Voltak ismerőseim, akik sokáig körömszakadtukig tiltakoztak a globális felmelegedés ténye ellen, mondván, télen is esett a hó, és májusban is esett két napig az eső. De amikor tavalyelőtt az autóban, városban, egy júliusi napon először ment negyven fok fölé a digitális hőmérő mutatója, és elküldtem nekik a fotóját – hát, nem nagyon tudtak mit válaszolni rá.
Minden egyes évben egyre hosszabb ideig elviselhetetlen a Kárpát-medence klímája, amit idén nyáron is jócskán megtapasztalhatunk. De ha olyan helyre megyünk, ahol egy kicsit hűvösebb van, mindjárt visszatér belénk az élet, és aktívak maradhatunk, ha éppen ehhez van kedvünk.
Norvégia – Geiranger-fjord
Skandináviába bárhová érdemes elutazni. Egészen más világ nyílik meg előttünk: még a kopárság is fenséges. Ha nyáron utazunk, akkor nagy valószínűséggel nem fog lemenni a nap – vagy ha a horizont alá bukik is, akkor is világos marad. Ez nagyon furcsa élmény, és készüljünk fel, hogy az alvási ciklusunkra nem lesz jó hatással.
Kapcsolódó: Horvátországi erdőtűz: ezt kell tudnod, ha ott nyaralsz vagy lemondanád az utat
Norvégiában az utak mellett háromszögtáblák hívják fel a figyelmet arra, hogy jávorszarvasok bámészkodhatnak az aszfaltcsík közepén. A tábla nem hazudik: tényleg napi rendszerességgel botlunk majd a békés állatokba. Nagy élmény a nyári, vakító hómezőkön sétálni: egészen meleg van, a hó olvad, de szikrázik a fehérség. A norvégok nemzeti eledele a vajas kenyér: a feltéttel bőven megpakolt szeleteket késsel-villával illik enni.
Akár ezer méter is lehet a fjord teteje és a tengerszint között
Ami pedig igazán lenyűgöző, az a fjordok látványa. A tizenöt kilométer hosszú Geiranger-fjord az egyik leghíresebb. Megkapó látvány az egykor gleccser által vájt, gigantikus és szabályos sziklavályú végén az azonos nevű falucska. Ha hajóval túrázunk, megcsodálhatjuk a smaragdzöld sziklafalakról nagy robajjal alábukó megannyi vízesést.
Lenyűgöző, festői látvány – egy életre beleég a retinánkba.
Szlovákia – a szlovák Paradicsom és a Tátra
Mókás név a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park, de ha az ember ellátogat ide, rájön, hogy egyáltalán nem túlzás az elnevezés. Magyar neve egyébként még jobban hangzik: Káposztafalvi-karszt. Igen, ez is karszt, és igen, ez is egy végtelen kalandtúra ígéretét hordozza magában. Viszonylag sok eső öntözi, és mérsékelten hűvös.
Megannyi izgalmas túraútvonal közül választhatunk, de tessék vigyázni: ezek közül a legtöbbhöz közepesnél jobb kondira és profi túrabakancsra van szükség. És persze az sem baj, ha a tériszonyt otthon felejtjük. Több útvonalát is kipróbáltam már. A Suchá Belá szakasz olyan, mintha a magyarországi Rám-szakadékot megszoroznánk tízzel. Példásan kiépített létrák, vaspallók és kapaszkodók segítik a túrát.
A Csorba-tó a legnépszerűbb célpont a Tátrában
Van, ahol tíz méterről zubog alá a hűs patakvíz, és van, ahol a sziklaszurdok egyembernyi szélesre szűkül. Elképesztően izgalmas és látványos. A másik kedvenc utam a Hernád-áttörés: itt a viszonylag széles folyó egészen elkeskenyedik az élesen bevágott mészkővölgyben. A rácsos fémpallók a szikla szélébe vannak beleállítva – tulajdonképpen a víz felett több méterrel, a sziklafalon járhatunk sok helyen. Mondanom sem kell, javasolt kapaszkodni.
