűnügyekkel, hanem az előítéletekkel is megküzd. Mindkét sorozatban fontos a történelmi miliő, de a nézőt elsősorban a karakteres nyomozók és a köztük kialakuló kapcsolatok tartják a történetben.

Nagyágyúk Skandináviából

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!