Ausztriában 1989 nyarán jártam életemben először, egy egynapos buszos kirándulás keretein belül. Az akkori szokás szerint a busz egy Billánál is megállt. Emlékszem, egy új világba csöppentem. Mivel tízéves voltam, természetesen az édességszekció ragadott meg, azon belül is a Milka csokik és a Haribo gumicukrok sokfélesége.
A polcok hossza, a választék, a sosem látott csomagolások, a felismerés, hogy amiből otthon jó, ha kétféle létezik, abból itt húszféle verzióból lehet választani… Én így tapasztaltam meg először, milyen a Nyugat belülről. Nem egy kastélyban, nem is múzeumban (pedig a szüleim ezekre a helyekre is betereltek), hanem a csokik és a rágók között.
Autentikus élményekre vadászva
Három és fél évtizeddel később már itthon is elképesztő választék tárul elénk, főleg a nagyobb hipermarketek polcain, mégis sokan ugyanazt csináljuk: utazáskor bemegyünk a helyi élelmiszerboltokba, fényképezzük a különleges csipszeket, mustárokat vagy sajtokat, helyi édességeket hozunk haza, és ámulattal tanulmányozzuk a hűtőpultot.
Ez a grocery tourism, vagyis élelmiszerbolt-turizmus. De vajon most, hogy már rég nem a hiánygazdaságból érkezünk a bőségbe, miért maradt ennyire izgalmas a külföldi szupermarket?
A közösségi média világában ez a kíváncsiság különösen látványos: a TikTokon, Instagramon, YouTube-on önálló műfaj lett abból, hogy „tarts velem egy japán/olasz/amerikai szupermarketbe, megmutatom, mit lehet kapni, mi mennyibe kerül, és egyáltalán, mit vásárolnak a helyiek”.
Egy osztrák Julius Meinl Bécs belvárosában
Mindegy, hogy valaki közösségi médialátványosságot akar ebből csinálni, vagy csak önmaga szórakoztatására pásztázza végig a helyi élelmiszerbolt választékát, a szándéka valószínűleg ugyanaz: autentikus élményt keres. Korunk utazóinak ugyanis ez lett az egyik legfontosabb törekvése. Míg a turistáknak szánt étterem azt kínálja, amit egy ország saját magáról szeretne megmutatni, a szupermarket nem hazudik: azt teszi ki, mit esznek az emberek valójában. És kicsit azt is, hogyan élnek.
Grocery tourism – Ha a polcok mesélni tudnának
Nemcsak az árulkodó, mi a kínálat, hanem az is, miből mennyi van, mekkora, és hogyan van becsomagolva. Mi foglalja el a legtöbb helyet? Mi számít hétköznapi ételnek, és mi az egzotikum? Mennyi készétel van? Milyen a pénztár, a palackvisszaváltás?
Mi számít luxusnak? És mit vásárolnak a helyiek a mindennapokban?
Japánban a kis adagok, a kifinomult csomagolás és a fantasztikus készételek jellemzők, míg az Egyesült Államokban a hatalmas kiszerelések és a végtelen választék szúr szemet elsőre. Franciaországban roskadoznak a polcok a sajtok, a vajak, a borok és a péksütemények alatt, míg Norvégiában a halak és a kenyerek nyűgöznek le.
Olaszországban csodálatra méltóak a regionális különbségek: még egy egyszerű kis boltban is helyet kapnak csak az adott régióra jellemző sajtok, tészták és szószok. Finnországban egészen más részleteken akad meg a szem: a rozskenyerek, zabtermékek, bogyós gyümölcsökből készült élelmiszerek és tejtermékek választéka azt mutatja meg, hogyan él tovább az északi táplálkozási kultúra a modern szupermarketben is.
Dél-Koreában már önmagában a kimcsi kínálata is arról árulkodik, mekkora tévhit egyetlen ételként gondolni valamire, ami valójában egy egész élelmiszer-kategória. Portugáliában akár a halkonzervpolc is kulturális tanulmány lehet. A szardínia, tonhal, makréla, polip és más tengeri fogások konzervváltozatai nem szükségmegoldásként bújnak meg egy alsó polcon, hanem egy nagy múltú étkezési kultúra részei.
Gyönyörű halkonzervek Portugáliában
Hollandiában pedig egészen más szokásokra világíthat rá a bolt: a kenyérre való feltétek, sajtok, tejtermékek és a gyors ebédhez használható termékek választékából például az is kirajzolódik, hogy a meleg ebéd ott korántsem olyan magától értetődő, mint Magyarországon. Indiában pedig már önmagában a hüvelyesek, rizsek, lisztek és fűszerek polca képes megmutatni, milyen kevés változatát ismerjük Európában ezeknek az alapanyagoknak.
Akár egy gasztronómiai múzeum
Vannak olyan élelmiszerboltok szerte a világban, amelyek rég túlnőttek eredeti funkciójukon: igaz, hogy bevásárlóhelyek, de közben városi nevezetességek is, amelyekért szívesen tesznek kerülőt a turisták. Már csak azért is, mert történetük, kínálatuk és hangulatuk arról is sokat elárul, hogyan gondolkodik az adott város vagy ország az ételről, a hétköznapi luxusról és magáról a vásárlásról.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!