- Mit tudunk eddig a nepáli villámáradásról?
- Hogy menekült meg 1600 diák?
- Hány magyart keresnek a mentés során?
Augusztus 26-án pusztító villámáradás söpört végig a Himalája nepáli–tibeti határvidékén, miután egy gleccseromlás hatalmas víz- és törmelékárat indított el. A katasztrófában több mint 900 ember meghalt, csaknem 4800-at pedig továbbra is keresnek. A tragédiából azonban egy rendkívüli történet is kiemelkedik: egy iskolaigazgató percek alatt több mint 1600 gyereket juttatott biztonságba.
„A statisztika alapján a korábban százévente jelentkező nagy árvíz ma már húszévente előfordul” – figyelmeztetett Szöllősi-Nagy András hidrológus.
Négy telefonhívás indította el a mentést
Rajendra Dawadi, a nuwakoti Tribhuvan Trishuli Középiskola igazgatója perceken belül négy figyelmeztetést kapott. Az egyik ismerőse arról beszélt, hogy a feljebb fekvő Betrawatit már elmosta az ár.
Dawadi nem várt hivatalos utasításra. Kicsengetett, a tanárokat arra kérte, vezessék fel a gyerekeket a hegyoldalra, majd sorra hívta a még úton lévő iskolabuszok sofőrjeit. Az iskolában körülbelül 900 diák tartózkodott, a többieket szállító buszok közül pedig az egyik alig néhány perccel azelőtt fordult vissza, hogy az ár elsodorta volna a hidat.
A gyerekek egy keskeny, sáros ösvényen rohantak felfelé. A hegyoldalról még látták, ahogy a víz elborítja a folyótól száz méterre álló kollégiumot. „Ha tíz perccel később döntünk, ma sem a diákok, sem én nem beszélhetnénk önnel” – mondta az igazgató a BBC-nek nyilatkozva.
A 16 éves Yunisha szerint még ennél is kevesebben múlt: úgy érezte, mindössze tíz másodperccel előzték meg az áradatot. Dawadi lélekjelenléte az 1838-as pesti árvíz mentéseit idézi, amikor szintén egy-egy gyors döntés választotta el a menekülést a tragédiától.
Mi okozta a nepáli villámáradást?
Nem földrengés indította el a pusztítást. A műholdfelvételek alapján egy gleccser alatti kőzetréteg omlott össze, és magával rántotta a jég egy részét. A hatalmas tömeg körülbelül 1200 métert zuhant, ereje pedig 5,2-es magnitúdójú szeizmikus eseményként jelent meg a műszereken.
A jég és a szikla feltehetően rövid időre eltorlaszolta a folyót. Amikor a természetes gát átszakadt, víz, sár és törmelék zúdult a völgybe, a vízszint pedig helyenként fél óra alatt kilenc métert emelkedett. A gyorsaság kísértetiesen emlékeztet a valenciai áradásra, ott azonban özönvízszerű esőzés állt a háttérben.
Az augusztus 31-i adatok szerint Nepálban 903, Tibetben 16 halálos áldozatot tartottak nyilván. A két oldalon összesen 4793 embert kerestek, ezért a számok tovább változhatnak – derül ki az amerikai Associated Press (AP) friss összesítéséből.
A Rasuwa és Nuwakot környéki villámárvizek után eltűnt emberek hozzátartozói sírnak, miközben szeretteiket keresik.(Fotó: Sanjit Pariyar/NurPhoto via Getty Images) (Forrás: Getty Images)
Hány magyart keresnek?
A Külgazdasági és Külügyminisztérium legutóbbi közlése szerint három magyar állampolgárt tartanak nyilván eltűntként. A kínai hatóságok tibeti listáján ugyanakkor szintén szerepel egy magyar, ezért több külföldi hírforrás már négy eltűnt honfitársunkról ír.
Ez azonban nem feltétlenül jelent negyedik embert. Mindhárom, a magyar külügy által keresett személy kettős állampolgár, ketten pedig nem magyar okmányokkal kerültek be a helyi nyilvántartásba. Elképzelhető tehát, hogy ugyanazt az embert két külön listán is feltüntették. A tárca szerint a diplomaták a helyi hatóságokkal, az utazásszervezővel, valamint az uniós és schengeni képviseletekkel is folyamatosan egyeztetnek – írta a 24.hu.
A Himalája jege egyre gyorsabban fogy
A Hindukus–Himalája gleccserei 2011 és 2020 között 65 százalékkal gyorsabban veszítettek tömegükből, mint az előző évtizedben – állapította meg a katmandui székhelyű Nemzetközi Integrált Hegyvidéki Fejlesztési Központ (ICIMOD) tudományos jelentése.
A mostani omlás és a klímaváltozás közvetlen kapcsolatát még vizsgálják, a veszély azonban nem puszta elmélet. Egy korábbi kutatás szerint világszerte akár 15 millió ember élhet gleccsertavakból kiinduló áradások által fenyegetett területen. A korábbi természeti katasztrófák és a nepáli iskola története ugyanarra figyelmeztetnek: a riasztás önmagában kevés, ha nem követi azonnali döntés.
Kiemelt kép: Ezra Acayan/Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!