A kutyád bűnbánó tekintete valójában valami egészen mást jelent

• A kutya bűnbánónak látszó viselkedése többnyire békítő, konfliktuscsökkentő jelzés.
• Kedvencünk elsősorban a hangunkra, arckifejezésünkre és testtartásunkra reagál.
• Az utólagos szidásból nem feltétlenül érti meg, melyik korábbi cselekedete volt helytelen.

Rajtakaptuk a kutyánkat, és olyan bűnbánó tekintettel néz ránk, hogy majd’ elolvadunk? A fülek hátrasimulnak, a fej lesüllyed, a szemek szokatlanul nagynak tűnnek. Esetleg elfordul, megnyalja az orrát, majd olyan mély sóhajt hallat, mintha legalábbis a világ összes megrágott papucsának súlyát ő hordozná a vállán.

Mi pedig hallani véljük: tudom, hogy rosszat tettem, nagyon sajnálom, soha többé nem fordul elő.

A kutyaviselkedés-szakértők viszont sajnálattal közlik a gazdikkal: ebből sajnos semmi sem igaz. Nem azért, mert kedvencünk érzéketlen vagy tudatosan megpróbál átverni bennünket, hanem mert a kutyák egészen másként értelmezik a helyzetet. Amit mi bűnbánatként olvasunk, az valójában gyakran azt az üzenetet hordozza, hogy látom, hogy mérges vagy, kérlek, ne legyen konfliktus.

A kutya nem a tettére, hanem ránk reagál

Alexandra Horowitz kutató 2009-es, sokat idézett kísérletében a gazdik megtiltották kutyájuknak, hogy megegyen egy falatot, majd kimentek a helyiségből. Visszatérésük után egyes gazdáknak azt mondták, hogy az állat engedetlen volt, függetlenül attól, valóban megette-e az ételt.

A kísérlet eredményében a legérdekesebb az volt, hogy a bűnbánónak nevezett viselkedést nem maga a szabályszegés váltotta ki leginkább, hanem a gazdi rosszallása. Sőt, azok az ártatlan kutyák mutatták a legerősebben a jellegzetes testbeszédet, amelyeket annak ellenére szidtak meg, hogy hozzá sem nyúltak a tiltott falathoz.

Egy 2015-ös, 96 kutyával végzett vizsgálatban a gazdiknak semleges viselkedést kellett tanúsítaniuk, majd kizárólag kedvencük üdvözléséből megállapítaniuk, megszegte-e a szabályt. A találati arányuk nem bizonyult jobbnak a véletlennél.

Mindez nem bizonyítja, hogy a kutyák semmilyen formában nem érezhetnek bűntudatot. Azt mutatja, hogy a jól ismert bűnbánó tekintet önmagában nem bizonyíték a megbánásra. Sokkal szorosabban kapcsolódik ahhoz, amit az állat a gazdi viselkedésében érzékel.

Kutyánk már azelőtt tudja, hogy mérgesek vagyunk, hogy megszólalnánk

Kedvencünk egész életében tanulmányoz bennünket. Észreveszi, ha megváltozik a járásunk, megfeszül a testünk, visszatartjuk a levegőt vagy mereven nézzük a szőnyegen heverő szemetet. Mire kimondjuk, hogy ezt mégis ki csinálta, a kutya már pontosan tudhatja, hogy vihar közeleg.

Ekkor jelenhetnek meg az úgynevezett békítő jelzések:

• lehajtott fej és lesüllyesztett test,
• hátracsapott fülek,
• félrenézés és a szemkontaktus kerülése,
• orr- vagy szájnyalogatás,
• lassú, óvatos mozgás,
• farokbehúzás,
• elfordulás vagy elrejtőzés.

Ezekkel nem feltétlenül azt közli, hogy megbánta a tettét. Inkább azt, hogy érzékeli a feszültséget, és szeretné csillapítani. Hasonló félreértésekből születik számos más tévhit is: más jelentés állhat például a kutyák különös szokásai vagy akár a hágó mozdulatok hátterében, mint amit első pillantásra feltételeznénk.

Ismét emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel a kutyát

Az antropomorfizálás azt jelenti, hogy emberi érzéseket, szándékokat és erkölcsi megfontolásokat tulajdonítunk egy állatnak. Ez részben természetes: olyan szoros érzelmi kapcsolatban élünk a kutyáinkkal, hogy folyamatosan értelmezzük a viselkedésüket.

A gond akkor kezdődik, amikor nemcsak érzéseket feltételezünk, hanem tudatos rosszindulatot vagy erkölcsi döntést is.