Kapcsolódó: Unod a zsúfolt nyaralóhelyeket? Mutatunk 5 kevésbé ismert európai úti célt
Ha már itt is nagy a hőség, érdemes továbbállni a világ legkisebb kiterjedésű magashegységéhez, a Magas-Tátrához. Megszállni Poprádon szoktunk, a Szepesszombat városrészben. Ez tulajdonképpen egyetlen hatalmas középkori tér, de olyan, mintha egy filmforgatás helyszíne lenne. (Nem túlzás: például a Latinovits Zoltán főszereplésével készült Szindbád egyes jelenetei is itt készültek.) Innen csak egy piros villamosnyi út a hegység lába, ahonnan meg lanovka visz fel a Lomnici-csúcsra. Legyen nálunk kardigán!
Lengyelország – Zakopane
Hegyvidéki tájaival és gazdag történelmi örökségével Lengyelország is nagyszerű nyári úti cél lehet. A harmincezer lakosú Zakopane a Lengyel-Tátra „téli fővárosa”. Nagyban más, mint a szlovák oldal városai. Itt a gorál építészet uralja az utcafrontot, ami egy különleges, főleg fát felhasználó, tornyos-csipkés stílus, bonyolult tetőrendszerrel.
A gorálok a lengyel „hegylakók”, főleg pásztorkodással foglalkoztak annak idején. Megismerjük őket az utcákon: népviseletben hajtják a lovas kocsikat, amelyekkel a turistákat szállítják. Kóstoljuk meg a juhsajtjukat, az oscypeket!
Kristálytiszta tengerszem a Magas-Tátrában
Zakopane főutcája a Krupówki: lejtőre épült, és kifejezetten hangulatos. Üzletek és éttermek sorakoznak egymás mellett – nem meglepő ez egy turistaközpont főutcáján. Ami meglepő, hogy Zakopane az arab országok turizmusának egyik topcélpontja lett az utóbbi időkben. Így hát a legtöbb helyen a lengyel ételek mellett kipróbálhatunk sok keleti ízt is.
És akinek Zakopane nem elég hűs nyáron, felvonóval odalibeghet a Gáspár-csúcsra (Kasprowy), amely a Liptói-havasok 1987 méteres meredélye, jóval túl az erdőhatáron. Télen remek síterep, nyáron pedig elbóklászhatunk a hegyen. A pulóveren kívül vigyünk napolajat, sapkát!
A Millstatti-tó mediterrán partjától másfél óra gyalog a hűvös Granattor
Alpok – Millstatti-tó
Ha előállna az a különös helyzet, hogy nem mehetnék sehova máshova nyaralni, csak az osztrák Alpokba, olyan nagyon nem bánnám. Egész egyszerűen lenyűgöz Ausztria – ha konkrétan kell megfogalmaznom: hát minden. Négy évvel ezelőtt pedig rátaláltam a Millstatti-tóra, amiben és ami körül megvan minden, ami egy nyaraláshoz szükséges.
Maga a tó a Dráva völgyétől egy kőhajításnyira fekszik, délről alacsonyabb, északról magasabb hegyvonulatok által ölelve. Közel a Wörthi-tó, de ez annál jóval kisebb, és nem is annyira felkapott-luxizós környék. A tó ivóvíz-tisztaságú, és nyaranta akár 25 Celsius-fokosra is felmelegszik. Amikor ott jártunk, a háziaktól kaptunk ingyenes strandbelépőt, és nem győztünk heverészni a dús, frissen nyírt, smaragdszínű fűben.
A Millstatti-tó mediterrán partjától másfél óra gyalog a hűvös Granattor
Ha az ember megunta a lazsálást, tehet kerékpárral egy kört a tó körül. Északon aszfaltos, délen erdei murvás az út, és nagyjából két és fél óra alatt megkerülhető a tó. E-bike-kal feltekerhetünk a déli oldal fekete tőzegtavához is.
Északra felhághatunk a kétezer méter közeli Granattorhoz, vagy ehetünk isteni császármorzsát az 1800 méteren fekvő Alexanderhüttében. De közel van Gmünd (figyelem, férfiak, Porsche-múzeum!), a Grossglockner (Ausztria legmagasabb csúcsa) vagy az Ankogel is. Utóbbi 3254 méter magas, és egész sokáig felviszi a turistát a felvonó. Oda aztán elkél a pulcsi és a dzseki, még július végén is!
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!