- Lujza belga királyi hercegnő alig 17 évesen ment férjhez egy nála csaknem 14 évvel idősebb herceghez.
- Miután elhagyta a férjét egy horvát katonatisztért, a családja hathatós közreműködésével elmegyógyintézetbe záratták.
- Több mint hat év bezártság után megszökött, később pedig hivatalosan is megállapították: teljesen beszámítható.
Brüsszel egyik legelegánsabb sugárútján ma luxusüzletek, nagykövetségek és tekintélyes paloták sorakoznak. Az angolul Avenue Louise – flamandul Louizalaan – nevét egy belga királyi hercegnőről kapta. Az ő életére tekinthetünk úgy, hogy ezzel a gesztussal kérnek tőle bocsánatot a sok szenvedésért.
Lujza Mária Amália 1858. február 18-án született a laekeni királyi kastélyban II. Lipót belga király és Mária Henrietta királyné első gyermekeként. Érkezését azonban állítólag nem kísérte felhőtlen öröm: szülei fiúörökösben reménykedtek.
Ennek megfelelően, ahogy a korabeli beszámolók mesélik, Lujza rideg, szeretetet nélkülöző környezetben nőtt fel, bár királyi gazdagságban persze. Apja elsősorban a dinasztia érdekeit látta gyermekeiben, lányait pedig megfelelő házasságok révén felhasználható szereplőknek tekintette az európai uralkodóházak közötti kapcsolatokban.
Egy házasság, amely már az esküvőn rosszul kezdődött
Lujza még nem töltötte be a 17. életévét, amikor 1875 februárjában hozzáadták másod-unokatestvéréhez, Fülöp szász-coburg-gothai herceghez. A vőlegény csaknem 31 éves volt, dúsgazdag és kiváló dinasztikus választásnak tűnt – legalábbis Lujza szülei szemében.
A házasság kezdettől boldogtalan volt. Későbbi visszaemlékezések szerint a tapasztalatlan kamaszlány már a nászéjszakán annyira megrémült férje közeledésétől, hogy elszökött előle, és a királyi üvegházakban rejtőzött el. A történet részleteit ma már nehéz minden kétséget kizáróan ellenőrizni, az azonban bizonyos, hogy a házastársak kapcsolata hamar elmérgesedett.
Két gyermekük született, Lipót Kelemen és Dorottya, a család mégsem tudta összetartani őket. Bécsbe költözve Lujza egyre látványosabban lázadt a számára kijelölt szerep ellen. Imádta a társasági életet, feltűnően öltözködött, sokat költött, és több szerelmi viszonyáról is pletykáltak akkoriban.
Ami megengedett volt azonban egy hercegnek, egy hercegnőnél dinasztikus botránnyá válhatott…
Géza Mattachich-ért mindent hátrahagyott
Géza Mattachich, akiért Lujza belga királyi hercegnő mindent kész volt hátrahagyni (Forrás: Wikipedia)
Lujza 1895-ben ismerkedett meg Géza Mattachich horvát katonatiszttel. A férfi tíz évvel fiatalabb volt nála, kapcsolatuk pedig hamarosan nyílt titokká vált a bécsi udvarban, ahol Mattachich szolgált.
1897 januárjában végül a hercegnő megtette azt, amit egy rangjabeli nőtől szinte elképzelhetetlennek tartottak: elhagyta a férjét, és Mattachich-csal együtt távozott. Egy ideig a lánya is vele tartott, ám később ő visszakerült apja befolyása alá.
Fülöp herceg 1898-ban párbajra hívta felesége szeretőjét. Előbb pisztollyal, majd karddal küzdöttek meg egymással, és a párbajban Fülöp megsebesült. A nyilvános megaláztatás után azonban nem csupán a szerelmi riválissal számoltak le.
Mattachich-ot váltóhamisítással vádolták meg, majd katonai börtönbe zárták. Az ügyben valóban szerepeltek hatalmas összegű, vitatott aláírású váltók, Lujza és Géza viszont később azt állították, hogy az eljárást politikai és családi érdekek irányították. A teljes igazságot ma sem könnyű szétválasztani a kölcsönös vádaktól.
Elmebetegnek nyilvánították a lázadó hercegnőt
Miközben Mattachich börtönbe került, Lujza férje és családja azon dolgozott, hogy a hercegnőt megfosszák az önrendelkezésétől. Fülöpöt a belga királyi pár is támogatta, és végül Ferenc József császárt is sikerült meggyőzniük az intézkedés szükségességéről.
Lujzát 1898 májusában a Bécs melletti döblingi magánintézetbe vitték, aminek a neve ismerős lehet, hiszen gróf Széchenyi István is itt töltötte élete utolsó időszakát. Persze nem közönséges betegként kezelték: rangjához illő, elkülönített pavilonban helyezték el, de ettől még nem rendelkezhetett szabadon a saját életéről.