Ilyenkor hangzanak el azok a mondatok, hogy direkt bosszút állt, tudta, hogy tilos, mégis megtette, vagy csak azért viselkedik rosszul, hogy idegesítsen.

A kutyák kétségtelenül rendkívül figyelmesek, tanulékonyak és érzékenyek az emberi jelzésekre. A legintelligensebb kutyafajták akár sok szó jelentését és összetett feladatokat is képesek megtanulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanúgy gondolkodnak helyesről, helytelenről és erkölcsi felelősségről, mint mi.

De miért néz akkor bűnöbánón, mielőtt észrevennénk a rendetlenséget?

Sok gazdi erre hozza fel a legerősebb ellenérvet. Belép az ajtón, még fogalma sincs a konyhában szétszórt szemétről, a kutya azonban már az előszobában lapít. Vajon ez nem bizonyítja, hogy pontosan tudja, mit tett?

Nem feltétlenül. Az állat megtanulhatta, hogy bizonyos látványok és szagok bajt jeleznek. Ha korábban egy szétrágott cipőt mindig dühös hang, feszült testtartás és szidás követett, a cipő maradványa önmagában is előre jelezheti számára a kellemetlen helyzetet. Ez tanult összefüggés, nem feltétlenül lelkiismeret-furdalás.

Az is előfordulhat, hogy nem bűntudat, hanem rosszullét miatt húzódik félre. Ha a kutya szokatlanul viselkedik, hány, remeg, bágyadt, vagy felmerül, hogy mérgező ételt, gyógyszert vagy idegen tárgyat evett, ne kezdjük nyomozással és szidással. Azonnal hívjuk az állatorvost.

Az utólagos büntetés nem tanítja meg arra, mit kellett volna tennie

A kutya bűnbánónak tűnő tekintete csak reakció a gazdi viselkedésére (Forrás: Unsplash/Getty Images)

Ha órákkal korábban rágta szét a párnát, a későbbi szidást nem feltétlenül kapcsolja össze az akkori cselekedettel. Azt viszont megtanulhatja, hogy a gazdi bizonyos helyzetekben kiszámíthatatlanul félelmetessé válik. Ettől több szorongó, békítő jelzést mutathat, amelyeket mi újabb bizonyítéknak tekintünk arra, hogy tudja, mit követett el.

A hasznosabb kérdés ezért nem az, vajon érzi-e a bűnét, hanem az, miért történt az eset, és mit tehetünk a megismétlődése ellen. Lehetséges, hogy unatkozott, túl sokáig maradt egyedül, nem kapott elegendő mozgást, vagy egyszerűen elérhető helyen hagytunk valamit, ami ellenállhatatlanul érdekes volt.

Kutyánk más apró jelzései is sokat elárulhatnak az állapotáról. Érdemes megfigyelni például, hogyan viselkedik, amikor indulni készülünk, vagy megérteni, miért néz ránk ürítés közben. Ezek a helyzetek is azt mutatják, milyen erősen támaszkodik ránk, és mennyire figyeli a reakcióinkat.

Mit tegyünk büntetés helyett?

Első lépésként előzzük meg a bajt. Zárjuk el a szemetest, ne hagyjunk ételt az asztal szélén, tegyük el a cipőket, és biztosítsunk a kutyának rágható játékokat, mozgást, szimatolási lehetőséget.

Ha tetten érjük, nyugodtan szakítsuk meg a viselkedést, majd kínáljunk helyette elfogadható alternatívát. Amikor azt választja, jutalmazzuk meg. Így nem csupán azt tapasztalja meg, mit nem szeretnénk, hanem azt is megtanulja, mit várunk tőle.

Ha a rombolás rendszeresen visszatér, hirtelen kezdődik, vagy szeparációs szorongásra utal, kérjük állatorvos vagy korszerű, jutalmazásalapú módszerekkel dolgozó kutyaviselkedési szakember segítségét.

A bűnbánó tekintet tehát nem feltétlenül vallomás. Sokkal inkább bizonyítéka annak, mennyire jól olvas bennünket a kutyánk. Észreveszi a legapróbb változást az arcunkon, a hangunkban és a mozdulatainkban, majd mindent megtesz azért, hogy újra béke legyen közöttünk. Talán ez kevésbé emberi, mint a megbánás, de egyáltalán nem kevésbé megható.

Kapcsolódó: háromféle kutyatartó létezik – te melyik típus vagy?

Fotó: Unsplash