Egészséges önzés: így helyezd előrébb magad bűntudat nélkül

• Könnyen kiégéshez vezet, ha állandó háttérbe szorítjuk a saját igényeinket.
• Létezhet olyan, hogy egészséges önzés?
• Mutatjuk, hogyan érdemes gyakorolni.

Az egészséges önzés saját testi és lelki szükségleteink tudatos figyelembevételét jelenti. Lényege, hogy amikor a jóllétünk, az egészségünk vagy a személyes határaink múlnak rajta, képesek vagyunk magunkat előrébb sorolni – anélkül, hogy közben semmibe vennénk mások érzéseit és jogos érdekeit.

Mindez nem egyenlő az egoizmussal, hiszen utóbbi hozzáállás kizárólag a saját hasznot nézi; az egészséges önzés egyensúlyt keres az önmagunkról és a másokról való gondoskodás között.

Az egészséges önzés nem tesz kevésbé segítőkész emberré

A fogalom első hallásra ellentmondásos lehet. A kutatások azonban arra utalnak, hogy az önmagunkról való gondoskodás és a mások iránti figyelem nem feltétlenül egymás ellentéte.

Kapcsolódó: Önzésnek érzed ezeket a dolgokat? Pedig az önszeretet minimumai

Scott Barry Kaufman és Emanuel Jauk 2020-as kutatásukban külön mérőeszközt dolgoztak ki az egészséges önzés és a „patologikus altruizmus” vizsgálatára. Utóbbi olyan segítő magatartást jelent, amely végül a segítőnek, a másik embernek vagy mindkettőjüknek árt.

Az eredmények szerint az egészséges önzés magasabb pszichológiai jólléttel, élettel való elégedettséggel, pozitív kapcsolatokkal és valódi segítő szándékkal járt együtt. A kutatás összefüggéseket mutatott ki, ezért önmagában nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot, mégis fontos következtetésre utal: attól, hogy valaki figyel a saját szükségleteire, nem válik automatikusan kevésbé együttérzővé.

Hogyan legyünk egészségesen önzők?

1. Tanuljunk meg nemet mondani bűntudat nélkül

Egy hosszú nap után legszívesebben hazamennénk pihenni, de a barátaink találkozót szerveznek. Fáradtak vagyunk, mégis igent mondunk. Nem azért, mert valóban szeretnénk elmenni, hanem mert félünk a csalódott reakcióktól.

A nemet mondás sok ember számára az elutasítással, a szeretet elvesztésével vagy az önzőség bélyegével kapcsolódik össze. Különösen nehéz lehet azoknak, akik gyerekkorukban azt tanulták meg, hogy akkor elfogadhatók, ha alkalmazkodnak, segítenek, és nem okoznak problémát.

Az egészséges önzés egyik alapelve annak elfogadása, hogy néha csalódást fogunk okozni.

Nem a mi feladatunk minden pillanatban teljesíteni mások kívánságait. A határozott, de tiszteletteljes nemhez nincs szükség hosszú védőbeszédre. Elég lehet ennyi: „Köszönöm, hogy gondoltatok rám, de ma pihenésre van szükségem.”

2. Ismerjük fel, mire van valóban szükségünk

Nem tudjuk megvédeni a határainkat, ha magunk sem látjuk tisztán, hol húzódnak. Érdemes időről időre megkérdezni magunktól:

1. Mire van most szükségem?
2. Mi az, amiből túl sok lett?
3. Mi az, amiből túl kevés jut?
4. Miben tudok engedni, és mi az, ami számomra nem alku tárgya?

A válasz lehet pihenés, biztonság, kiszámíthatóság, egyedüllét, érzelmi közelség, elismerés vagy nagyobb szabadság. Fontos azonban különbséget tenni a szükséglet és annak egy lehetséges kielégítési módja között.

