2024. július 27-én gyerekek és fiatalok sportoltak Majdal Shams futballpályáján, amikor rakéta csapódott be a területére. Tizenketten életüket vesztették. Izrael a Hezbollahot tette felelőssé a támadásért, a szervezet azonban tagadta, hogy köze lenne hozzá. A történtek az egész helyi drúz közösséget megrázták: a szoros rokoni és baráti kapcsolatok miatt a veszteség messze túlterjedt az áldozatok közvetlen családján.
A Budapestre látogató, 12–16 éves lányok az áldozatok hozzátartozói. Magyarországi programjuk egy korábban elindult kezdeményezés folytatása: 2025 szeptemberében harminc fiú érkezett a településről, akiknek magyar futballklubok szerveztek sportprogramokat.
A fiúk után a lányok is lehetőséget kaptak
A drúz kamaszlányok nyáron voltak Budapesten Kapros Anikó tenisztáborában
A szervezésben részt vevő izraeli nagykövetség munkatársa szerint fontos volt, hogy a lányok is részesüljenek a külföldi utazás és a közös sportolás élményében. A mostani, felnőtt kísérőkkel együtt huszonhét fős csoport egy hetet töltött Magyarországon. A teniszedzések mellett városnézés és egyéb közös programok szerepeltek a terveik között. A gyerekek kikapcsolódni érkeztek, ezért a budapesti napoknak nem a fájdalmas emlékek felidézése volt a céljuk.
Ha máshová szerettek volna menni, vagy több időt tölteni valamelyik helyszínen, a szervezők ehhez alkalmazkodtak. A lényeg az volt, hogy a fiatalok jól érezzék magukat. Budapest kifejezetten tetszett nekik – különösképp a Budai Vár. A magyar ételek is ízlettek nekik. Ez meg azért nagy dolog, mert a Közel-Keleten a drúz konyha az egyik legkifinomultabb és legízletesebb.
Maya Kadosh, Izrael magyarországi nagykövete a látogatás lényegét abban látja, hogy a gyerekek együtt szerezhetnek új tapasztalatokat. Egy olyan kis településen, ahol a családokat sokféle kapcsolat köti össze, a gyász a mindennapokban jelen van. Az utazás egy kis időre távolságot teremt ettől a környezettől, és lehetőséget ad arra, hogy a közös emlékek között örömteli események is helyet kapjanak.
Kapros Anikó kutatóként is megismerte a történetüket
A gyerekekkel egy nyárvégi délelőttön találkozom, egy angyalföldi teniszklubban. Önfeledten gyakorolnak-ütögetnek. Az edzést Kapros Anikó vezeti. „Nagyon édesek, ugyanolyanok, mint a mieink: teljesen hétköznapi tinédzserek, kacagnak, ugyanazok a dolgok érdeklik őket – meséli. – Itt van a lányom is, és egyáltalán nem érzek különbséget köztük. Amikor azonban mesélni kezdenek, kiderül, hogy a szirénák árnyékában élnek, és egészen mások a mindennapjaik, mint egy Budapesten, biztonságban felnövő gyereknek. A vágyaik, az érdeklődésük mégis ugyanolyan. Azt mondják, imádják Budapestet, mert itt annyi minden van.”
Az egykori profi teniszező doktori munkájának témája a háború és a terrorizmus sporteseményekre gyakorolt hatása.
Tavaly a Magyarországra érkező fiúkkal is beszélgetett az átélt eseményekről. Ezek a találkozások olyan személyes nézőponttal egészítették ki a tanulmányait, amelyet a szakirodalom önmagában nem adhatott volna meg.
Az utazás nem helyettesíti a terápiát
A program kapcsán felmerül a kérdés, hogy mit adhat egy külföldön töltött hét azoknak, akik ilyen súlyos veszteséget éltek át. A nagykövet szerint egy utazás nem pótolhatja a szakszerű pszichológiai támogatást. A gyerekeknek tartós gondoskodásra van szükségük, amelyben a család, a közösség és a szakemberek segítsége egyaránt fontos.
A sportot, a barátságokat és az új élményeket ugyanakkor olyan lehetőségnek tartja, amely segítheti az önbizalom és a kapcsolatok megerősítését. „Nem törölhetik el a múltat, de segíthetnek olyan jövőt teremteni, amelyet nem teljes egészében az határoz meg – mondja Maya Kadosh. – Minden család és minden gyermek másként gyászol, ezért nem lehet helyettük megmondani, milyen érzéseket vált ki belőlük egy-egy helyzet. Az izraeli állam pszichológiai ellátással, orvosi segítséggel, oktatási támogatással és rehabilitációs lehetőségekkel is segíti a terror áldozatait és hozzátartozóikat.”
Emlékezni is szeretnének, tovább élni is
A látogatásnak az emlékezés is része volt. A nagykövet beszámolója szerint a fiatalok az elhunyt gyerekek nevét és arcképét viselő pólókat, transzparenseket hoztak magukkal. Fontosnak tartották, hogy megosszák a történetüket, és az áldozatok emléke fennmaradjon. Kapros Anikó korábbi beszélgetésein szintén azt hallotta a résztvevőktől, hogy szeretnék megértetni a világgal, milyen következményei vannak a terrorizmusnak.
Az emlékezés szándéka azonban nem jelentheti azt, hogy a gyerekek kötelesek újra és újra beszámolni a veszteségükről.
„Nem kell elmesélniük a történetüket, ha nem akarják, és nem kell fájdalmas kérdésekre válaszolniuk pusztán azért, mert a felnőtteket érdekli, mit éltek át” – hangsúlyozta a nagykövet.
A diplomata szerint a fiatalok azt szeretnék, hogy saját személyiségükkel, terveikkel és reményeikkel együtt lássák őket. A budapesti látogatás hozzásegítette őket ehhez.
Kik azok a drúzok?
A drúzok arab nyelvű vallási és etnikai közösséget alkotnak, főként Szíriában, Libanonban és Izraelben élnek. Vallásuk a 11. században alakult ki az iszlám síita ágából, de önálló hitté fejlődött, vallási és filozófiai tanításokat is magába olvasztva. Egyistenhívők, és hisznek a lélekvándorlásban. Közösségük zárt: nem térítenek, kívülállók nem csatlakozhatnak hozzájuk, egymás között házasodnak. Fontos számukra az összetartás, a család és a hagyományok, vallásuk tanait csak a beavatottak ismerik.
Ez is érdekelhet: Flydubai-járat – egy izraeli vízvezeték-szerelő és egy fogorvos is kellett, hogy ne legyen katasztrófa támadásból
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!