- Nem mindenki önző, aki újra és újra magára tereli a figyelmet.
- A szakértők szerint könnyen félreérthetjük ezt a gyakori viselkedést.
- A társalgási nárcizmus sokkal összetettebb jelenség, mint amilyennek elsőre tűnik.
Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki bármilyen témáról legyen szó, néhány mondaton belül visszakanyarodik saját élményeihez. Elmeséled a munkahelyi sikeredet, ő rögtön egy még nagyobb eredményéről kezd beszélni. Megosztasz egy problémát, ő máris elmondja, hogy vele sokkal rosszabb történt.
Nem mindenki nárcisztikus, aki magáról beszél
A jelenségnek neve is van: társalgási nárcizmus (conversational narcissism). A szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy ez nem pszichiátriai diagnózis, és önmagában nem jelenti azt, hogy az illető nárcisztikus személyiségzavarral él.
Kapcsolódó: A nárcisztikus nő olyan kifinomultan manipulál, hogy észre se veszed
1. Szorongás és bizonytalanság
Ross szerint sokaknál a figyelem magukra terelése valójában a bizonytalanság kezelésének egyik módja. Jellemző, hogy aki társas helyzetekben szorong, gyakran csak olyan témákról tud könnyedén beszélni, amelyeket jól ismer. Emiatt ösztönösen saját élményeire tereli a beszélgetést.
2. Gyerekkori családi minták
A kommunikációs szokásaink jelentős része gyermekkorban alakul ki. Chelsey Brook Cole pszichoterapeuta szerint,
ha valakinek gyerekként hangosabban kellett beszélnie ahhoz, hogy egyáltalán meghallják, felnőttként is ezt a mintát viheti tovább.
Ugyanilyen hatása lehet annak is, ha valakit arra neveltek, hogy inkább maradjon csendben. Ilyenkor sokan nem érzik a beszélgetések természetes ritmusát, ezért saját történeteikkel próbálnak kapcsolódni.
3. Egyszerűen nem veszik észre
Nem mindenki tudatosan uralja a beszélgetést. Sokan úgy érzik, hogy saját élményeik megosztásával empátiát fejeznek ki. Ők kapcsolódni szeretnének, a másik fél azonban ezt gyakran úgy éli meg, mintha elvennék tőle a szót.
Az ADHD és az autizmus is szerepet játszhat
A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy bizonyos neurodivergens állapotok kívülről hasonlíthatnak társalgási nárcizmusra. Az autizmussal vagy ADHD-val élők információfeldolgozása és figyelmi működése eltérhet az átlagtól, ezért könnyebben vágnak mások szavába, illetve saját példákkal próbálnak kapcsolódni.
Az ADHD esetén a gondolatok sokszor olyan gyorsan követik egymást, hogy az illető akaratlanul is félbeszakíthatja partnerét.
A közösségi média is ráerősíthet
A The Telegraph cikke szerint a közösségi média kultúrája is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre többen saját magukat helyezik a kommunikáció középpontjába.
A lapnak nyilatkozó Dr. Audrey Tang, a Brit Pszichológiai Társaság tagja szerint az okostelefonok és különösen a szelfikamerák elterjedése óta egyre inkább hozzászoktunk az egyirányú kommunikációhoz.
A közösségi platformokon folyamatosan önmagunkat mutatjuk be, miközben a valódi párbeszédekben sokkal ritkábban gyakoroljuk az aktív figyelmet és a meghallgatást. A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy
az online kommunikációból hiányzik az a kölcsönös visszajelzés, amely a személyes beszélgetések természetes része.
A conversational narcissism fogalmát Charles Derber amerikai szociológus vezette be 1979-ben megjelent The Pursuit of Attention című munkájában.
Derber két alapvető válaszreakciót különböztet meg: a támogató választ (support response), amikor a beszélgetőpartner a másikra irányítja a figyelmet és érdeklődő kérdéseket tesz fel, illetve a figyelemelterelő választ (shift response), amikor a beszélgetést gyorsan saját élményei felé tereli.
Ha valaki azt mondja: Nagyon rossz napom volt. A támogató válasz így hangzik: Mi történt? A figyelmet elterelő válasz pedig inkább így: Nekem még rosszabb napom volt. A társalgási nárcizmusra jellemző, hogy az illető szinte automatikusan az utóbbi mintát követi.
A kutatások is azt mutatják, hogy a figyelmes meghallgatás és a valódi érdeklődés erősíti a kapcsolatokat. A Harvard Kennedy School kutatói egy 2017-ben publikált vizsgálatban arra jutottak, hogy azok az emberek, akik több kérdést, különösen a beszélgetésre épülő visszakérdezéseket tesznek fel, szimpatikusabbnak tűnnek beszélgetőpartnereik számára, mert nagyobb odafigyelést és empátiát közvetítenek.
Mikor lehet valóban nárcizmus?
A szakértők szerint önmagában a beszélgetési dominancia még nem jelent személyiségzavart.
Ross szerint akkor érdemes óvatosnak lenni, ha a figyelem kisajátítása mellett rendszeresen megjelenik:
- a másik lenézése,
- a grandiozitás,
- az empátia hiánya,
- a kritikára adott erősen védekező vagy támadó reakció.
Mit tehetsz, ha valaki mindig magára tereli a beszélgetést?
Nem minden olyan ember rosszindulatú vagy nárcisztikus, aki rendszeresen saját történeteivel reagál mások mondandójára. Ha a háttérben szorongás, megszokás vagy figyelmi nehézség áll, gyakran segíthet néhány egyszerű kommunikációs eszköz.
1. Finoman tereld vissza a beszélgetést
Ha úgy érzed, elveszett a saját történeted, próbáld nyugodtan visszavenni a szót. Például mondhatod: Ez érdekes, de visszatérnék arra, amit az előbb meséltem… vagy Kíváncsi vagyok, te mit gondolsz arról, amit velem történt. Sokszor már ennyi is elég ahhoz, hogy a beszélgetés visszataláljon az eredeti témához.
2. Figyeld meg, egyszeri vagy állandó mintáról van-e szó
Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor többet beszél magáról a szokásosnál. A szakértők szerint inkább az számít figyelmeztető jelnek, ha valaki hosszú távon, szinte minden helyzetben magára irányítja a figyelmet, és ritkán érdeklődik mások érzései vagy tapasztalatai iránt.
3. Adj visszajelzést, ha fontos a kapcsolat
Közeli barát, családtag vagy partner esetében érdemes lehet őszintén beszélni arról, hogyan hat rád ez a kommunikációs stílus. Az olyan mondatok, mint Néha úgy érzem, nem tudom végigmondani a gondolataimat kevésbé váltanak ki védekezést, mint a vádaskodó megfogalmazások.
4. Húzz határokat, ha nem történik változás
Ha valaki rendszeresen félbeszakít, figyelmen kívül hagyja a visszajelzéseidet, vagy kizárólag saját magáról hajlandó beszélni, érdemes lehet tudatosan korlátozni az ilyen beszélgetéseket. Különösen akkor, ha a kapcsolat után rendszeresen kimerültnek vagy mellőzöttnek érzed magad.
Nem minden társalgási nárcizmus mögött áll nárcizmus. A különbséget gyakran az mutatja meg, hogyan reagál valaki a visszajelzésre: képes-e valódi érdeklődést mutatni és teret adni másoknak, vagy következetesen csak önmagára irányítja a figyelmet.
Kapcsolódó: A pszichológusok szerint a szürke kő módszer a legjobb nárcisztikusok ellen
Kiemelt kép: Canva
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!