A hivatalos indoklás mentális alkalmatlanságra hivatkozott.
A háttérben azonban ott voltak a hercegnő adósságai, házasságtörése, nyilvános lázadása és az a szándék is, hogy elszakítsák Mattachich-tól. Egy későbbi szakvélemény „értelmi és erkölcsi fogyatékosságot” állapított meg nála. Már ez a megfogalmazás sokat elárul arról, milyen könnyen mosódott össze a pszichiátriai diagnózis az erkölcsi ítélkezéssel egy olyan korban, amikor egy engedetlen nő viselkedését önmagában is betegségként kezelhették.
Ez is érdekelhet: A királynő elmegyógyintézetbe zárt unokatestvérei – a brit királyi családnak is vannak sötét titkai
Lujzát később más intézetekbe szállították, végül a szászországi Coswig mellett tartották felügyelet alatt. Éveken át alig érintkezhetett a családjával, és nem dönthetett arról, hol éljen vagy kivel találkozzon.
Filmszerű szökés hat év bezártság után
Mattachich 1902-ben szabadult a börtönből. Ezután nyilvános kampányba kezdett Lujza kiszabadításáért, könyvet írt az ügyről, és a sajtó segítségével igyekezett felhívni a figyelmet a hercegnő helyzetére.
A lehetőség 1904 nyarán érkezett el. Lujza ekkor a szászországi Bad Elster gyógyhelyen tartózkodott, ahol már kevésbé szigorúan őrizték. Augusztus 31-én Mattachich és segítői közreműködésével megszökött, majd Franciaországba menekült.
A szökés után Párizsban független orvosi vizsgálatnak vetették alá. 1905-ben beszámíthatónak nyilvánították – vagyis néhány évvel azután, hogy családja tartós intézeti elhelyezését indokoltnak tartotta, más szakemberek nem találtak okot a fogva tartására.
Ezután megszabadulhatott férjétől is. A válást végül 1906. január 15-én mondták ki. Lujza ekkor már 47 éves volt: fiatalságának jelentős részét egy boldogtalan házasságban, majd több mint hat esztendőt intézeti felügyelet alatt töltött.
Apja még a halála után is büntette
A kiharcolt szabadság azonban azt is jelentette, hogy elveszítette az anyagi biztonságot, amit a királyi család jelentett. Amikor II. Lipót 1909-ben meghalt, lányai azzal szembesültek, hogy apjuk vagyonának jelentős részét különböző konstrukciók segítségével kivonta a hagyatékból. Ezzel szemben gondoskodott nála évtizedekkel fiatalabb szeretőjéről, Caroline Lacroix-ról is.
Lujza és húga, Stefánia bíróságon támadták meg a vagyon felosztását. A nagy pert elveszítették, bár később a belga államtól jelentős összeget kaptak. Lujza adósságai azonban addigra óriásira nőttek, az első világháború pedig tovább súlyosbította a helyzetét.
Mattachich mindvégig mellette maradt, kapcsolatuk ugyanakkor távolról sem volt romantikus tündérmese. Életükhöz ugyanúgy hozzátartoztak az adósságok, a menekülés és a botrányok, mint az egymás iránti ragaszkodás. A férfi 1923 őszén halt meg egy szerény párizsi szállodában.
Lujza ezután végképp magára maradt.
Királylányként született, elszegényedve halt meg
A hercegnő élete utolsó hónapjait Wiesbadenben töltötte, ahol 1924. március 1-jén, 66 évesen meghalt, alig fél évvel szerelme után. Bár király lányaként született, és Európa egyik leggazdagabb uralkodócsaládjához tartozott, anyagi nehézségek között, családjától elidegenedve fejezte be az életét.
Lujza költekezett, szerelmi viszonyt folytatott és felelőtlen döntéseket is hozott. De ezek egyike sem változtat azon, hogy egy felnőtt nőt férje és családja – orvosi és uralkodói tekintélyüket felhasználva – évekre megfosztott a szabadságától. Amikor később más orvosok beszámíthatónak találták, a bezártságban elveszített éveket már senki nem adhatta vissza neki.
Ma emberek ezrei sétálnak naponta a nevét viselő brüsszeli sugárúton. Kevesen tudják, hogy a csillogó kirakatok mögött egy olyan hercegnő emléke húzódik meg, akit nem azért ünnepelt az udvar, mert volt bátorsága kilépni egy boldogtalan életből, hanem éppen ezért büntetett meg.
Kapcsolódó: nincs királynő Európa trónjain, de már készül a trónra 5 női trónörökös – kik a Z generációs hercegnők?
Fotó: Wikipedia
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!