Aztán hangosan nevetett, mert biztos volt abban, hogy rajta kívül egyetlen vásárló sem töri a fejét a fogantatása időzítésén a remek cuccok között, miközben ő a születési jegyére jellemző tervezésmánián bosszankodik. Elvégre nagyobb élvezet lenne a születésnapi ajándékok megvásárlása, ha közben nem igyekezne beszerezni a gyerekek őszi holmijait is.
De azért jókedve volt. Fagylaltozott. Mosolygott. És nemcsak azért érzett hálát a férje iránt, mert csinos összeget tett egy szerelmes szavakkal cifrázott borítékba, hogy ő felfrissíthesse a ruhatárát a negyvenharmadik születésnapjára, és nemcsak azért, mert megszervezte a nagyszülői felügyeletet, hogy ők kettesben vacsorázhassanak, hanem azért is, mert egyedül vásárolhatott. Egyedül!
Úgy, hogy közben nem válaszolt az ötéves kislánya és a tízéves fia kérdéseire, nem békítgetett, fegyelmezett, nem keresett futva mellékhelyiséget, nem kapott sokkot a divatos szőrmókok és számítógépes játékok árától, csak nézelődött, mint egy önmagával szabadon rendelkező hölgy, aki hosszan mélázhat a pulóverek előtt, hogy eldöntse, a halványlila vagy a tejeskávészín illik-e jobban a vörösbarna hajához.
(Forrás: Getty Images)
Julcsi gyakran hirdette az általa vezetett nyelvtanfolyamokon és a baráti körében, hogy minden édesanyának jár havonta (de legalább kéthavonta) egy ajándék nap. Amikor csak felnőttekkel érintkezik, színházba, jógaórára, könyvtárba vagy fodrászhoz megy, amikor száműzi a gondolatai közül a gyerekeivel kapcsolatos aggodalmakat.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!