Az érzelmi közelség például alapvető szükséglet lehet, de nem kizárólag egy meghatározott gesztussal kaphatjuk meg. Az egyik ember szavakból érzi a törődést, a másik közös időből vagy gyakorlati segítségből. Ha ezt felismerjük, könnyebben találhatunk mindkét fél számára elfogadható megoldást.

Az egészséges önzés arra is megtanít, hogy jobban kapcsolódjunk másokhoz (Forrás: Canva)

3. Ne várjuk, hogy mások találják ki a szükségleteinket

Az önmagunkról való gondoskodás felelősséggel is jár. Nemcsak azt jelenti, hogy kérünk, hanem azt is, hogy amiben tudunk, aktívan teszünk a saját jóllétünkért.

Gyakori minta a megmentő szerepe: valaki állandóan mások problémáit oldja meg, miközben a saját igényeit félreteszi.

Ennek ellenpárja, amikor valaki azt várja, hogy a környezete kérés nélkül ismerje fel, mire lenne szüksége. Mindkét helyzetből könnyen születhet sértettség: „Én mindent megteszek másokért, értem viszont senki sem tesz semmit.”

A kiút az egyenes kommunikáció. Ahelyett, hogy csendben reménykednénk, mondjuk ki: „Ma szeretnék egy órát egyedül tölteni”, vagy „Most arra lenne szükségem, hogy csak hallgass meg, ne próbáld rögtön megoldani a helyzetet.” A másik ember nem köteles minden kérésünket teljesíteni, de valódi választ csak arra tud adni, amit érthetően megfogalmaztunk.

4. Legyünk együttérzők önmagunkkal is

Kristin Neff, a Texasi Egyetem oktatáspszichológusa és az önegyüttérzés egyik legismertebb kutatója szerint magunknak ugyanazt a megértést érdemes megadnunk, amelyet egy nehéz helyzetben lévő barátunknak adnánk.

Ez nem önsajnálat és nem a felelősség elhárítása. Neff az önegyüttérzésnek egy határozottabb formájáról is beszél: néha nem megnyugtatásra, hanem cselekvésre van szükségünk. Ilyenkor meg kell védenünk magunkat, nemet kell mondanunk vagy világos határt kell húznunk.

5. A határok mellett maradjunk rugalmasak

Az egészséges önzés nem merev szabályrendszer. Nem azt jelenti, hogy minden kellemetlen kérésre nemet mondunk, és csak azt tesszük, amihez éppen kedvünk van.

Érdemes szétválasztani a nem tárgyalható határokat azoktól a helyzetektől, amelyekben van lehetőség kompromisszumra. Az egészségünk, testi biztonságunk vagy emberi méltóságunk nem alku tárgya.

Egy hétvégi program időpontjáról vagy a háztartási feladatok elosztásáról viszont általában lehet egyezkedni.

A kompromisszum nem azt jelenti, hogy mindig középen találkozunk. Inkább azt, hogy mindkét fél szükséglete látható marad. Lehet, hogy ma a kimerültebb ember kap több teret, egy másik helyzetben pedig ő alkalmazkodik.

Honnan tudhatjuk, hogy egészséges önzésről van szó?

Egy egyszerű ellenőrző kérdéssor segíthet:

• A döntésem egy valódi szükségletemet védi, vagy pusztán kényelmet keresek mások kárára?
• Őszintén és tisztelettel közöltem, mire van szükségem?
• Figyelembe vettem a döntésem következményeit?
• Meghagyom a másiknak a jogot, hogy eltérően érezzen?
• Hajlandó vagyok kompromisszumra ott, ahol az nem sérti a határaimat?

A válaszok alapján kirajzolódik az egyensúly, hogy vajon mi is szereplünk-e azok között, akikről gondoskodunk. Ha nem is mindig elsőként, de soha többé utolsóként.

Kapcsolódó: Szégyenből öngondoskodás: 5 dolog, amit ma már meg merünk tenni magunkért

Kiemelt kép: Canva