Hogy telik a nyár? Mit csinál legszívesebben, amikor fölénk kúszik a hőkupola? Megkérdeztünk néhány közszereplőt és olvasót – látván a válaszokat, egy dolog igen szembetűnő volt –, a kedvenc tevékenységei között mindenki említette az evést, a nyári étkeket.
Jól megsózott főtt kukorica, magyaros lecsó, tejfölös lángos, balatoni hekk… A kovászos uborkát és a bográcsozást ki ne hagyjam. Mintha a nyárnak lenne egy saját étlapja, amiről csak néhány hétig rendelhetünk, ezért bele kell húznunk, ha többször is szeretnénk lakmározni belőle, mielőtt változik a menü. Pedig ezek az ételek bármikor elkészíthetők.
Kapcsolódó: Így marad ropogós a házi kovászos uborka
A lángos hozzávalói mindig ott vannak a kamrában, a lecsóhoz télen is van paprika, mégis, valahogy csak júniustól jut eszembe, hogy ezek a finomságok egyáltalán léteznek. A megoldás a hőmérséklet, mármint nem a tűzhelyé, hanem a hőkupola (ezt a szót tavalyig nem is ismertem) alatti. Ezekhez a receptekhez egyszerűen kellenek a meleg nyári esték (a hőség tulajdonképpen alkotórész), a nyugis családi hétvégék, és jól jön hozzá a kertben szedett, túlérett paradicsom íze-illata is.
Télen felfedeztem, hogy mélyhűtve is kapható kukorica. Megörültem, már tettem is a kosaramba a precízen fóliázott, sárga csöveket. Mit gondolnak, megcsináltam?
Dehogy, bontatlanul, lejárt szavatossággal végezte, egyetlen bűne, hogy korán volt még hozzá.
A főtt kukorica akkor finom, ha tóparton, teraszon ülve, kissé túlsózva, átázott szalvétából esszük, ahogy a lecsó sem igazi, ha nem az ízletes, roppanós hazai paprika rotyog a tűzhelyen, miközben a szakács hangosan panaszkodik a melegre. Ilyenkor lehet bármekkora a forróság, nem marad belőle egy falat sem.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!